Az elraktározható vízmennyiséget mindig a talaj pórustérfogatának a nagysága határozza meg. Ha 30 cm mélyen szántottunk, akkor nagyjából 10 cm-nyi vizet képes felvenni ez a talajréteg. Egy hektárra vetítve ez ezer köbméter vizet jelent. Négyzetméterenként pedig száz litert. A mérések azt igazolják, hogy a búzának egy négyzetméternyi termőterületen 350–400 liter, a kukoricának 500 liter vízre van szüksége a vegetációs időszak folyamán
Az mondják a gazdák, hogy az októberben négyzetméterenként lehullott 55–60 liter eső nagyban megkönnyíti az őszi mélyszántást. Szinte ideális a talajművelés, hisz a szántás mélységéig jól átázott a föld, de mégsem sáros. A gépek maximális erőkifejtésssel, optimális üzemanyag-fogyasztással dolgozhatnak. Egyébként az őszi szántás akkor ideális, ha annak mélysége elérte a 30 centimétert.
A tapasztaltabb termelők azt szokták mondani, hogy még a rossz őszi–téli mélyszántás is jobb, mint a tavaszi. Ez azért van így, mert így jobban leszivárog a hólé, szétfagynak a rögök, porhanyóssá válik a talaj. Az őszi mékyszántás alapkövetlemény, a termelő már a végzésekor megalapozza a jövő évi terméshozamokat.
A klímaváltozás miatt csökkent a csapadékmennyiség, a magas hőmérséklet miatt pedig gyorsabb és fokozottabb az elpárolgás, nagyon sok függ attól, hogy fejlődése során elegendő vízhez jutott-e az illető növény. Tudni kell, hogy nálunk az évi csapadékmennyiség 60-65%-a az őszi–tavaszi hónapokban esik. Ily módon, aki nem szánt ősszel, az ennek a csapadékmennyiségnek a nagy részéről mond le.
Erre sokan azt mondanák, hogy akár eső, akár hó formájában a csapadék mégis csak a szóban forgó helyre hullik, függetlenül attól, hogy a föld fel van-e szántva vagy sem. A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy egy erősen tömörített agyagos föld tetején állhat bokáig érő víz is akár heteken át, alatta legfeljebb 20-30 cm-re ázik át a talaj valamelyest, míg a mélyebb rétegekbe szinte semmi sem jut az olyannyira szükséges csapadékból. S itt elérkeztünk a lényeghez: az elraktározható vízmennyiséget mindig a talaj pórustérfogatának a nagysága határozza meg. Egy-egy szántás eredményeként normál esetben 30-35%-kal megnő a talaj térfogata. A fellazított levegős talaj rengeteg víz felvételére képes. Tudjuk is, hogy mennyire. Ha 30 cm mélyen szántottunk, akkor nagyjából 10 cm-nyi vizet képes felvenni ez a talajréteg. Egy hektárra vetítve ez ezer köbméter vizet jelent. Négyzetméterenként pedig száz litert.
A mérések azt igazolják, hogy a búzának egy négyzetméternyi termőterületen 350–400 liter, a kukoricának 500 liter vízre van szüksége a vegetációs időszak folyamán. Mostanáig csak arról a vízmennyiségről beszéltünk, amennyi egy megművelt 25–30 cm-es rétegben található. A felszántott földön a víz, a hólé lehatol a mélyebb rétegekbe is. Növényeink gyakorlatilag azt a vízmenynyiséget tudják hasznosítani, ami az adott időszakban egy méter mélységig megtalálható. Tavaszi szántás esetén, ha még le is szivárgott valamennyi víz a mélyebb rétegekbe, az nem tud hasznosulni, mivel a szántott és a mélyebben lévő, szántatlan réteg között komoly űr keletkezik. A víz kapilláris mozgása alulról felfelé lehetetlenné válik.
Egyébként az őszi szántás akkor ideális, ha annak mélysége elérte a 30 cm-t. S ez nem csupán a kiegyensúlyozott vízháztartás miatt fontos.
