A polgármesterek ulmi küldöttségének tagja volt Magyarkanizsáról Nyilas Leonov Anita, a községi tanács környezetvédelmi kérdésekkel megbízott tagja. Szerinte soha jobbkor nem jöhetett ez az út a magyarkanizsaiak részére, hiszen éppen a készülő csatornázási főtervek időszakát élik. Ezt megelőzően a 400 négyzetkilométeres, 13 települést felölelő, 27 000 lakost számláló magyarkanizsai községben a hulladék elhelyezésének kérdését próbálták megoldani, még 2009-ben elkészült a teljes hulladékgazdálkodási reformterv, ami azóta már megvalósult. Minden háztartásba bevezették a kommunális hulladékgyűjtést és -szállítást, a szelektív hulladékot pedig januártól gyűjtik. A következő lépésről Nyilas Leonov Anita így nyilatkozott:
– A kommunális fejlesztési terv terén éppen az egész község csatornahálózattal való lefedésén fáradozunk, a már meglévő horgosi és magyarkanizsai tisztítóművek bővítésén és az oromhegyesi és a martonosi két új tisztító kiépítésén. Jelenleg a főterveket készítjük, tudni kell viszont, hogy ez hatalmas összegbe kerül, ugyanis csak a csatornahálózat elkészítési terve minden magyarkanizsai településen legalább 30,6 millió dinárba kerül, ezenkívül a víztisztító bővítése, mármint a fő tervnek a kidolgozása Horgoson és Magyarkanizsán 7 millió dinárt igényel. Még csak a tervekről beszéltem, a gyakorlati megvalósítás az említett összegek többszöröse.
– Mit tudnak hasznosítani Magyarkanizsán az Ulmban szerzett tapasztalatokból?
– Az elhangzottak előrevetítenek egy olyan példát, amiből látszik, hogy ha megvalósul a terv, mekkora környezetterhelés gátolható meg abból a célból, hogy egy tisztább, élhetőbb környezetet alakíthassunk ki magunk körül. Mi a Németországban látott tapasztalatokat szeretnénk a gyakorlatban alkalmazni, annál is inkább, mert a következő nagy célunk, hogy a kommunális és környezetvédelmi tevékenység körében megoldjuk a szennyvízelvezetést és -tisztítást Magyarkanizsa területén. Nagy szükségünk van az ottani gyakorlati útmutatóra, hiszen hallhattuk, hogy ők is az elmúlt évtizedek során számos változtatásokat eszközöltek, ami itt nálunk létfontosságú lenne. Megígérték, hogy szakembergárdát biztosítanak számunkra, amely itt a gyakorlatban megmutatja, hogy mit hogyan kell tenni. Szeretnénk ha sikerülne németországi befektetőket is Magyarkanizsa község területére csábítanunk. Amikor ezt mondom, nemcsak a kommunális tevékenységre gondolok, hanem a gazdasági szférára is. Az ottani bemutatkozónk alkalmával a horgosi, a magyarkanizsai ipari park, a valamikor kaszárnya épületének kiépített infrastruktúráját mutattam be, amelyet az építőipari szféra területén hasznosítani lehetne.
– Érdeklődtek ez iránt?
– A németországi vállalkozók nyitni kívánnak felénk, ezt egyértelműen a tudomásunkra hozták. Úgy gondolom, hogy erre Magyarkanizsa a legalkalmasabb, mivel mi számos kedvezményt nyújthatunk a beruházóknak, ezenfelül kiváló a község elhelyezkedése, közel vagyunk a magyar–szerb határhoz, a tízes korridorhoz, és itt folyik a Tisza a község területén. Mindez olyan pozitívum, amely igazolja, hogy érdemes hozzánk beruházni.
– Egyébként most milyen támogatókra, eszközökre számíthat Magyarkanizsa?
– Minden lehetőséget megragadunk a pályázásra, rendszeresen kérelemmel fordulunk a vajdasági és az országos nagyberuházási alapokhoz, emellett az IPA-pályázatokon is Magyarkanizsa község sikerrel szerepelt, ugyanis ötödik a legsikeresebben pályázó községek és városok sorában. Tavaly a szerb–román és a szerb–magyar pályázati körben a partnereinkkel összesen 2 510 000 euróhoz juthattunk, ebből egymilliót a községünk területén sikerült befektetni. Többnyire falugondnoki hálózat kiépítésére, képzések, konferenciák szervezésére és egyéb olyan tevékenységre fordítottuk a pénzt, amelynek haszna és hozadéka van a község turizmusa és gazdasági élete tekintetében. Bízok abban, hogy a németországi lehetőségnek köszönhetően ott is partnerpályázóra találunk, és hogy az ulmi küldöttség vajdasági látogatása során konkrét terveket tudunk majd megvalósítani.
