Amilyen meleggel kezdődött október, olyan hideggel folytatta 10-e után. A várva várt esőt hideg szél kísérte. Az áztató eső kellett az őszi vetésnek, de a jelentős lehűlés a 28-29 fokról 10-15 fokra október derekán még nem. Igaz a kerti munkák zömét a szorgos gazda befejezte, de a hirtelen lehűlés mégis meglepte... Ilyenkor, október második felében a telepítési munkák megkezdése a legfontosabb. Hasonlóképp a talajforgatás és az őszi trágyázás elkezdése is időszerű
Október elején még javában tartott a kései zöldségfélék betakarítása, de a hónap közepétől-végétől már nemcsak a paprika, a paradicsom, az uborka helyén, hanem a káposztafélék és a gyökérzöldségek után is megkezdhetjük az őszi ásást vagy szántást és a tápanyag-utánpótlást.
Minden kertész tudja, de sajnos a gyakorlatban kevesen veszik komolyan, hogy a zöldségtermesztés alapvető (és meghatározó technológiai eleme) az őszi mély talajforgatás, vagyis a mélyásás, illetve ahol lehetséges, a mélyszántás.
Ezzel a talajművelettel tudjuk azokat a fontos talajszerkezeti tulajdonságokat módosítani, pontosabban javítani (vagy éppenséggel rontani), amelyek a zöldségtermesztés eredményességét nagymértékben meghatározzák.
Az alap-talajművelési eljárások közül az őszi mélyásással az ágyás földjét egyidejűleg porhanyítjuk (lazítjuk) és forgatjuk is.
A lazítás hatására szaknyelven kifejezve nő a talaj össz- és hézagtérfogata. Egyszerűbben, ez azt jelenti, hogy a hézagtérfogat növekedésének hatására pl. javul a talaj vízbefogadó képessége, hosszabb időn keresztül képes több nedvességet tárolni. Mivel a zöldségfélék – szinte kivétel nélkül – igényesek a talaj szerkezetére, ezért az őszi ásás időbeni elvégzése a következő évi termesztés sikerességének egyik feltétele.
A forgatásnak több célja van: a felső, általában a tenyészidő végére tápanyagban már szegényebb talajréteget alulra visszük, míg az alsó, tápanyaggal jobban ellátottat a gyökérszint közelébe emeljük. Növényvédelmi és gyomirtási szempontból is fontos a forgatás, mert a kártevőkkel és gyommagvakkal fertőzött felső réteg lejjebb kerül, ahol a szaporodáshoz-csírázáshoz az életfeltételek kisebbek.
Mikor ásni?
A laza homoktalaj – a fagyott állapotot leszámítva – mindig művelhető.
A kötöttebb talaj csak akkor, ha vízkapacitása 40–60 százalék. A korábban vagy később, vagyis szárazabb vagy vizesebb állapotban végzett ásás rontja a talaj minőségét.
Házilag nagyon egyszerűen ellenőrizhetjük, hogy alkalmas-e az ásásra. Vegyünk ki egy maroknyi földet 15-16 centi mélyről, és gyúrjuk össze erősen. A gombóccá formált földet két ujjunkkal összeszorítva, ha darabokra törik és apró rögök is képződnek, az ágyás alkalmas az ásásra. Ha ujjunkkal nem tudjuk összenyomni, mert kemény, vagyis nagyon száraz, akkor nehéz lesz ásni. Ha viszont összenyomva csak benyomódik, nem hullik szét, mert nagyon nedves, akkor pedig még várni kell az ásással, hogy kissé kiszikkadjon.
Ha száraz a talaj, akkor azért nem érdemes ásni, mert kifáradunk (nagyobb energiát igényel a forgatás), és azért is, mert rögössé válik, emiatt pedig tavasszal nehezebb jó minőségű magágyat készíteni, főleg az aprómagúak számára mint pl. a petrezselyem, a sárgarépa, a mák, de még a nagyobbaknak is, mint a hagyma. Az igaz, hogy a nagy rögöket a fagy szétszívja, de utána sokat ülepszik majd a talaj. Ez sem jó.
Az ásás mélysége
Annak ellenére, hogy a zöldségfélék között vannak kifejezetten sekélyen gyökeresedők (hagymák, levélzöldségek, karalábé, hónapos retek) törekedni kell, hogy az ásáskor 25–35 centi mélyen forgassuk meg az ágyás földjét. A már említett okok miatt, vagyis, hogy a talajrétegek felcserélődjenek.
Gyakori hibák
Az időpont kiválasztása mellett más hibák is adódhatnak, ami jelentősen befolyásolhatja a következő évi hozamot, termésminőséget, és ezek a hibák már trágyázással és egyéb más műveletekkel nehezen javíthatók, hozhatók helyre.
A gyors ásás az elkapkodott munka eredménye. Ha gyorsan ásunk, akkor pl. a barázdák fedése-takarása nem lesz megfelelő. Az ásóval túldobjuk a talajszeletet, óriási hézagok maradnak, egyenetlen lesz a felület. És az ágyásban hagyott levél- meg szármaradványt sem takarja le.
A másik gyakori hiba a vakbarázda, amit csak tavasszal veszünk észre, ha – szaknyelven sávosan gyomosodik, vagyis, hogy csíkokban kell ki a gyom. Ez akkor történik, ha a fogás szélesebb, mint az ásó szélessége, így vékony csíkokban a barázdák között meg sem forgatjuk a talajt.
Az eketalpbetegség, akkor alakul ki, amikor a kötöttebb talajon minden évben azonos mélységig ásnak (vagy nagyüzemi termesztésben szántanak), és a művelt réteg alján kialakul egy keményebb réteg, amit vízzáró rétegnek neveznek. Ez a megkeményedett réteg nemcsak a víz elszivárgását akadályozza, hanem a mélyen gyökeresedő növények, pl. a sárgarépa és a petrezselyem gyökeresedését is zavarja. Ez az egyik oka az elágazott és torz termés kialakulásának.
Hagyjuk meg a rögöket
Az őszi szántást – a téli csapadék jobb befogadása miatt – ne zárjuk le, vagyis ne porhanyítsuk el a talajfelszínt, hanem hagyjuk meg a rögöket. Majd a fagy megteszi ezt.
Csak kivételes esetben kell lezárni az őszi ásást, mégpedig, ha kora tavasszal apró magvúakat szeretnénk vetni. Vagy akkor, ha korán – már szeptemberben – elvégeztük a forgatást. Akkor azért kell lezárni, hogy ne száradjon ki túlságosan.
Szikes talajokon is érdemes lezárni az őszi ásást.
A tavaszi ásás indokoltsága
Van néhány eset, amikor indokolt a tavaszi ásás. Ezt többnyire az időjárás vagy a talajtípus befolyásolja.
Csak ott és akkor érdemes tavaszra hagyni a talajforgatást, ha ősszel korán érkezett a fagyos időszak, és nem érkeztünk befejezni ezt a munkát.
Tavaszra marad az ásás akkor is, ha az ősz túl esős volt, és nem lehet a talajra menni, mert nedves, sáros.
Akkor is meg kell tavasszal forgatni a talajt, ha a túl kemény, és a hosszan tartó fagyok miatt kifagyott az őszi tél alá vetés. Tavasszal kell ásni az áttelelő, korán lekerülő zöldségfélék után is, mint pl. a bimbóskel, az áttelelő spenót, saláta és a hagymák után is.
