Eltávolodhat egymástól az EU és Kína a közöttük mutatkozó politikai és gazdasági ellentétek miatt. A figyelmeztetést Valdis Dombrovskis kereskedelmi ügyekért felelős uniós biztos fogalmazta meg a minap. Nem is akárhol, hanem Pekingben, a híres Csinghua Egyetemen elhangzott beszédében. Rámutatott ugyan arra is, hogy az EU nem szándékozik megszakítani a kapcsolatait Kínával, de azért nyomatékosította: a közösség igyekszik csökkenteni gazdasági függőségét tőle, és minél kisebb kockázatnak akarja kitenni magát a kétoldalú kapcsolatokban. Dombrovskis szerint Peking sokat tehetne a kockázat csökkentéséért.
Az Egyesült Államokhoz hasonlóan az EU is évek óta vitában áll megannyi kérdésben Pekinggel. Az utóbbi időben pedig különösen azt sérelmezi, hogy Kínában olyan feltételeket alakítottak ki a vállalatok működéséhez, amelyek igencsak eltérnek az Unióban érvényes szabályoktól. Brüsszel azt is szóvá tette már többször, hogy a kínai üzleti életbe egyre erőteljesebben avatkozik be a helyi politika. Peking nyilvánvalóan azért szánta rá magát erre a lépésre, hogy minél jobban megvédje nemzetbiztonsági és piaci érdekeit. Így olyan üzleti környezetet alakított ki, amelyek – miként arra Dombrovskis is rámutatott – jellemzői az egyenlőtlenségek, a kevesebb átláthatóság és a diszkriminatív követelmények.
Az EU-ban ezzel összefüggésben példaként említik a kínai külkapcsolatokat szabályozó új jogszabályt és a kémkedés elleni törvény módosítását. Brüsszel azzal érvel, hogy ezek egyre nagyobb nehézségeket okoznak az európai vállalatoknak a kínai befektetések és üzletkötések, illetve üzletek lebonyolításában. A törvények nemcsak az üzleti bizalmat csökkentik, hanem meghiúsíthatják az európai uniós és más külföldi érdeklődők új beruházásait is Kínában. A diplomácia nyelvén Dombrovskis ezt a következőképpen fogalmazta meg: az ominózus jogszabályok kétértelműsége „túl nagy teret enged az értelmezésnek”.
Az EU vezetői korábban aggodalmukat fejezték ki a Kínával szembeni növekvő kereskedelmi deficit miatt is, amely tavaly elérte a 396 milliárd eurót. Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke nemrégiben pedig jelezte: vizsgálatot indít az elektromos járművek gyártóinak nyújtott kínai támogatások ügyében. Arra hivatkozott, hogy az olcsóbb kínai autók áradata torzítja az uniós piaci rendet. A kínai kormány a vizsgálatot protekcionista lépésnek minősítette, annak célja szerinte az ellátási lánc torzítása, amire Dombrovskis úgy reagált, hogy az EU stratégiája nem protekcionista, hanem országsemleges.
Pedig tavaly Kína volt az EU harmadik legfontosabb gazdasági partnere. Az Unió teljes exportjának kilenc százaléka jutott ebbe az országba, onnan pedig az áruk 20,8 százalék érkezett az EU-ba.
Az újabb csörték azonban arra utalnak, hogy – az Egyesült Államokhoz hasonlóan – az Unió is csökkenteni akarja Kína részesedését a gazdasági-kereskedelmi együttműködésben. Annak ellenére is, hogy az ázsiai ország immár domináns ipari nagyhatalom. Kína termelése 2021-ben már kétszerese volt a világ legerősebb hatalmának számító Egyesült Államokénak. Már több okostelefont, acélt és hajót gyárt, mint bármely másik ország, s világelső a vegyi anyagok, fémek, nehézipari berendezések és elektronikai készülékek előállításában. Emellett a világ egyik meghatározó gazdasági és kereskedelmi hatalma – óriási felvevő piaccal.
Az még nem egyértelmű, hogy van-e az EU-nak elegendő ereje, egysége, eszköze, importforrása, exportálási lehetősége egyéb területekre, és megvalósítható terve a gyökeres változtatáshoz, átalakításhoz. A legfontosabb szövetségesének, mások szerint a hűbérurának tartott USA-nak már sikerült ezt a fordulatot elérni. Az idei év első felében ebben az országban ugyanis már a negyedével visszaesett a Kínából származó import. A tendencia teljes mértékben illik a politikusok, de főként az előző amerikai elnök, Donald Trump által kijelölt irányvonalhoz, amely megköveteli a minél erőteljesebb leválást, elszakadást Kínától, illetve az ottani áruk beszerzésének folyamatos csökkentését.
Az EU egyelőre azzal vigasztalódhat, hogy az elmúlt bő egy évben gazdaságilag jócskán eltávolodott Oroszországtól. Az ok közismert: az Ukrajna elleni orosz agresszió, illetve a miatta bevezetett szankciók.
Pedig előzőleg szoros kapcsolatot alakított ki Oroszországgal (és persze Kínával is). A büntetőintézkedések és a szembenállás miatt az orosz részesedés az EU külkereskedelmében jelenleg már jóval két százalék alatti. Ez nagyon szerény eredmény, figyelembe véve a 2000 és 2009 közötti időszakot, amikor szárnyalt az együttműködés. Oroszország ugyanis akkor az EU harmadik legfontosabb kereskedelmi partnere volt az Egyesült Államok és Kína után.
Hivatalos brüsszeli adatok szerint 2002-től 2022 végéig az orosz piacra került az EU-ból exportált áruk 7–10 százaléka, miközben az EU-import 4-6 százaléka Oroszországból érkezett. Figyelemre méltó, hogy az ukrajnai háború kezdetéig Oroszország biztosította az Unió földgázimportjának 40, kőolajimportjának pedig a 30 százalékát. Ez persze az átlag, amely országonként eltért. Mára ez a helyzet teljesen megváltozott, az oroszok kárára.
Az EU, különösen pedig annak nyugati fele jelentősen eltávolodott Oroszországtól. Fellazította, sőt sok területen megszakította vele gazdasági és kereskedelmi együttműködését. A jelek szerint ilyen mértékű eltávolodás nem várható a Kínával fenntartott kapcsolataiban, de egyre nyilvánvalóbb az, hogy csökkenteni akarja a gazdasági függését ettől az országtól is.
Nyitókép: Valdis Dombrovskis (Fotó: Beta/AP)
