Kétkezi munkásokból és magas szakképzettségű munkavállalókból is hiány van az országban. Pillanatnyilag ez legkifejezettebb a vendéglátó- és építőiparban, de mindinkább észlelhető a járvány idején hirtelen rendkívül népszerűvé vált ételkiszállításban is – írja a Novosti. A szégyenletesen alacsony bér és a rossz munkakörülmények miatt az utóbbi években rengeteg diplomás fiatal, mesterember és egyszerű fizikai munkás keresett és talált állást külföldön. Ilyen helyzetben szerencse, hogy – a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat adatai szerint – külföldön, vagyis a még szegényebb országokban mind nagyobb az érdeklődés a szerbiai munka iránt, így jutottunk odáig, hogy a megrendelt ebédet üzbégek hozzák házhoz, az idősekre Fülöp-szigetiek felügyelnek, az autópályákat pedig törökök, kínaiak építik, de a jelek szerint hamarosan sok étteremben, pékségben is távolról érkezettek szolgálják ki a vendéget, vásárlót.
Az építőmunkások között is sok külföldi dolgozik (Fotó: Ótos András)
A foglalkoztatási hivatal tavaly mintegy 18 000 munkavállalási engedélyt adott ki külföldieknek, 30 százalékkal többet, mint 2020-ban. Nem hivatalos adatok szerint évente 10 000–15 000 munkás érkezik külföldről legálisan vagy feketén dolgozni, nagy többségük az építőhelyeken talál állást, de nemrég óta egyre többen vannak az ételfutárok között is. A munkaerő-közvetítő ügynökségekben azt állítják, a Szerbiába indulók ellenőrzése még otthon megkezdődik annak megállapításával, hogy nem voltak elítélve, illetve hogy semmilyen problémájuk nincs hazájuk bűnüldöző szerveivel. Szerbiában nyilvántartják a munkáltató által bérelt lakhelyüket, és a rendőrség ellenőrzi, hogy valóban a bejelentett helyen tartózkodnak-e (mármint azok, akikről egyáltalán tudomása van a szerb rendőrségnek).
„Mint ahogyan nyaranta sok szerbiai pincér és szakács dolgozik Horvátországban vagy Görögországban, ugyanúgy nálunk is sokan találnak idénymunkát Nepálból, Ukrajnából, Törökországból és más államokból” – mondja az egyik ügynökség tulajdonosa, akinek meggyőződése, hogy ez a munkáscsere folytatódik a következő években is.
Dragoljub Rajić, az Üzleti Támogatási Hálózat koordinátora szerint a munkaerőpiacon kialakult ilyen helyzet legfőbb oka a természetes népszaporulat csökkenése, valamint a szerbiai munkakörülmények és bérek javulása. „Sokakat úgy neveltek, hogy kis fizetésért ne dolgozzanak, meg hogy nem kell olyan nehéz munkákat vállalni, melyekhez elegendő akár csupán egy kiképzés is, ezért sok munkaadó kénytelen külföldről behozni munkásokat, akiknek azután minimálbért fizet, amennyiért a hazaiak nem hajlandók dolgozni. Nem csoda, hogy a trafikok, kisboltok állandóan munkaerőhiányban szenvednek, sokaknak ugyanis már 5000 dinárért is megéri másik munkahelyre menni. Azok, akik külföldről jönnek ide, otthon legfeljebb 200 dollárt keresnek, így érthető, hogy örömmel jönnek Szerbiába, itt ugyanis rendszerint szálláshely is biztosított a számukra” – mondta Rajić a Novostinak nyilatkozva. Megjegyezte, a hazai munkaerőpiacon az egyetemi végzettségű szakemberek is keresettek. „Míg az Európai Unióban egy kamionsofőr 800–1000 eurót keres, nálunk a kezdő, diplomás jogász vagy közgazdász jobbik esetben 50 000 dinárt kap. Az a baj, hogy oktatási rendszerünk még csak most alkalmazkodik a világban másutt már 2010-ben bekövetkezett változásokhoz, valamint hogy a több mint 20 évvel ezelőtt nyilvántartott szakmáknak a 40 százaléka már nem is létezik”.
