Szombaton reggel nyolckor össztűz minden fegyverből! Fellángolt a bográcsok, az üstök és a rostélyok alatt, a sparhetokban és a kemencékben... Mindenütt, ahol sütés-főzés céljával tüzet lehet rakni.
Füstölt mindenfelé, indiántörzsnek egész hónapra elegendő olvasnivaló lengett a Tisza-parti fák csupasz koronái között. Kilencre várták a közelebbről érkező vendégeket, akiknek viszont sokat kellett utazniuk a Törökbecse alatti tiszai hatvanháromasig, azok már előző nap megérkeztek. A szombat délutáni versenyre ugyanis illik már pénteken, de legkésőbb szombaton reggel megérkezni, és a verseny végeztével sem kell hazasietni. Jönni előbb, maradni tovább... így érdemes. Négyórányi horgászással egybeszőtt kétnapos buli, erről szól a törökbecsei menyhalfogó. A horgászáson kívüli üresjáratot illatok, ízek, zamatok, barátkozás, zene, ének... egyvelege tölti ki. Ezért sietnek ide, haza menni ráérnek.
A szombat reggeli műsor bánáti disznótorral kezdődött a bácskai parton. És még mielőtt bárki belekötne abba, hogy hosszú az étlap és rövid a zsákmánystatisztika, le kell szögezni, hogy a menyhalfogó – horgászrendezvényeink közül szinte egyedülállóan – az idegenforgalmat helyezi előtérbe, és a vidék népszerűsítésének céljával a horgászás eszközeihez nyúl. Néhány óra erejéig. A felmaradt időben ezt üsttel, bográccsal, lerniben, kemencében, nyárssal... teszi.
A reggeli rablóhús, csináld magad alapon. Aki kért belőle, az kapott egy meghegyezett gyalogakácvesszőt, teleszurkálta hússal, leült a tüzek körül elhelyezett szalmabálákra, és ha szépre ment a füst, akkor is állta, és megsütötte. Közben főtt a disznópörkölt, sült a töpörtyű, később a kolbász is.
Visszajáró vendége a rendezvénynek a felvidéki Érsekújvárról érkező Kálnay Gyula és csapata, akik ez alkalommal brindzás galuskát főztek, ezután szlovák recept szerint kolbászt készítettek, majd megsütötték. Kitérőként mondjuk – mert semmi köze az evészethez –, hogy a szabályszerűen népes magyar különítmény az idén háromtagúra, a tavalyi dobogós kiskunhalasi Borbás Zoltánra és két társára zsugorodott. A szegedi csapat betegség miatt mondta le részvételét, a szarvasi pedig autóbaleset miatt maradt távol. A szervezők a hangosbemondón közölték, hogy az összes eddigi versenyen fellépő dr. Dezső István kórházba került, jobbulást és gyors felépülést kívántak neki.
Közben megsült a kolbász, kisült a töpörtyű, a kemencéből friss, ropogós héjú kenyér került elő. A pódiumon zenészek, majd a kórus lépett fel. Aztán a díszvendég – hagyományosan egykori élsportoló – Biserka Šipka, bodybuilding- és fitness-világbajnok elvégezte a kezdődobást. Nem is akárhogy, elmondása szerint a horgászás gyerekkora óta szenvedélye.
Ekkor már erősen délutánra járt, és a versenyzők átkeltek a bánáti oldalra, ahol barátságosabb a part. Az első fogásokra azonban sokáig kellett várni. Igaz, nem olyan versenyről van szó, ahol a kalapból való sorsolás beárnyékolná a rendezvényt, de zsákmánnyal szebben fest. A harmadik órában azonban már egészen kedvező zsákmánykép alakult ki. A cservenkai Đoko Grabež jeleskedett, két menyhalat fogott gyors egymásutánban, majd később egy harmadikat is hozzátett, és összesen 1,85 kilós zsákmánnyal diadalmaskodott. A második helyet az obrenovaci Ljubina Petrović foglalta el, bizonyítva ezzel, hogy már a menyhalfogó sem biztonságos ház férfiak számára. Különösen annak ismeretében, hogy két hala összesen 1,6 kilót nyomott, a nagyobbik a verseny legnagyobbja volt. További két versenyző is fogott egy-egy menyhalat, mindkét hal néhány dekával volt súlyosabb egy kilónál. Valamennyi hal a gát közelében került horogra, a legtávolabbi a 13-as poszton, Željko Trivunovićnak, az első verseny győztesének horgán veszett rajta. Aztán a temerini Varga Attila megmentette a pályavég becsületét, közvetlenül a lefújás előtt – ami itt tűzijátékkal jár – 1,16 kilós menyhalat fogott, és rákényszerítette a bírókat, hogy vaksötétben keresztülbotorkáljonak az erdőn. Attila ezzel a fogással bronzérmes lett.
Máshol ilyenkor az éremátadás következik, és mindenki megy haza. Innen nem. A Tiski cvet Szállóban ugyan szabályszerűen megtörtént a díjátadás, de ezzel sem siettek, és azt követően sem sietett senki sehova. A község elöljárói röviden, politikamentes mondatokkal köszöntötték a vendégeket, és jöhetett a buli.
A szervezők másnap reggelire várták a vendégeket a Tisza-parton. Nem tudjuk, mennyien mentek el. De biztosra vehetjük, hogy jövőre visszajönnek.
