Mikor stabilizálódik a vágóállatpiac? Erre az agrártárca sem tud mérvadó választ adni, az egyeduralmat (és a kereskedelmi tárca támogatását) élvező feldolgozók pedig nem is akarnak – A törökfalusiakkal beszélgetünk a problémáról
Szerbia, Vajdaság hús- és tejtermelése, egészében véve állattenyésztése annak ellenére, hogy a mindenkori hatalom és agrárpolitika a nagyüzemet, a kombinátokat favorizálta – minden időben a kisgazdaságokra alapozódott, melyek az össztermelésnek (időnként) több mint 80%-át adták, napjainkban még ennél is többet, hiszen a mezőgazdaság társadalmi vagy állami szektora a végnapjait éli. Bár azt hangoztatjuk, hogy a korszerű mezőgazdaság ismérve a fejlett állattenyésztés, a hektárra számított hús- és tejmennyiség, aligha dicsekedhetünk eredményeinkkel. Elgondolkodtató, hogy pl. Dániában az évi tejtermelés eléri a 8 milliárd (!) litert, általában 25 millió sertést tenyésztenek, míg a sokkal jobb éghajlati és talajviszonyokkal rendelkező, ráadásul kétszer akkora területű és kiválónak mondható takarmánybázissal rendelkező Szerbiában a tejtermelés jóval 2 milliárd liter alatt alakul, a sertésállományról nincs pontos kimutatás, de éves szinten talán 1,2–1,5 millió hízóval számolhatunk. Elsősorban a rendezetlen piaci helyzet, az ismétlődő hullámvölgyek és áringadozások miatt képtelen a sertés- és a szarvasmarha-ágazat is látványos fejlődésre. Sovány vigasz, hogy napjainkban, az alacsony takarmányárak miatt nyereséges pl. a sertéshizlalás, amikor egyik napról a másikra akár 15–20%-kal is csökken a hízott sertés ára, hogy néhány nap elteltével enyhe emelkedést mutasson. Ez nem serkenti a termelői kedvet, tehát gazdáink jogosan vetik föl a kérdést: mikor stabilizálódik végre a vágóállatpiac, ami hosszabb távon, legalább 3–5 évre előrevetítheti a nyereséges termelést? Erre az agrártárca sem tud mérvadó választ adni, az egyeduralmat (és a kereskedelmi tárca támogatását) élvező feldolgozók pedig nem is akarnak. Így vált állattenyésztésünk hazárdjátékká, melyben rendszerint a gazda veszít. És mégis termel!
– Az állattenyésztés jövedelmezőségét, bármely kategóriáról is beszélünk, nem mérhetjük 1-2 termelési ciklus eredménye alapján, talán 5 év átlaga ad reális képet az ágazatról. Több mint tíz éve folyamatosan foglalkozunk sertéstenyésztéssel, s ha mindent összevetünk, csak pozitív a mérleg – állítja Apró Rudolf törökfalusi gazda, s azt is hozzáteszi, hogy kezdettől fogva 10 anyakoca képezi a törzsállományt, a termelési kör teljes, hiszen megtermeli az alaptakarmányt melyből tápot készít, a malacokat meghizlalja és vágóállatként értékesíti. – Egy kicsit rá is vagyunk kényszerítve a sertéstenyésztésre, hiszen 25 hektár föld terméséből nehezen tudnánk megélni, de húson keresztül értékesítve a 8 dináros kukoricát már más a számadás. A szerves trágya is értéket képvisel, ami nemcsak azt jelenti, hogy kevesebb műtrágyát használunk a növénytermesztésben, hanem a rendszeres trágyázással jobbak a hozamok és a szántók minősége sem romlik.
