A magyar szürkemarha védett a BSE-től, adták hírül a médiumok abban az időben, amikor Angliában javában dühöngött a betegség, és ennek leküzdése érdekében több millió szarvasmarhát semmisítettek meg. A közhangulatban nagy riadalmat keltett a betegség, a sajtó pedig szenzációhajhászásával valóságos hisztériát keltett. Ennek hatására kb. 25 százalékkal csökkent a marhahús fogyasztása és az árak is hasonló mértékben csökkentek. A nyugati országokban válságba került a szarvasmarha-hizlalás. Még öngyilkosság is előfordult a kilátástalan gazdasági helyzetbe jutott farmerek között.
Ilyen körülmények között meglepetésként hatott a hír, mely szerint a magyar szürkemarha védett a BSE-től! Talán természetes ellenállás fejlődött ki benne?
Arról lehet szó, hogy ez a fajta a természetes tartásmódjában és takarmányozásában nincs kitéve a fertőzés veszélyének, mivel kizárólag növényi eredetű a takarmánya. A magyar szürkemarhát az év legnagyobb részében a legelőn tartják.
A nyugati országokban a fertőzés legfőbb forrása az állati hullákból, vágóhídi hulladékokból, valamint a BSE-vel fertőzött szarvasmarhák hulláiból készült hús- és csontliszt, amelybe a surlókórban megbetegedett vagy elhullott birkák tetemeit is bedolgozták.
A surlókór már több mint kétszáz éve ismert. A betegség fölszámolása úgy történik, hogy a fertőzött nyájat megsemmisítik. A kór tehát nem új keletű, de eddig még senki sem indított propagandahadjáratot a birkahús fogyasztása ellen, pedig a surlókór, a BSE és a Creutzfeldt–Jacob (CJ) -kór kórokozója alapjában véve közös.
Milyen mértékben terjedt el a CJ-kór Európában az emberek között?
Az eddigi adatok szerint évente minden egymillió lakosra egy megbetegedett és elhalálozott ember jut. Kisebb-nagyobb eltérésekkel ez minden országra érvényes. Ott, ahol nagyon sok birkát tenyésztenek és sok birkahúst fogyasztanak, valamivel nagyobb a megbetegedettek száma.
Egy tízmilliós országban, amilyen például Magyarország, évente 10-12 ember hal meg CJ-kórban, de az ország útjain minden hét órában egy ember veszíti el az életét!
A kergemarhakórral kapcsolatban igen sok a túlzás, de a betegséget járványtanilag és közegészségügyileg is komolyan kell venni, mert a BSE veszélye mindenhol fönnáll.
Ha valamelyik gazda a magyar szürkemarhájának a konyhasó mellé hús- és csontlisztet is adagol, s ha az történetesen fertőzött a BSE kórokozójával, bizony fogékony lesz a kergemarhakórra a magyar szürke is.
A magyar szürkemarha a Kárpát-medence őshonos fajtája. Ennek az igénytelen és primitív fajtának a tejhozama csekély, 800–1000 liter évente, hústermelése is alulmarad a szimentáli fajtáénál, de mint igásmarha fölülmúlhatatlan.
A tehenek élősúlya 450–500 kg körüli, a bikáké 600–800 kg. A tehén többnyire ezüstszürke, a birka mindig sötétebb színű, a szarvuk feltűnően nagy.
A jövőben, ha lesz kereslet a magyar szürkemarha húsára, amely bioélelmiszernek minősülhet, bizonyára nagyobb számban fogják majd tenyészteni.
A BSE elterjedését nem az egyes marhafajták fogékonyságának a mértéke okozza, ezért az ember a felelős. A többtermelést hajszolva ő szabadította ki a veszélyes kórokozókat a környezetbe, azáltal, hogy húsevővé is tette az eredetileg csak növényvevő szarvasmarhát. Az okozott kárt környezeti katasztrófának tekinthetjük ugyanúgy, mint egy sérült tartályhajót, amelyből olaj szivárog a tengerbe. Mindkét esetért az emberi tevékenység a felelős.
