A falu elnéptelenedését tapasztalni Szerbiában is. Ez derült ki abból a kérdőíves kutatásból, amely a falusi nők helyzetét vizsgálta. Már 30 éve nem végeztek hasonló kutatást Szerbiában, s az említettnek is, melyet a falusi nők világnapján, a Master Központban csütörtökön megtartott kirakodóvásárral egybekötött újvidéki rendezvényen ismertetett dr. Marina Blagojević és Ana Pajvančić, majd csak a jövőre publikálják a tudományosan földolgozott végkövetkeztetéseit. A 794 vajdasági nővel végzett kérdőíves kutatás alapján mégis megelőlegezhető néhány megállapítás, az adatok ugyanis önmagukért beszélnek.
Kiderült, hogy a falun élő vajdasági nők – ellentmondva az előítéletes látásmódnak – iskolázottság terén nem maradnak el a városban élő társaiktól. Az internet sem ismeretlen fogalom számukra, átlagosan 50 százalékuk járatos a világhálón, a fiatalabb generáció körében ez az arány már 81,3 százalék. Az némiképp talán meglepően hangzik, hogy többségük ma már nem a mezőgazdaságból él. Munkahellyel 45,9 százalékuk rendelkezik (korábban 64,5 százalékuknak volt állása), ebből 8,9 százalékuk foglalkozik kiegészítő tevékenységként mezőgazdasággal. Közel egyötödük a szürkegazdaságban keresi kenyerét. Legnagyobb részük 8000–16 000 dinár körüli keresettel rendelkezik, csak 18,9 százalékuk kap kézhez 32 000–40 000, és ugyanannyi 40 000–60 000 dinár közötti jövedelmet. A kertet 36 százalékuk már egyáltalán nem műveli meg. (Ez az adat a falu lakosságának az elöregedésével áll szoros kapcsolatban.)
A tulajdonviszonyokon világosan megmutatkozik a nők hátrányos helyzete: az esetek 61 százalékában a nők nem rendelkeznek tulajdonjoggal a falusi gazdaságokban. Családi gazdaságot 52,4 százalékuk vezet, ennek ellenére többségük úgy véli, hogy férjük többet dolgozik a mezőgazdaságban, mint ők. (Ezt a mért adatot eltorzítja a tradicionális szemlélet, amely úgy tartja, hogy a mezőgazdasági tevékenység az férfimunka.)
Ezek az információk képezték az alapját az ezután sorra kerülő, a mezőgazdaságban dolgozó nők helyzetét taglaló kerekasztal-beszélgetésnek, melyet Kis Csiszár Erna, a Szerbiai Szövetkezeti Szövetség megbízott igazgatója vezetett. A bevezető szavakat azonban nem ő, hanem a beszélgetésen villámlátogatást tevő mezőgazdasági miniszter, Saša Dragin mondta el, aki – s ez most nem is róható föl neki – általánosságokban beszélt. „Ha a nőknek választási lehetőséget nyújtunk, amelyben a mezőgazdaság is ott szerepel mint megélhetési lehetőség, akkor a gyerekeink nem költöznek majd el a faluból a városba. Engedjük, hogy a nő is gazda lehessen a saját házában!” – hangsúlyozta a miniszter, majd hozzátette, a férfiak gyakran alulértékelik a nő munkájának a fontosságát, s közülük viszonylag kevesen vannak olyanok, mint amilyen ő is, akik a konyhában is helyt állnak.
A miniszter bizonyára ért a konyhamesterséghez, az a főzt viszont, amit az utóbbi időben az általa vezetett „miniszteri konyhán” készítettek, nem mindig ízlett a gazdáknak. Ezt most senki sem kérte tőle számon, nem is kérhette, mert a beszéd elhangzása után az agrártárca vezetője azonnal távozott. így a kormány mezőgazdasággal a kapcsolatos tevékenységére vonatkozó bírálatok a távollétében hangzottak el.
Kis Csiszár Erna ezt követő vitafelvezetője szorosan kapcsolódott a közvélemény-kutatásból megismert, a nők hátrányos helyzetére rámutató adatokhoz. „Miért ne lehetne a nő is kocsitulajdonos például? Nincs egyenlőség gazdasági egyenlőség nélkül!” – emelte ki az agronómus végzettségű szövetkezeti vezető, aki a nőkkel szembeni bánásmód megváltoztatásának a szükségességére hívta föl a figyelmet, aminek egyik alapfeltétele az anyagi biztonság megteremtése.
A többi fölszólaló a vitafelvezetőhöz kapcsolódva a nők önszerveződésének a fontosságáról beszélt, s arról, hogy jelen kell lenniük a döntéshozatalnál. Ružica Rudićtól megtudhattuk, hogy a most készülő, a nők helyzetének javítását megcélzó 100 oldalas akciótervben csak egyetlen oldalon tesznek említést a falun élő nőkről, annak ellenére, hogy lakóhelyük szerint a szerbiai nők felét érinti a kérdés. Ebből is egyértelműen kitűnik, hogy rengeteg még a tennivaló, amiben az aktivizálódó nőknek oroszlánrészt kell vállalniuk.
