Nem kell gazdasági elemzőnek lenni, hogy bárki megjósolja, mi vár az idén Nagybecskerek gazdaságára. Ugyanis minden előjel azt mutatja, hogy még egy nehéz év elé néznek a Béga menti város dolgozói. Az egykori Jugoszlávia negyedik ipari központja volt Nagybecskerek, hanyatlása pedig a kilencvenes évek elején csúcsosodott. Sorra álltak le a termeléssel az egykori gyáróriások. Ma már csak papíron létezik a cukorgyár, a sörgyár, a harisnyagyár, a szőnyeggyár, kalapgyár stb. Az új ipari övezet létrehozásával 2006-ban némi javulás vette kezdetét, s ennek köszönhetően 2007-ben Nagybecskereket nyilvánították a legdinamikusabban fejlődő szerbiai városnak, ám a kényszerigazgatás, majd a polgármester letartóztatása újra visszafelé fordította a szekeret. A gazdag ipari múltú és szép jövő elé néző városból szociális eset lett. Közben pedig az újonnan megnyitott üzemekből egyre több panaszt hallani a dolgozók részéről, akik egyrészt kevesellik a fizetést, másrészt sokallják a munkát. Az üzemekben zömében fiatalok kapnak munkát, míg a tapasztaltabb, nyugdíj előtt álló dolgozók többsége a gyár bezárása után az utcára került. Ez utóbbiak közül sokan nyugdíjba se tudnak vonulni, mert az elmúlt években nem fizették utánuk a nyugdíjbiztosítási járulékot. De az utóbbi hónapokban ennél is nagyobb probléma az, hogy sokan egészségügyi biztosítás nélkül maradtak.
Mirko Malešev, az Önálló Szakszervezet nagybecskereki tanácsának elnöke szerint a Béga menti városban jelenleg 713 dolgozónak nincs egészségügyi biztosítása. Emiatt nemrég többször is beszüntették a munkát az IPOK kukoricafeldolgozó gyárban. De talán még rosszabb a helyzet a Naftagas Montažában, ahol 108 dolgozónak nem hitelesítették az egészségügyi könyvét. Közülük 33-an már két évvel ezelőtt nyugdíjba vonulhattak volna, de ezt nem tehetik, mert nem fizették utánuk a járulékot. Ráadásul, immár 78 hónapja nem kaptak fizetést. Hasonló a helyzet a MIP-ben is, amely Mile Dragić tulajdonában van. Minden jel arra utal, hogy rövidesen csődeljárást indul. A szakszervezet megpróbálja meggátolni az újabb elbocsátásokat, de kérdés, hogy ez sikerül-e neki. Ugyancsak az elmaradt járulékok miatt maradtak egészségügyi biztosítás nélkül a Banat seme dolgozói is. A cukorgyár (még megmaradt) dolgozói számára viszont jó hír, hogy a napokban másodszor is támogatást kapnak a Szolidaritási Alapból. Mirko Malešev szerint jó volna, ha megvalósulna a BEK húsgyár minapi bejelentése, hogy 155 dolgozóval márciusban újraindítják a termelést. A vezetéssel való eddigi tapasztalata azonban óvatosságra inti. A Šinvoz vasúti szerelvényjavító gyárban szerinte jó volna még több egykori dolgozót visszavenni.
A szakszervezeti vezető szerint a dolgozók helyzete az idén, különösen pedig őszre még nehezebb lesz. A szakszervezet megpróbál közös nevezőre jutni az illető gyár vezetésével és az önkormányzattal. Szerinte azonban a megoldások keresésében sokszor akadályt állít az állam, és nem utolsósorban a politikai oligarchia.
