A Q-láz világszerte elterjedt bakteriális eredetű zoonózis, amely sok országban nem tartozik a bejelentési kötelezettségek alá. Újabb járványtani vizsgálatok eredményeként azonban Németországban, Franciaországban, Angliában, Kanadában és még számos országban komoly közegészségügyi problémának tekintik.
A betegség által a legveszélyeztetettebbek csoportjába tartoznak a vágóhídi munkások, az állategészségügyi dolgozók, az állatgondozók, valamint a bőr-, a szőr- és gyapjúfeldolgozó munkások. Újabban a városi környezetben is előfordulnak megbetegedések a kutyák és a macskák közvetítése révén.
A Q-lázt először 1937-ben észlelték Ausztráliában a vágóhídi munkások között. Európában a második világháború idején figyeltek föl rá. Görögországban 1941–42-ben az ott állomásozó német katonák között jelentkezett egy megbetegedés, amelyet Balkan Grippe-nek neveztek, valójában ez Q-láz volt. Néhány évvel később Olaszországban és Korzikán 1944–45-ben amerikai katonák betegedtek meg tőle. A Q-lázat Jugoszláviában 1948-ban Zágrábban állapították meg, 1950-ben pedig Bánátban járványt okozott.
A Q-láz kórokozója a Coxiella burnetti, amelynek elsődleges rezervoárja a vadon élő állatok széles köre, másodlagosan pedig sok háziállatfaj. Fertőződhetnek az emlősök, a madarak (tyúk, liba, galamb) és az ízeltlábúak. Legalább 40 kullancsfaj hordozhatja magában a kórokozót.
Legfertőzöttebbek a házi kérődzők (szarvasmarhák, juhok, kecskék). Igen sok esetben a fertőzött állatok tünetmentesen hordozzák magukban a kórokozókat. Legtöbb baktérium a fertőzött állat méhében és tejmirigyeiben található. A kórokozók az állat ürülékével, vizeletével, tejével ürülnek, de a tojásban is jelen vannak. A kórokozók legfontosabb fönntartói a szarvasmarhák, a juhok és a kecskék. A kullancsok bélsarukkal nagyon sok kórokozó baktériumot ürítenek. A fertőzött kullancsokban a baktériumok transovariálisan átterjednek (bejutnak a petékbe) az utódokra, vertikálisan terjedve fönnmaradnak a kullancspopulációkban.
Az ember megbetegedésében a kullancscsípés jelentéktelen szerepet játszik, viszont kulcsszerepe van a vadon élő állatok, rágcsálók és madarak fertőzésének a fönntartásában.
Az állatokban a betegség többnyire tünetmentesen zajlik le, de vetélés is előfordulhat. Az állatoknál a betegség tüneteit a hőemelkedést, az étvágytalanságot, a levertséget, a tejcsökkenést, a kötőhártya-gyulladást és az orrfolyást az esetek többségében nem veszik észre.
A kórokozó meglehetősen ellenálló a hővel és a fertőtlenítőszerekkel szemben. Beszáradt állapotban hónapokig fertőzőképes, a beszáradt kullancsbélsárban például 586 napig is életben maradt. A kórokozók a háziállatoknál különösen nagymértékben találhatók a magzatvízben. Elléskor gyakran fertőződnek az állatgondozók. Az állatok ellési időszakában leggyakoribbak az emberek megbetegedései.
Az ember leggyakrabban közvetlenül a beteg állattól vagy a ragályfogó tárgyaktól (ruha, lábbeli, zsákok stb.) fertőződik. Az ember fertőződésénél a kullancscsípésnek másodlagos szerepe van, az eseteknek csak 1 százalékát idézi elő. Fertőzött nyers (nem pasztőrözött tej) idézhet elő ritkán szájon át fertőzést.
Az embernél a Q-láz akut (heveny) és krónikus (idült) formában zajlik le.
Az infekció az esetek 60 százalékában tünetmentes, a fennmaradó 40 százalékból a betegeknek csak egy tizede szenved krónikus Q-lázban.
Akut Q-láz esetén 2-3 hét lappangási idő után a betegség hőemelkedéssel, hidegrázással, fejfájással, nagyfokú elesettséggel kezdődik. A hőemelkedés elérheti a 39–40 Celsius-fokot és ez így tart 1-2 hétig, majd lassan normalizálódik. Ha közben kifejlődik a tüdőgyulladás, akkor köhögés, mellkasi fájdalmak, émelygés és hányás is jelentkezik. Akut Q-láz esetén májgyulladás is jelentkezhet, ezt hasi fájdalmak, étvágytalanság és hányás kíséri. A betegség általában enyhe lefolyású.
A krónikus Q-láz esetén a betegek 60 százalékánál szívbelhártya-gyulladás alakul ki, amely az esetek 10 százalékában halálos kimenetelű.
Ez azt jelenti, hogy 20 000 fertőzésnél 12 000 eset tünetmentesen zajlik le, 8000 esetben jelentkeznek a betegség tünetei, ebből 160 beteg szorul kórházi kezelésre. A kórházban kezeltek közül 16-an betegednek meg krónikus Q-lázban, ezek közül 10 esetben jelentkezik krónikus szívbelhártya-gyulladás 1 halálos kimenetellel.
Az idült betegséget tartós fáradság, izom- és ízületi fájdalmak, az érrendszer, a savóshártyák és az idegrendszer bántalmazottsága is jellemzi.
A betegség antibiotikumokkal gyógyítható.
A megelőzés szempontjából fontos: a tej- és az istállóhigiénia szabályainak a betartása, a kullancsok irtása, a foglalkozásuknál fogva veszélyeztetett egyének védőoltása.
