Látványos és tartalmas rendezvénynek lehetett a szem- és fültanúja, aki csütörtökön kilátogatott az újvidéki Master Központba a falusi nők világnapja alkalmából szervezett kirakodóvásárral egybekötött kiállításra.
Fotó: Dávid Csilla
A képek önmagukért beszélnek, a finomságok, melyek öreganyáink süteményeinek az ízét idézték, illatukkal betöltötték a levegőt, de a szemnek sem volt utolsó látványosság a gyönyörű női hímzések és a többi falusi életmódra emlékeztető munka színes kavalkádjában nézelődni.
A rendezvény azonban nemcsak a ma már sok tekintetben múltnak mondható hagyományokra kívánt emlékeztetni. Elsődleges célja az volt, hogy rámutasson a falusi nők jelenlegi helyzetére, ami Szerbiában különösen fontos kérdés, hiszen itt még a lakosságnak a fele falun vagy falusi jellegű településen él. A rendezvényen fölszólaló nők, és nemcsak ők, a szebbik nem mai napig tapasztalható hátrányos helyzetére figyelmeztettek, aminek a megoldása nélkül a falu jövője is kétségesnek mondható.
Nem nagy titkot árulunk el azzal, hogy a világon minden második ember a szebbik nemhez tartozik.
(Pontosabban, a magasabb átlagéletkornak köszönhetően, valamivel több a nő, mint a férfi.)
Ebből joggal gondolhatnánk, hogy a nőké a fél világ.
A rendezvény keretében elhangzott kerekesztal-beszélgetésen viszont – amiről bővebben a kilencedik oldalon olvashatnak – ennek a határozott cáfolatát hallhattuk.
A tulajdonviszonyok a világon, hangsúlyozták a fölszólalók, egyáltalán nem tükrözik azt a tényt, hogy minden második ember nő. Ez kifejezetten ráillik a szívós patriarchális hagyományokkal rendelkező Szerbiára is.