Kiváló tulajdonságú anyakocákat tartanak, ami meglátszik a fialási eredményeken is…
– A törzsállományban voltak pietrainek is, de most már csak yorkshire és lapály keveréke képezi az anyaállományt. Almonként átlagosan 12 (!) malacot választunk le kétévenként öt fialással számolva, elhullásról nem is beszélhetünk. Ha betartjuk a zoohigiéniai követelményeket, a tápból nem spóroljuk ki a vitaminokat és a nyomelemeket, nem maradhat el az eredmény. Március végén 120 dinárt fizettek a hízott sertés kilogrammjáért. De volt már 170 dinár is…
– Fontos az ólak és a fiaztatók tisztán tartása, egy-egy fialás vagy hizlalási ciklus utáni fertőtlenítés és meszelés, ami az én munkám – veszi át a szót Laura asszony, aki az állatok ellátásából is részt vállal. – Az anyakocákat híg táppal, vagyis moslékkal etetjük, míg a süldők és a hízók száraz tápot kapnak, melynek alapja a kukorica, az árpa, a szója és a napraforgódara, ehhez adagoljuk a premixet, a vitaminokat. Az állatok ellátása naponta 4-5 óra munkát igényel.
Most nyereséges a hizlalás, ami akár választás elé is állíthatja a gazdát: növelni-e a törzsállományt…
– Évek óta fontolgatjuk a növelést, de mire elhatározzuk magunkat, hullámvölgybe kerül az ágazat, megtorpanunk. Bár nem érzünk biztonságot, megduplázzuk az anyaállományt, de egy legalább 50 anyakocás törpefarm kiépítése is tervben van. A piac nemcsak minőséget, hanem mennyiséget is követel, s ha fenn akarunk maradni, ezt csak gazdagabb állománnyal érhetjük el.
Folyamatosan azt hangoztatjuk, hogy csökken az állatállomány, közben sok gazda alig tud túladni a hízott sertésen, a növendékmarhán. Van-e kereslet a vágóállat iránt?
– A hízott sertést vagy hízott bikát minden időben el lehet adni, csak az a kérdés, hogy milyen áron. Napjainkban kiegyenlítődött a kereslet és a kínálat, de csak azért, mert a vásárlóerő alaposan megcsappant, csökken a húsfogyasztás, ez kelti a túltermelés látszatát – mondja Bakos Nándor, a törökfalusi földműves-szövetkezet igazgatója, s érdekes számadatokat sorakoztat: – A föld-visszaszármaztatási törvény alkalmazásával az 1980-as évekhez viszonyítva napjainkra legalább 50%-kal megnövekedett a magángazdaságok földterülete, az állatállomány, mindenek előtt a sertésállomány viszont csökkent. Míg 20-25 évvel ezelőtt évente kb. 12 000 hízósertést biztosítottunk a húsiparnak, tavaly alig 5000 került ki a hizlaldákból, s ez az a mennyiség, melynek értékesítése nem ütközik akadályba. Összességében, még ha hanyatlásról is esik szó, nem panaszkodhatunk állattenyésztésünk szintjére, hiszen gazdáink évente mintegy 2,5 millió liter tejet állítanak elő, s 600–800 hízóbika is vágóra kerül. Ha termelőink biztonságot éreznének, ennél lényegesen többet is termelhetnének.
Esélyt jelentene-e esetleg a kivitel?
– Csak abban az esetben, ha elfogadható áron mennyiséget is biztosítanánk. A növendékmarha esetében ez nem sikerült, sertéskivitelre pedig mindaddig esélyünk sem lesz, amíg Európában egyedül nálunk kötelező a pestis elleni vakcinázás. Állítom, hogy a korszerű törpefarmokon erre nincs szükség, ellenben rendet kellene tenni az állatpiacon, az állatkereskedelemben. Soha nem a termeléssel volt nálunk a gond, hanem az értékesítéssel, ami a feldolgozóipar privatizációjával még kifejezettebbé vált. Azt hiszem, hogy legkönnyebben a hazai vásárlóerő növelése oldhatná meg állattenyésztésünk látszólagos túltermelési gondjait – vallja Bakos Nándor, a törökfalusi földműves-szövetkezet igazgatója.
APRÓ RUDOLF: – Ha biztonságot éreznénk, akár 50 anyakocára növelhetnénk a jelenlegi tízes állományt
Nyolcdináros kukoricával takarmányozva nyereséges most a sertéshizlalás
APRÓ Laura és Éva: – A gazdaság mellett a konyhában is helyt kell állni…
