A Martonoson őrölt fűszerpaprika legnagyobb része külföldre kerül, az európai piacon a legdrágább, de földrajzi eredetvédelemmel még nem rendelkezik
Amikor az őszi terménybetakarítás kerül szóba, rendszerint a nagy területen termesztett szántóföldi haszonnövények: a kukorica, a napraforgó, a szója hozama a beszédtéma, esetleg a megjegyzés: valamennyi egyre soványabb tiszta jövedelmet ad. Vajdaságban föllendülőben a fűszerpaprika-termesztés, bár pontos adatok nincsenek a vetésterületről, lévén, hogy tartományunk több pontján is működnek paprikafeldolgozó üzemek. Két évtizede sincs, hogy a fűszerpaprika, illetve a vérvörös őrlemény említésekor a legtöbben a horgosi, esetleg a törökkanizsai paprikára gondoltak, lévén, hogy patinás múltja van a termelésnek és őrlésnek egyaránt, s ez a paprika vehette föl a versenyt egyebek között a szegedi meg a kalocsai fűszerpaprikával az igényes külföldi piacon. Martonos is neves fűszerpaprika-termelő központ, de napjainkban már nemcsak termelő, hanem feldolgozó központ is, ahol a szerény teljesítőképességű malmokat korszerű, minden követelményt kielégítő feldolgozóüzemek váltották föl, nevet szerezve a martonosi őrleménynek külföldön is. Már csak az idősek emlékeznek, amikor őszidőben izzó paprikafüzérek díszítették a házak ereszalját, a „szoláris energia” (most megújuló energiaforrásnak is nevezik a napenergiát) érlelte-szárította a kitűnő minőségű hüvelyeket. Zsákokba gyűjtik már a gazdák a fűszerpaprikát és szállítják a telephelyekre, a prizmákban, vagy ahogyan Martonoson nevezik még: a „halhéban” történő utóérlelés is a múlté. A minőségi követelmények, szabványok változtattak a nyersanyag kezelési módján, mindez a fogyasztóvédelmet szolgálja, s mivel a Martonoson őrölt fűszerpaprika legnagyobb része külföldre kerül, fokozott figyelmet fordítanak a fontos és megbecsült élelmiszeripari termékre már a termeléstől kezdve az őrlésig. Égővörös tengerre hasonlít most valamennyi feldolgozóüzem környéke. Az „első szedés” kiváló minőségű, a második sem sokkal gyöngébb, a hosszan tartó meleg kedvezett a színképződésnek, ahol pedig öntözték is a növényzetet, vastag húsúra duzzadtak a bogyók, s ami ritkán történik meg: elégedett a feldolgozó, de a gazda is.
– Nagyon korán, már szeptember elsején megkezdtük a felvásárlást, és legalább 5000 tonna jó minőségű termény átvételére számítunk. Vannak gazdák, akik az öntözött területekről hektáronként 25 tonna paprikát szüreteltek, akik viszont nem hasznosíthatják a vizet, ennek a mennyiségnek a felét. Egyre kevesebb esőt kapunk, így csak az öntözés szavatolhatja az eredményes, vagy ha úgy tetszik: nyereséges termelést. Most 27 dinár körül alakul az első osztályú nyers paprika fölvásárlási ára, tehát könnyen kiszámítható, hogy nyereséges-e vagy sem a termelés – mondja Dušan Hajdin, a martonosi SD cég tulajdonosa, miközben körüljárjuk a telephelyet, tenyerünkön próbáljuk ki a nyers paprika, majd a friss őrlemény festékanyag-tartalmát, amit azután alig tudunk lemosni. Hajdin úr mosolyogva meg is jegyzi: – Ebből a paprikából legalább 200–220 asztos őrlemény készül, de a „csumázott” bogyókból, amelyek utóérlelése hagyományosan prizmában történik, 250 aszton felüli minőséget várok. Akárcsak a borászok számára, nekünk paprikatermelőknek és -feldolgozóknak is emlékezetes lesz a 2009-es évjárat…
- Csak Martonoson annyi fűszerpaprikát őrölnek, hogy egész Szerbiát elláthatják, de a kivitel is meghatározó.
