Oroszország 63 milliárd eurót keresett a fosszilis energiaforrások értékesítéséből az orosz–ukrán konfliktus kitörése óta. Ez a jövedelem az elmúlt két és fél hónapban elsősorban az európai uniós országok és Kína felé megvalósított kivitelből származik – áll az Anadolu Agency (AA) hírügynökség jelentésében. Az Energia és Tiszta Levegő Kutatóközpontja (CREA) is megerősítette, hogy a kőolaj, a földgáz és a szén folyamatos kivitele, illetve az energiahordozók drágulása következtében az orosz jövedelem jelentősen nőtt a tavalyihoz képest.
A kereset 71 százaléka az európa uniós országokból származik, amelyek az említett időszakban 44 milliárd euró értékben importáltak energiahordozókat Oroszországból. Az orosz piac legjelentősebb vásárlójának Németország bizonyult: az ukrán háború kitörése óta 9,1 milliárd dollárt fizetett ki a beszállított kőolaj-származékokért. A második nagy felvásárló Olaszország, amely 6,9 milliárd euróért importált energiahordozókat Oroszországból. Kína 6,7 milliárd eurót költött az orosz energiaforrásokra, Hollandia 5,6 milliárdért, Törökország 4,1 milliárdért, Franciaország viszont 3,8 milliárd euróért vásárolt Oroszországtól kőolaj-származékokat február óta.
KÖLCSÖNÖS FÜGGŐSÉG
A mai adatok fényében szinte hihetetlennek tűnik, hogy az 1960-as években Nyugat-Európa olaj- és földgázszükségletének mindössze 6 százalékát vásárolta a Szovjetuniótól. A hidegháború éveit követően azonban megindult a csővezetékrendszer építése: 1963-ban lefektették a Barátság (Druzsba) olajvezetéket, 1981-ben gázvezeték épült Szibériától Nyugat-Európáig, 2011-ben megnyílt a Németországba vezető, 1230 kilométer hosszúságú Északi Áramlat vezeték, a Balkán Áramlatként ismert csőrendszer pedig az ukrán háború idejére készült el. Napjainkban tizenkét olajvezeték- és gázvezeték-rendszeren áramlik külföldre az orosz olaj és földgáz.
Oroszország jelenleg első helyen áll a világ földgáz-, második helyen a szén- és nyolcadik helyen az olajtartalékokkal rendelkező államok között. A 2020-as és 2021-es kimutatások szerint a nemzeti jövedelmének mintegy 60 százalékát a természeti erőforrásokból biztosítja. Az olaj és a földgáz eladásából származik az orosz költségvetés bevételének csaknem a fele. Az orosz exportcikkek értékének több mint felét az európai országok vásárlói fizetik ki, Kína pedig csupán a kivitel 14 százalékát veszi át.
Felvetődik tehát a kérdés, hogy Oroszország tudja-e nélkülözni az európai országok olaj- és gázvásárlásait, vagy maga is függő helyzetben van Európától. A Népszava hírlap elemzése szerint Vlagyimir Putyin orosz elnök már többször használta fegyverként Oroszország energiakincsét. „Nem egyszer megfenyegetett országokat, hogy elzárja az exportcsapokat. Fenyegette ezzel már Ukrajnát, Moldovát és Észtországot is, kikényszerítve bizonyos követeléseinek teljesítését. A barátokat pedig, kedvezményesebb áron szállítva nekik az energiát, ezzel vásárolja meg” – írja a magyar hírlap. Az elemzők kiemelik, hogy „számos európai ország energiafüggő helyzetben van Oroszországtól, ugyanakkor az orosz gazdaság legfőbb exportcikkeit illetően az európai piacokra van utalva”.
MEGDÖNTHETŐ-E A MONOPOL?
A szakértők hangsúlyozzák, hogy a világgazdaság rendes működése esetén a kétirányú függőség egyik félnek sem okozna gondot. Az orosz–ukrán konfliktust követő súlyos szanciók azonban elszigetelték az orosz bankrendszert a nemzetközi pénzügyi vérkeringéstől, ami az orosz nemzeti jövedelem több mint 10 százalékos visszaesését okozhatja. A teljes embargót azonban a legtöbb uniós ország sem támogatta, mivel ez jobban sújtotta volna őket, mint Oroszországot. Az Unió ugyanis együttes földgázszükségletének csaknem a felét Oroszországból szerzi be, és ez fedezi lakossága és ipara energiafogyasztásának 40 százalékát.
Németország például erős energiafüggőségben van, hiszen földgázszükségletének 55, olajfogyasztásának pedig 35 százalékát szerzi be Oroszországból. Új szállítókkal szerződve sikerült az első negyedévben 35-ről 25 százalékra csökkenteni az orosz behozatalt. A bejelentések szerint év végéig teljesen megszüntetik az olajbehozatalt, és 24 százalékra csökkentik a gázimportot Oroszországból. Az utóbbi esetében azonban csak 2024-re sikerül függetleníteni magukat a németeknek.
A monopoltól számos más uniós ország is szabadulna. Olaszország például Algériával írt alá szerződést az orosz import részleges pótlására, Anglia pedig az arab olajtermelőkhöz fordult. Lengyelország is beharangozta, hogy év végéig függetleníti magát az orosz energiahordozóktól. Ugyanezt tervezik a finnek is: az idén további egymilliárd dollárt költenek arra, hogy Észtországgal közösen béreljenek egy úszó kikötőt a tengeren túli folyékony gázszállítások fogadására. Litvánia és Lettország pedig már április elején megszüntette az orosz energiabehozatalt.
Elemzők szerint Európa 2024-re tehát lényegében függetleníthetné magát az orosz importtól. Ezt a hatalmas piackiesést Oroszország viszont csak részlegesen tudja pótolni a kínai és más piacok bővítésével – állítják a szakértők.
