Ha az euró és a dinár viszonyát vizsgáljuk, akkor sajnos meg kell állapítanunk azt, hogy két hónappal ezelőtt sokkal többet ért a fizetésünk, mint ma. Hónapról napra csökkent a havi jövedelmünk, nominálisan dinárban ugyan nem, de ha azt átszámítjuk euróba, bizony óriási változást kell tapasztalnunk. Ezzel szemben a fogyasztási cikkek ára szinte ugyanolyan ütemben emelkedik, ami azt jelenti, hogy a pénzünkön egyre kevesebb dolgot vehetünk meg. Magyarán szólva, rohamosan csökken az életszínvonalunk.
Leginkább az élelmiszer drágul, de azt ugyanolyan ütemben követi a gyógyszerek árának a növekedése, a fűtés és a kommunális költségek is. Már jó előre bejelentették a telefonszolgáltatás árának növelését, s ugyanez vonatkozik a villanyáramra is. Mi lesz velünk? Keressük a kiutat az adott helyzetből, pedig azt állítják a gazdasági szakemberek, hogy a válság még nem is ért ide hozzánk, mi már mégis érezzük a következményeket. Szorongva gondolunk arra, hogy ha majd begyűrűzik hozzánk is a válságállapot, azt hogyan fogjuk átvészelni.
Illusztrációként nézzünk egy példát a fizetés értékének a csökkenéséről, aminek az utóbbi napokban tanúi lehettünk. Aki például 60 000 dinárt keres, havi bevétele két hónappal ezelőtt a 76 dináros árfolyam szerint 789 eurót ért, míg a tegnapi 84 dináros hivatalos középárfolyam szerint 714 eurót. (A múlt heti 93 dináros euró eladási árral már nem is számolunk). Ebből egyértelműen látszik, hogy a vásárlási ereje az adott személynek lecsökkent, ami ellen minden bizonnyal úgy védekezik, hogy csak a legszükségesebb szolgáltatási költségeket fizeti és az élelmiszerre költ. Ha racionálisan gazdálkodott a pénzével, akkor októberben esetleg 313,22 eurója maradhatott meg miután kifizette a különböző szolgáltatást és ellátta élelmiszerrel és egyéb közszükségleti cikkekkel a családját, manapság ez az összeg 262,23 euróra zsugorodott.
Még rosszabb helyzetben vannak azok, akik kölcsönt vettek fel és a kölcsönrészleteket törlesztik hónapról hónapra. Az, aki mondjuk havonta 100 eurót kénytelen visszafizetni kölcsönrészletként a banknak, két hónappal ezelőtt 7617 dinárt adott oda a fizetéséből a részlet térítésre, ma viszont 8626 dinárt vonnak le a havi jövedelméből. Természetesen a fizetése ez idő alatt egy parával se növekedett, viszont minden kiadása jócskán magasabb lett. S ami még a helyzetet fokozza az az, hogy december végére árdrágítási hullámot jeleznek a kereskedők azzal a kifogással élve, hogy szinte minden áru tartalmaz valamiféle külföldről importált komponenst, ezért az euró árfolyamának a változása arányosan kell hogy tükröződjön a különböző termékek árában. Érdekes magyarázat, de mit tehetünk ellene, eddig se tudtunk különösebben sikeresen harcolni a kereskedők árpolitikájával szemben.
Létezik ugyan a szerbiai fogyasztóknak országos szervezete, hallatja is hangját, de ők se tudnak sokat tenni az ellen, hogy a kereskedők növeljék az áraikat. Akik rendszeresen járnak vásárolni az üzletekbe, tapasztalhatták, hogy sok terméknek az árát már november folyamán megemelték, nem várták meg az év végére bejelentett nagy áremelést. A szóban forgó fogyasztóvédelmi szervezet próbál tenni valamit az érdekünkben, például azt javasolták, hogy az alapvetően szükséges élelmiszercikkek után az állam ne fizettesse meg az áfát, így olcsóbban juthatnánk ezekhez a termékhez, a másik kérelmük pedig az volt, hogy az elsődleges termékelőállítókat az állam szubvencionálja, magyarán segítse, aminek köszönhetően szelídebb árai lehetnének a különböző termékeknek. Egyelőre mindkét felvetés süket fülekre talált az állam részéről, azzal vannak elfoglalva, hogy megtalálják a megoldást az euró és a dinár árfolyamának hosszú távú stabilizálására. Mi pedig továbbra is ki vagyunk szolgáltatva a piac kénye-kedvének.