– Cégünk külföldön, mindenekelőtt az EU piacán értékesíti az őrleményt, de szállítottunk már az USA-ba is. A fűszerpaprika-feldolgozás mellett vöröshagyma- és pasztinákszárítással foglalkozunk, alkalmanként céklaszárítással is. Azt hiszem, hogy a gyümölcsaszalásban is megállnánk a helyünket, de maradunk a paprikánál. Hogy miként vetettük meg lábunkat a külföldi piacon? Harminc éve foglalkozunk paprikaőrléssel, s a minőséggel tettük le névjegyünket. Három éve korszerű, nagy teljesítőképességű szárítót és malmot helyeztünk üzembe, mert a piac nemcsak minőséget, mennyiségeket is követel, emellett kedvező árat. Alacsony, akár dömpingárnak is mondható a spanyol, a perui, az argentin őrlemény, itt eleve háttérbe szorulunk, de amikor a minőség kerül szóba, a martonosi, pontosabban a Martonoson őrölt vajdasági paprika, mert a tartomány különböző részeiben termeltetjük a nyersanyagot, előnyt élvez. Az európai piacon a mi őrleményünk a legdrágább…
- A külföldi piac szigorú követelményeket támaszt, ezt miként teljesítik?
– Tudni kell, hogy minőségi tanúsítvány nélkül ki sem juthat a termék külföldre. Elmaradhatatlan a laboratóriumi ellenőrzés is, pillanatok alatt meghatározzák a színstabilitást, ami meghatározója a minőségnek. A HACCP szabvány tanúsítványát Szerbiában az elsők között szereztük meg, s szigorú ellenőrzés mellett termeltetjük a nyersanyagot is. Tájainkon a horgosi nemesítésű HS-2 és HS-6 paprika bizonyult legjobbnak mind a hozamot, mind a szárazanyag-tartalmat illetően. A velünk együttműködő gazdák termelési naplót vezetnek, szakembereink tanácsa szerint alkalmazzák az agrotechnikát, szükség szerint a kemizálást, s itt említem, hogy az integrális növényvédelmet szorgalmazzuk, ami szavatolja, hogy a megengedettnél is kisebb mennyiségű szermaradványt tartalmazzon a paprika. Amikor pedig a telephelyre kerül a termény, minden szállítmányt megjelölünk, így kerül szárításra, majd őrlésre, tehát a fogyasztóig nyomon követjük a készterméket. Elégedetten mondhatom, hogy megjegyzés, reklamáció még nem volt fűszerpaprikánk minőségére.
- A termőföldről nem kerülhet a fűszerpaprika nyomban mosásra, illetve szecskázásra, majd a szárítóba. Fontos szerepe van az ún. utóérlelésnek, ami már nem prizmában történik…
– Két szempontból is fontos az utóérlelés, ami legalább két hétig tart: a meleg napon nagymértékben csökken a nyers-paprika nedvességtartalma, tehát csökkennek a szárítási költségek, s utóérleléssel halmozódik a szárazanyag-tartalom, a napos idő stabilizálja a színt. A hálós zsákokban történő tárolás során a sorok között áramlik a levegő, a zsákok fordítgatásával, bármenyire is munkaigényes ez a folyamat, egyenletes az aszalódás. A szárítóból már csak ropogós, illatos szárítmány kerülhet ki, amiből a finom tapintású, zsíros őrlemény készül. Szóval, ilyen ez a mi martonosi, pontosabban vajdasági fűszerpaprikánk, s talán fontolóra kellene venni azt is, hogy a jövőben földrajzi eredetvédelemmel jelenjünk meg a külföldi piacon – hívja föl a figyelmet Dušan Hajdin, a martonosi SD paprikafeldolgozó cég tulajdonosa.
