A gazdasági szakemberek azt jósolják, hogy a hazai gazdaság a közeljövőben teljes mértékben el fog adósodni. Az olcsó és könnyen hozzáférhető kölcsönök ideje lejárt, a bankok szinte alig rendelkeznek olyan szabad eszközökkel, amelyekkel a gazdaságot támogathatnák, így a következő év a megszorított nadrágszíj politikáját fogja követni a pénzügyi szektorban. A bankárok titkolózás nélkül bevallják, hogy máris egyre kevesebb pénzzel rendelkeznek, a jövőben ez az összeg csak fogyni fog, és alig lesz olyan szabad eszközük, amelyet a gazdaságnak kölcsönözhetnének.
A válság begyűrűzésével a bankszektorban gyökeresen megváltoztatták a kölcsönpolitikát. Jelenleg a lehető legkonzervatívabb módon üzletelnek, és ez nagyon is vonatkozik a kölcsönök odaítélésére. Csak olyannak adnak kölcsönt, akit alaposan kivizsgáltak, hogy fizetőképes-e, hosszas elemzésnek vetik alá, mert a pénzintézetek nem kívánnak kockázatot vállalni senki miatt, főleg nem akarják veszélybe sodorni a tőkéjüket.
Gyakran bírálják a Szerbiai Nemzeti Bank politikáját, úgy ítélik meg, hogy a többi pénzintézettel szemben túlságosan szigorú és restriktív. Ez kiderül a banki alapkamat meghatározásából, amelyet az SZNB monetáris tanácsa az év eleje óta többszörösen növelt, így az utóbbi hónapban már elérte a 17,75 százalékot.
Ezt tudván, a bankok ha a vállalkozóknak adnak is kölcsönt, azt legkevesebb évi 22 százalékos kamattal folyósítják, ami szinte megfizethetetlen. Azt megértik, hogy az SZNB védi a dinár árfolyamát, küzd az infláció ellen, új intézkedési csomagot vezetett be, és megszabta azt is, hogy a bankoknak rendelkezniük kell a dinártartalék 40 százalékával, azonban felteszik a kérdést, hogy ők ezentúl mit csináljanak. Egyszerűen csökkentették hitelezőképességüket, és úgynevezett szelektív politikát folytatnak azokkal a vállalatokkal szemben, amelyek külföldre szállítanak. Nem marad más hátra, mint az, hogy óvatosan, megfontoltan és nagyon visszafogottan irányítsák a pénzügyeket.
A bankkormányzó viszont a napokban félreérthetetlen kijelentést tett, amely szerint csak azokat a vállalatokat szabad és kell támogatni – érti ezalatt, hogy kölcsönt folyósítani számukra – amelyek biztos vásárlói kapacitással rendelkeznek. Még véletlenül se számítson az állam támogatására az a cég vagy vállalat, amely tartalékot szeretne magának felhalmozni, ne adj isten a raktárnak termel, mert ezt többé senki sem fogja tolerálni és támogatni. Csak azok érdemelnek államilag felkarolt kölcsöntámogatást, akik gazdaságosan és ésszerűen működtetik cégüket, ismert vevőnek termelnek, és olyan árut állítanak elő, amelyre elég nagy a kereslet.
Már többször hangsúlyozták, hogy konkrétan meg kell határozni azokat a feltételeket, amelyek mellett odaítélhetők a kölcsönök állami garanciával. Már azt is meghatározták, hogy 2009-ben 5 milliárd dinárt szánnak erre a célra, de bizony háromszor is ellenőrzik, hogy kinek ítélik oda. Ha valaki csupán passzióból akar üzletelni, az még álmában se számítson támogatásra, csak kiépített piaccal, megfelelő termékstruktúrával és ügyes gazdálkodással kérelmezhet és kaphat bárki támogatást.
