Nagyszabású tanácskozást tartottak a hét végén a gazdasági szakemberek, amelyre meghívták a munkaadók, a szakszervezet és a bankügyi szektor képviselőit, valamint részt vettek a szerb kormány tagjai és maga a köztársasági elnök is, a tárgyalás célja a válságvédelmi intézkedési javaslat megvitatása volt.
A tanácskozásra Mirko Cvetković kormányfő a Gazdasági válság és annak hatása a szerbiai gazdaságra címmel elemzést készített, amely egy úgynevezett válságvédelmi intézkedési javaslatnak minősül, aminek az lenne az értelme, hogy megóvják Szerbia gazdaságát a begyűrűző világválság következményeitől. Maga az intézkedési csomag teljes egészében január végére várható, de a tanácskozáson megkérdezték az összes félt arról, hogy miként lehetne leginkább kivédeni a válság következményeit.
Boris Tadić köztársasági elnök abban látja a lényeget, hogy mindenkinek felelősségteljesen kell viszonyulnia a felmerülő kérdések orvoslásához, szembe kell néznünk reálisan a világban mutatkozó válsággal. Meghallgatva a szakszervezet kérelmét, mérlegelve a felmerülő objektív nehézségeket a polgárok szempontjából a lehető legemberségesebb intézkedést kell foganatosítani. Nemzeti prioritást kell hogy élvezzen a produktív munkahelyek megőrzése és a társadalom stabilitása. Ezen felül konzerválni kell és meg kell őrizni a gazdasági kapacitást.
A kormányfő beszámolt arról, hogy a következő elvek betartására építették az intézkedéscsomagot, ezek pedig az egységesség elve, ami alatt azt értik, hogy minden gazdasági tényezőnek egységesen hozzá kell járulnia a legjobb megoldás felkutatásához. A másik a szolidaritás elve, mely szerint igazságosan és a szociális körülményeknek megfelelően kell megoldani a nehézségeket. A harmadik pedig a folyamatosság elve, mely szerint tárgyalni kell arról, hogy miként lehet leküzdeni a válságból fakadó gondokat. Ha egy újabb kérdés merül fel, akkor azt közös erővel kell orvosolni. A kormány kötelezi magát, hogy a rábízott területeken mint az oktatás, egészségügy, belügy, honvédelem, energetika és telekommunikáció biztosítani fogja az alapvetően szükséges eszközöket. Kidolgozták a pénzügyi és a monetáris politika alapelvét, mely szerint szociálisan felelősen kell viselkedni az államnak, ami alatt azt értik, hogy akinek nagyobba bevétele, annak nagyobb terhet kell viselni. Ezen felül javítani kell a külkereskedelmi mérlegen és pénzügyi segélyt kell juttatni azoknak, akik kivitellel foglalkoznak, de a hazai termelést is támogatni kell. Az összejövetelen a munkaadók részéről ott volt a Delta Holding, a Tigra, a US-stell, a Kereskedelmi Bank, a Raiffeisen Bank és a Banka Intesa képviselője.
Mlađan Dinkić gazdasági miniszter némi patetizmussal úgy nyilatkozott, hogy az emberiség történelmében a legnagyobb gazdasági válság gyűrűzött be Szerbiába, amely véget vetett annak a sikersorozatnak, amely immáron öt éve tapasztalható a szerb gazdaság fejlődésében. Pontosan meghatározta, hogy mikorra ért ide hozzánk a válság, mert szerinte a tavalyi év novemberében a kivitel 5 százalékkal, a behozatal 11 százalékkal csökkent a 2007-es mérlegéhez képest, ami arról tesz tanúbizonyságot, hogy ekkor ért Szerbiába a válság. Leginkább a fémfeldolgozó ipar szenvedett kárt. Becslése szerint az idén nagyon nehéz feltételek mellett lehet majd csak a gazdaságot irányítani, mivel arra számíthatunk, hogy a megvett vállalatoknak nagy részét majd az új tulajdonosok úgy kezelik, hogy felmondják a szerződést és ez még csak a kezdet lesz. Ezért szükség lesz arra, hogy a kormány kiegészítő könnyítéseket vezessen be, itt kulcsfontosságú szerepet játszik majd a kölcsön. Az állam arra kényszerül, hogy a rendelkezésére álló 1 milliárd euróból a gazdaság segítségére siessen. A bankoknak pedig előbb-utóbb fel kell szabadítaniuk bizonyos eszközöket és azt a kedvező kölcsönpolitika mellett a gazdaság rendelkezésére kell majd bocsátaniuk. Szerinte az évi kamat nem lenne szabad hogy több legyen 5-6 százaléknál. A legfontosabb az, hogy megőrizzük a piacgazdaság mechanizmusát, ezért ő úgy mérte fel, hogy a sztrájkok, a különböző szakszervezeti tüntetések ellenhatást váltanak ki, nem szolgálják a helyzet javulását, hanem még súlyosbítani fogják a gazdaság szilárdságát.
