Katalónia, amelynek vezetői október 1-jén megtartották a Madrid által el nem ismert népszavazást a Spanyolországtól való elszakadásról, a spanyol gazdaság egyik motorja, a régiók közül a legnagyobb exportőr, élen jár az ipar, a kutatás és a turizmus terén, de súlyos adósságállománnyal küzd.
Katalóniában állították elő tavaly Spanyolország hazai össztermékének (GDP) 19 százalékát, és ezzel a teljesítménnyel első helyen áll a 18,9 százalékos részesedést kihasító, Madridot is magában foglaló régió előtt. Az egy főre jutó GDP esetében Madrid, Baszkföld és Navarra mögött a negyedik helyezett. Katalóniában az egy főre jutó GDP 28 600 euró volt, míg az országos átlag 24 ezer euró. A munkanélküliségi ráta az év második negyedében 13,2 százalék volt, jóval alacsonyabb a 17,2 százalékos országos szintnél, és csak kicsit magasabb a 13,0 százalékos madridi mutatónál.
A spanyol exportáruk negyedét állították elő tavaly és az idei első negyedévben Katalóniában, amely így messze a legnagyobb exportőr a 17 spanyolországi régió (autonóm közösség) közül. 2015-ben a Spanyolországban eszközölt külföldi befektetések 14 százaléka jutott Katalóniára, ennek köszönhetően Madrid (64 százalék) mögött a második helyezett volt. Több nagyvállalat székhelye is Barcelona, így a Mango textilipari csoporté, a harmadik legnagyobb spanyol banké, a CaixaBanké, a Gas Natural gázipari cégé, az Abertis építőipari csoporté vagy éppen a Puig parfümgyártóé, a Nina Ricci, a Paco Rabanne és a Jean-Paul Gaultier márkák tulajdonosáé.
A mezőgazdasági feldolgozóipar, élén a húsiparral, foglalkoztatja a legtöbb embert, illetve állítja elő a legnagyobb értéket. A spanyolországi vegyipari termelésnek a felét adja Katalónia, az autóiparban pedig 19 százalékos részesedéssel második helyezett Kasztília és León régió (21 százalék) mögött. Németország mögött Spanyolország az Európai Unió második legnagyobb autógyártó tagállama, Katalóniában a Nissan és a Volkswagen csoport is működtet gyárakat.
A legtöbb külföldi turista Spanyolországban Katalóniát – a fővárost Barcelonát és a tengerpart, Costa Brava üdülőhelyeit – keresi fel, és ez a tendencia az utóbbi években felerősödött. Tavaly több mint 18 millió külföldi turista látogatott el Katalóniába, ez a Spanyolországot úti célul választók negyede volt.
A katalóniai gyenge pontok egyike az eladósodottság. Március végén 75,4 milliárd euróra rúgott Katalónia adóssága, ami abszolút értékét tekintve a legnagyobb a spanyol autonóm közösségek körében. GDP-arányosan 35,2 százalékra rúg az adósság, amivel a harmadik legrosszabb eredményt mutathatja fel Katalónia. A nemzetközi hitelminősítők spekulatív befektetésnek minősülő kategóriába sorolják a katalán adósságot, ami azt jelenti, hogy Barcelona nem tud hitelt felvenni közvetlenül a nemzetközi pénzpiacokon, hanem a spanyol államtól függ.
A Katalónia függetlenségét pártolók és ellenzők tábora között hatalmas a vita, mindkét fél gyakran alapozza számait egymástól eltérő módszertanokra és előfeltevésekre. A spanyol gazdasági minisztérium szerint, ha egy független Katalónia kilépne az Európai Unióból, hazai összterméke 25–30 százalékkal zuhanna, a munkanélküliség pedig megduplázódna. Egyes közgazdászok viszont éppen ellenkezőleg úgy gondolják, hogy az új állam az EU tagja maradna, és rövid távon stabil lenne a növekedés, hosszú távon pedig 7 százalékkal bővülne a GDP.
A függetlenségpárti katalán kormányzat azzal érvel, hogy nem szenvednének tovább a költségvetési hiánytól, hiszen a régió jelenleg többet fizet be a központi költségvetésbe, mint amennyit visszakap. A barcelonai vezetés mintegy 16 milliárd euróra, a GDP 8 százalékára teszi ezt a hiányt, a más módszertannal számoló madridi kormány viszont csak 10 milliárd euróra.
Eltérően látják a függetlenedés gazdasági hatását a katalán vállalatok is, egyesek szerint az önállóság Katalónia felvirágozását hozná, míg mások szerint ez a teljes csődhöz vezetne. Josep Bou, a Katalán Vállalkozók Szövetségének elnöke a referendum közeledtével egyre több fórumon adott hangot azon véleményének, hogy a katalán gazdaság összeomolna, ha a katalán kormány egyoldalúan kikiáltaná a függetlenséget. Érvelése szerint ez a lépés olyan fokú jogi bizonytalanságot teremtene, ami veszélybe sodorná a gazdasági növekedést, fékezné a munkahelyteremtést, gátolná a befektetési lehetőségeket. Josep Bou azt is kijelentette, hogy a katalán vállalatok az Európai Unióban akarnak maradni, ami egy Spanyolországtól elszakadó Katalóniában nem lenne lehetséges.
Ezzel szemben a Katalán Üzleti Kör nevű vállalkozói szervezet arról adott ki állásfoglalást, hogy kedvezőbb piaci környezetet jelentene a cégek számára az új állam. Állításuk szerint Spanyolország „süllyedő hajó”, amelyről a katalán cégeknek menekülniük kell. Közölték, nem az állami szolidaritási rendszert ellenzik, hanem „a rablást”. Számításuk szerint Katalónia éves megtermelt GDP-jének a 8,7 százalékát fizeti be a spanyol államnak, amelyből a spanyol állam a szegényebb régiókat támogatja. Az üzleti kör Andalúziát és Extremadurát emelte ki példaként, kifogásolva, hogy ezek a térségek még mindig el vannak maradva a fejlődésben, hiába kapják a támogatást évtizedek óta.
