A piacgazdálkodásra hivatkozva vagyunk kiszolgáltatva a feldolgozók, illetve a kereskedők kénye-kedvének, állítják a kúlai gazdák
Vajdaságban befejeződött a „leg”-ek jellemezte aratás: az utóbbi évtizedek legrövidebb ideig tartó betakarítása volt a talán minden idők legkisebb vetésterületén (241 000 ha) elvégzett munka, amihez a legbizonytalanabb felvásárlási ár és értékesítés párosul. Az igaz ugyan, hogy a búza a tárolókba került, de sem az össztermésről, sem az átlaghozamról nincs pontos kimutatás. Nem is lehet, hiszen a kenyérgabonának egy részét át sem adta a gazda, a jégverés pedig ezúttal is több ezer hektáron tette tönkre munkáját, megfosztva a termelőt a szerény nyereségtől. Mert a legfeljebb 16 dináros kilogrammonkénti ár, bár a Szövetkezeti Szövetség meg a Tartományi Gazdasági Kamara mezőgazdasági ágazati bizottsága is legalább 20 dinárt javasolt a búza kilogrammjáért, az önköltségi ár körül mozog. Az újabb termelési ciklus megalapozásáig, a vetésig nem sok ideje marad a földművesnek, hogy eldöntse: az újabb csalódás után kitart-e a búzatermesztés mellett.
– Hosszú évek óta nem gazdasági megfontolás miatt, hanem agronómiai szempontokat követve kerül a búza a vetésszerkezetbe, s az ártól függetlenül így lesz ez a jövőben is – állítja a kúlai Nagy Attila, nem titkolva csalódottságát a társadalomnak a búza iránti mostoha viszonyulása miatt: – Nem emlékszem olyan évre, mint ahogyan az az idén megtörtént, hogy az aratás befejeztével se legyen ismert az ár. A mezőgazdasági szaktárca ezúttal is cserbenhagyott bennünket, piacgazdálkodásra hivatkozva vagyunk kiszolgáltatva a feldolgozók, illetve a kereskedők kénye-kedvének. Nagylelkűen eltörölték a búzakiviteli tilalmat, de a termelő ismét zsákutcába szorul, hiszen a behozatal szabad, s ha a malomiparnak nem felel meg a hazai ár, ami csak ezután alakul ki, szabadon importálhat a környező országokból olcsó búzát. Ezért nem tudunk örülni a hektáronkénti 5–5,5 tonnás átlagtermésnek sem.
– A kúlai határban két hétig sem tartott az aratás, de ezzel nem fejeződött be a nagy munka…
– A tarlókezelés is fontos agrotechnikai művelet. Nem gyomosak a parcelláink, így az aratást a tarlóhántás követi, amivel megőrizzük a talaj nedvességét, ugyanakkor úgymond „kiprovokáljuk” a gyomok kelését, melyeket azután tárcsázással vagy akár szántással semmisítünk meg. A szalmát nem gyűjtöttük be, holdanként 100 kg UREA-t szórtunk a tarlóra, illetve a szármaradványra és leforgattuk. Értéke van a szalmának is, hiszen ha négy éven keresztül visszajuttatjuk a földbe a szármaradványokat, az egy bőséges szerves trágyázást helyettesít.
– Aratáskor rendszerint kétközben van a termelő: potom áron eladni a búzát, vagy tárolni és jobb árat várni? Vajdaság-szerte egyre több gazda épít tárolót, ami egy napon talán hozzájárul a terménypiac szabályozásához is…
– Megszoktuk, hogy a parcelláról a malom tárolójába szállítjuk a gabonát, s átadás után néhány napra megkapjuk az érte járó pénzt, ami a gazdasági évben az első bevétele a parasztembernek, s minden dinárnak jó előre megvan a helye. Bármilyen költséges is a tároló kiépítése, rákényszerülünk, hogy összefogjunk és közösen vállaljuk a beruházás terhét, még akkor is, ha az összefogás nem erénye a parasztembernek – veszi át a szót Nagy Károly gazda, aki hektáronként 5,5 tonnás termést takarított be, ennek egy részét az ismeretlen ár ellenére is eladta, egy részét pedig tárolta, pontosabban megőrzésre szállította a silóba.
– Minden évben több új búzafajta jelenik meg, hogyan kíséri a nemesítés eredményeit, az új vagy a régebbi, már jól bevált fajtákat termeszti?
– Rendszeresen eljárunk az újvidéki intézet kalászosgabona-bemutatójára, ahol bemutató meg kísérleti parcellákon is láthatjuk a köztermesztésben lévő meg új búzafajtákat, kiválaszthatjuk közülük a legígéretesebbeket. Az ősszel Rapsodija, Renesansa meg Rusija fajtákat vetettünk, elégedett vagyok a hozammal is meg azzal is, hogy ezek a búzák nem dőlnek meg, a lisztharmat meg a levélrozsda sem károsítja. Azt is hozzáteszem, hogy ezeknek a fajtáknak kifejezett a tápanyagigénye. Elmúlt már az az idő, amikor „gondolom szerint” műtrágyáztunk. Talajminta alapján történik a tápanyag-visszapótlás, és csak dicsérhetem a verbászi Mezőgazdasági Állomás szakszolgálatát, hiszen ők adtak tanácsot a műtrágyázáshoz. Az állandóan növekvő műtrágyaár is arra kényszerít bennünket, hogy ne juttassunk ki feleslegesen többet a szükséges tápanyagmennyiségnél – hangsúlyozza Nagy Károly.
– Nem volt gond a tápanyagellátás, humuszban is gazdag volt a föld, amíg népes állatállománnyal rendelkeztünk, hiszen elegendő szerves trágya került a szántókra. Napjainkban a műtrágyára, esetleg a szármaradványok visszaforgatására hagyatkozunk – kapcsolódik a beszélgetésbe Balog Sándor gazda, akinek 16 holdas parcelláján a Pesma búzafajta hektáronként 5,2 tonnás átlagtermést adott. Mint mondja, továbbra is kitart e régebbi faja mellett, de őszre Rapsodija fajtát is szeretne vetni. Balog gazda a jó termés fontos követelményeként említi az előveteményt: – Sok termelő abba a hibába esik, hogy ha jó ára van valamely terménynek, a következő évben növeli a vetésterületet, így nem kerülhető el a monokultúrában történő termelés, ami pedig magával hozza a kártevők megjelenését, a kifejezettebb gyomosodást, egyszóval költségesebbé teszi a termelést, mintha betartanánk a vetésforgót. Szója volt az elővetemény, s bár ez az ipari növény nitrogénben gazdagítja a talajt, fejtrágyaként 100 kg magas nitrogéntartalmú műtrágyát is kijuttattunk. Ami a hozamot illeti, megérte, de jobb ára is lehetne a búzának. Azt mondják, hogy a parasztember mindig panaszkodik, sohasem elégedett a terményárral. Ez csak részben van így, mert szívesen beleegyeznénk mi a kilogrammonkénti 10 dináros búzaárba is, de akkor a gázolaj ára ne 100 dinár körül alakuljon, hanem 50 dinár legyen literje, a műtrágya tonnájáért se 35 000 dinárt kelljen adni, hanem mondjuk 15 ezret. Megfelelő árarányokat szeretnénk, meg azt is, hogy már vetés előtt tudjuk, milyen árra számíthatunk aratáskor. A parasztember dolga, hogy termeljen, teszi is ezt, de jogosan várja el, hogy munkájának értéke, becsülete legyen, s egyszer már ne a búza meg a kenyér ára határozza meg életszínvonalunkat…
