Még ide sem ért hozzánk a beígért gáz, máris szárnyra kelt a hír, hogy a fogyasztók számoljanak azzal, hogy hamarosan megemelik a gázszolgáltatás díját. A Srbijagaz igazgatója, Dušan Bajatović a polgárokkal közölte az örömhírt, hogy elindult Oroszországból felénk a gáz, és az euforikus hangulatot arra használta fel, hogy tudassa velünk, valamit tenni kell, mert a gáz ára nem maradhat ezen a szinten. Nekik a válság leküzdése igen sokba került, nagy kiadásba verték magukat, kemény valutáért vettek földgázt, s most a veszteséget valahogy pótolni kell. Elmondta azt is, hogy talán két módja lenne annak, hogy a Srbijagas anyagilag helyrerázódjon. Az egyik, ha az állam magára vállalná, hogy szubvencionálja a gázfogyasztást, esetleg szorgalmazná, hogy a közvállalat kölcsönt kapjon, amellyel úgy-ahogy rendezni tudnák a veszteséget, viszont a másik megoldás egyértelműen az árkorrekció lenne. Magyarán, a gázfogyasztókkal fizettetnék meg saját meggondolatlanságukat, hanyagságukat, felkészületlenségüket, tehetetlenségüket, ügyetlenségüket és kiszolgáltatottságukat. Az egyéni fogyasztók innák meg ennek leginkább a levét. Hivatalos adat szerint az országban 170 000-en vannak, akik piaci árat fizetnek a földgázért, tehát teljesítik a kötelességüket mindenféle mérce szerint, mégis ők fizettek rá eddig a legjobban, hiszen az elsők között tőlük vonták meg a gázt, amikor kialakult a válságállapot. Talán ki kellene egyenlíteni a gáz árát az egyéni fogyasztók és az előfizetők között, mert itt is nagy az igazságtalanság, és el kellene állni attól a gondolattól, hogy emeljék a gáz árát, mert az is bizony nagy kitolás lenne, ha az állam gondatlanságát a fogyasztókkal fizettetnék meg.
Valamennyien jól emlékezünk arra, hogy legutóbb tavaly október 15-én drágították meg a gázt, akkor azt ígérték, hogy egy évig nem változik az ára, azonban most ezt visszavonták. Egyre arra hivatkoznak, hogy ők kemény valutát, dollárt, fizetnek a földgázért, a fogyasztók pedig csupán utólag térítik meg az elfogyasztott fűtőanyag árát, s ezt is dinárban teszik. Állítólag nekik ez így nem kifizetődő.
El kellene azon gondolkodni, hogy aki szolgáltatást végez, az ne csak követelőzzön, nyújtson is valamit. Ha képtelenek voltak arra, hogy megoldást találjanak a válság idején, akkor most semmiféle jogon nem követelőzhetnek. Csak azt ajánlgatták a fogyasztóknak, hogy találjanak alternatív tüzelési módot arra a rövid időre, amíg akadozik a gázszolgáltatás, de ahogy ez elhangzott, a villanygazdaság vezetősége is elkezdett jajveszékelni, hogy áramból sincs elegendő, s arra apellált, hogy a polgárok az áramot se fogyasszák.
Ebből a sok jajveszékelésből csak azt tudjuk leszűrni, hogy az állam semmilyen felelősséget nem vállal a polgárok iránt, láttuk hogyan küzdötte le és oldotta meg a gázválságot és a diplomáciai drága akció következményeit, most rajtunk akarja mindezt behajtani. Azért senkit sem vonnak felelősségre, hogy az utóbbi 40-50 évben nem oldották meg a gáztározás kérdését, hogy az országnak egyáltalán nincs fűtőanyag-tartaléka, és teljesen felkészületlen bármiféle akadály leküzdésére. Az udvarnoki gáztározó tervezete – amit manapság projektumként divatos emlegetni – már 20 évvel ezelőtt elkészült. Egyetlenegy, hatalmon lévő kormánynak sem jutott azóta eszébe, hogy ezt a tervet megvalósítsa és befejezze a földgáztározó kiépítését és felszerelését. Pedig ha ez meglenne, nem kellene válság idején méregdrága fűtőanyagot vennünk, leküzdhetnénk minden felmerülő akadályt, s főleg utólag nem kényszerülne az állam arra, hogy a lakosságon hajtsa be saját nemtörődömségét és tehetetlenségének árát.
