Nézzük sorjában. A múlt hét végén az újvidéki Szabadság téren a tejtermelők kiöntötték a tejet. Tiltakozásuk nem újkeletű dolgok miatt történt, hanem azért, mert évek óta a tej felvásárlási ára az extra minőségűért sem haladja meg a literenkénti 20 dinárt. Pedig jól tudjuk, a zacskós, azaz pasztőrözött tej a boltokban 55–60 dinár. Hol van a különbözet? S hol van a tejtermékekért kapott plusszjövedelem, mert a zacskós tej mellett mást is előállítanak a modern technológiával rendelkező gyárak abból a 20 dináros tejből. Különösen lesújtó az adat, hogy a visssaszorított ár miatt csupán egy év alatt 60 000 fejőstehén került vágóhídra.
Nézzük, mi történt a búzával. Az aratás után a tárcaminiszter arra szólította fel a gazdákat, hogy ne adják el a termést, inkább tárolják. Mert mindenhol a világon a búza aratáskor a legolcsóbb. Alig múlott el két-három hónap, a búza ára nemhogy fölfelé, hanem merdeken lefelé ível. Két héttel ezelőtt kilónként még 9 dinárba került a búza. A Magvető közvetlen tapasztalatai alapján számolhat be arról, hogy a múlt héten a malmok Újvidék környékén, konkrétan a stepanovićevói Mlinostep az idei búzáért kilogrammonként mindössze 8,82 dinárt fizetett áfával. S ez még a jobbik eset, mert ez a malom nem számolt el tárolási költségeket az elmúlt két hónapra. Furcsa magyarázat előzte meg a 8,82 dináros árat. Az említett malom illetékese ugyanis kitartott amellett, hogy a tőzsdén az idei búza áfa nélkül 8,40 dinárba kerül. Tehát a malmosok mégis a tőzsdei árat veszik alapul, amikor az megfelel nekik. De csak akkor. Nem így van ez a szójabab esetében. Hisz a felvásárlók 25, legfeljebb 27 dinárt fizetnek az idei szójababért, de már nem hivatkoznak a tőzsdére, ahol a szójabab heteken át stabilan tartja a kilónkénti 29,70 dináros árat áfával.
S ha már a búza hétről hétre olcsóbb, akkor miért nem követi a liszt és a kenyér ára? A kenyér árának jelenlegi szintje még akkor alakult ki, amikor a búza kilónként 23 dinárba került. Nagyjából a felelet abban az igazságban rejlik, hogy a feldolgozóiparnak, malmoknak és minden más monopolhelyzetben lévő felvásárlónak szabad kezet adott az állam, annyit adhantnak a terményért, amennyit akarnak. S még jó, ha egyáltalán fizetnek, mert vannak olyanok is, akik egyáltalán nem fizetnek, a pereskedés pedig elhúzódhat, eredményt meg úgysem hoz...
És itt még nincs vége. A cukkorépa-termelők azért tiltakoznak, mert Bánátban megrohadt a répa a földben. Vajon miért? Egyelőre mindenki hallgat, nem hivatalosan a cukorgyárak rossz vetőmagot adtak el termelőknek, a kár megtérítését azonban már nem vállalják magukra.
A hajdújárási Gummel mangalicatenyésztő cég tulajdonosa a hét végén levélben értesítette a Magvetőt, hogy az állam nem hajlandó megtéríteni a mangalicaállomány vakcinázásának költségeit. Nem kis tételről van szó, hisz a Gummel–farm 1100 mangalicát számlál, egy vakcina 120 dinárba kerül.
…És még sorolhatnánk. Mert hogyan is lehetne másként tönkretenni többszázezer kisgazdaságot, melyek feleslegessé váltak az Európa felé vezető tranzíciós úton, ahol minden megengedett, még az övön aluli ütések is.
