Sokan kaptak karácsony és szilveszter táján üdvözlőlap és jókívánságok helyett meglepetésként értesítést a Privatizációs Ügynökségtől, hogy az ingyenrészvényekre átadott dokumentációt ki kell egészíteniük. Méltán bosszankodtak mindazok, akiknek azzal kellett tölteniük az ünnepeket, hogy a hivatalokat járták, különböző igazolások begyűjtése céljából, hogy teljes legyen az átadott kérelmük. Pedig annak idején, amikor az ingyenrészvényt igényelték, minden adott feltételnek eleget tettek. A bosszankodás mellett bennük és a többi ingyenrészvényt igénylőben felmerült a gyanú, hogy itt valami nem stimmel. A hivatalos szervek hallgattak is január közepéig, de aztán itt-ott kezdett kiszűrődni, hogy baj lesz az ingyenrészvényekkel. Először csak azt emlegették, hogy a világválság miatt a vállalatok értéke egyre csökken, így az eladásra kerülő cégekért bizonyára nem fognak annyit kapni, mint amennyire számítottak, a másik gondot pedig az igénylők száma jelentette. Valószínűleg senki sem számított arra, hogy 5,1 millióan folyamodnak a privatizációs ügynökséghez ingyenrészvényért. Most méltán felvetődik a kérdés, hogy vajon mennyit fog érni az ígért ezer euró, mire hozzánk, kérvényezőkhöz eljut az ingyenrészvény.
A kilátások nem túl kecsegtetőek. Mlađan Dinkić köztársasági gazdasági miniszter már töri a fejét, hogy mit tegyen, hogy ne nevezzék hazugnak, és ne vonják felelősségre a választópolgárok a meggondolatlan ígéreteiért, s utólag ne büntessék oly módon, hogy nem szavaznak a pártjára egy esetleges következő választáson. Egyelőre attól még visszakozik, hogy beismerje, tévedett, megpróbál újabb források után nézni, hogy az ingyenrészvényeknek az árát valami módon emelni tudja. Állítólag azon dolgoznak nagyon intenzíven, hogy a beígért hat nagy állami közvállalat mellett még néhány bankot és biztosítóintézetet, valamint még néhány jól menő állami céget eladjanak, s annak árával növeljék az ingyenrészvények árát. Azt rebesgetik, hogy a Čačaki Bank, a Dunav Biztosító Társaság, az Energoprojekt Holding, a Lasta utasszállító vállalat, a bori rézbánya, és még ki tudja hány vállalat kerül majd az úgynevezett ingyenrészvény csomagba. Ha ez így lesz, ezekből összesen mintegy 60 eurót tudnak még összegyűjteni fejenként az ingyenrészvényt igénylőknek.
Egyébként jelenleg az a helyzet, hogy a Szerbiai Kőolajipari Vállalat eladásából fejenként 24 euró jutna az igénylőknek, a Telekom Srbije közvállalat eladásából 60 euró, a JAT légiforgalmi vállalat privatizációjából 3, a Galenika gyógyszergyár részvényeiből 6, a Szerbiai Villanygazdaságból állítólag 201 és a Nikola Tesla repülőtér értékesítése során pedig 6 euró. Mindez összesen nem több 300 eurónál. Tehát a hat eladott nagy állami közvállalat árából az ingyenrészvényt igénylők jó ha fejenként 300 euróhoz jutnak majd. Ehhez jön még mindenkinek 60 euró a korábban eladott vállalatokból befolyó pénzekből, és ha igaz az, amit Mlađan Dinkić tervez, a bankok és egyéb jobb cégek eladásából újabb 61 euró folyhat be. Akárhogy számolunk, a végösszeg nem ezer euró, csupán 421. Hogy mi lesz a vége, azt mostanság még csak találgatjuk.
