Hidrokultúrás növénytermesztés A-tól Z-ig (48.)

Latin nevén „Eustoma Grandiflorum”, vagy magyarul préritárnicsnak is szokták nevezni. Eredete nagy valószínűséggel a Karib-tenger Jamaica szigete. Vágott virágként nagyban termesztik és a holland piacon az első 10 legtöbbet eladott virágok között szerepel. Szobanövényként, cserépben és balkonládában is nevelhető. Az alapfaj szimpla virágú és általában fehér, rózsaszín és lila árnyalatokban fordul elő. A nemesített fajták változatosabbak színekben és telt virágúak, vagy fél teltek. Levele és szára hamvaszöld. Magassága elérheti a 40-50 cm-t és minden szárvégen virágot hoz. Hosszú, hegyes bimbóban a szirmok szabályosan egymásban csavarodnak.

A nagybani termesztése főképpen hidrokultúrás technológiával történik. Kezdjük az elején, magról vagy palántáról?

A könnyebb változat, ha merisztémás palántát vásárolunk és ezzel elkerüljük a palántanevelés gondjait. Gyorsabban érünk célba és pár hónap után már piacképes virágot kapunk. Ha maradunk a lassú magvetős módszernél, akkor néhány apróságra figyelni kell. Folyamatos vetéssel egész évben friss virág a jutalom. Ha téli időszakban ültetjük, a nyár derekán már hozza első virágait.

A magok csak fényben csíráznak és ezért felületre kell vetni, nem szabad letakarni semmilyen termő közeggel sem. Legjobb sztiropor magvető ládákba ültetni és ott nevelni a palántákat. Ha cserépbe, vagy balkonládába szeretnénk később átültetni, akkor a vetőföld lehet homok, tőzeg és virágföld keveréke. Hidrokultúrás módszerrel való továbbtermesztés esetében használhatunk apróbb szemcse méretű perlitet, vermikulitot, kókuszrostot vagy nem túl savas tőzeget. A termesztő edényeket üveglappal le kell takarni, hogy megfelelő párás közegben legyenek a csírázó magok, majd pedig később a piciny növények. Ne érje közvetlen napsütés, de kapjon elegendő világosságot természetes, vagy mesterséges fény formájában. A csírázási idő elég hosszú és a környezeti tényezőktől függően 25-35 nap is lehet. A magok alatti közeg legyen állandóan nedves, de nem vizes. Miután a magok kicsíráztak apró gyökérbojtokat növesztenek a termesztő közeg alá bújva. Ha már elég erősek a palánták gyökerei, el lehet kezdeni az átültetést.

Az átültetésre kiválasztott közeget előzőleg át kell nedvesíteni alacsony sótartalmú tápoldattal. A további termesztési módszertől függően használhatunk homok, tőzeg, virágföld egyenlő arányú keverékét, agroperlitet vagy kókuszrostot hidrokultúrás termesztéshez. Termeszthető 3-4 literes műanyag cserepekben, vagy csatornás módszerrel 15 cm réteg vastagságú közegben. A csatorna szélessége 10-15 cm egy sor virág, vagy egy méter 8 sor virág ültetése esetén. A sorok közötti távolság az ültetés módjától függően (eltolással, vagy szemben) 10-15 cm. Legjobb, ha asztalra szereljük a csatornákat, mert ez előnyösebb a munkálatok során és fűtés szempontjából is gazdaságos. Könnyebb megoldani az esetleges takarást és árnyékolást is. Nagybani termesztésnél ajánlatos egy fóliasátorban nevelni és mellőzni a más virágokkal való társítást. Ez a préritárnics külön fény és hőmérséklet igénye miatt előnyösebb.

Cserepes virágként nevelve laza és nem kötött közegbe kell ültetni a palántákat. Tömör virágföldet ne használjunk. A hideget nem szereti és szabadba, vagy fűtetlen fóliasátorba csak akkor ültessük ki, ha az éjszakai hőmérséklet nem süllyed 6-7 fok alá. Ha már megerősödött a napfény sem árt neki, amennyiben a termesztő közeget rendszeresen nedvesen tartjuk. A préritárnics évelő növény, hűvös, de fagymentes helyen áttelelhető. Nagybani termesztésénél a gazdasági szempontokat is figyelembe véve, nem biztos, hogy érdemes energiát pazarolni rá télen. Minden évben új palántát vásárolhatunk, vagy magról is könnyű szaporítani.

A palántanevelőben 8-12 hétig kell tartani és 4-6 leveles korukban lehet kiültetni. Nyáron kisebb, télen nagyobb palántákat ültessünk. A nyári ültetésnél kötelező a zöld hálós árnyékolás, hogy megvédjük az erős napfénytől. Kiültetés után magas levegő páratartalmat kell biztosítani. A javasolt növénysűrűség 64-80 db/m2.

Öntözése nem egyszerű, mert nem kedveli a magas sótartalmú tápoldatot. Fiatal palánták öntözésére az 1.0 EC értékű tápoldat az ideális. A fejlődés során ez az érték növelhető 1.3-ra. Téli termesztésnél az EC értéke elérheti az 1.6 mS értéket is. Normális körülmények között megfelelő hőmérsékleti viszonyok mellett erőteljes virágzás és növekedés szakaszában is növelhető az EC értéke 1.6 mS-ig. . Gondot okozhat a tápoldat készítése, ha a víz EC értéke 1.0 körüli értékű. Ilyen vízzel szinte lehetetlen jó tápoldatot készíteni. Lehetőleg 0.5-0.6 EC értékű vizet használjunk, vagy vízlágyítót. Érzékeny a túl savas tápoldatra is. Az ideális pH 6.5-7.0 és vigyázni kell, hogy ez alá ne menjen a savassági fok. Az alacsony EC értékek miatt a pH beállításhoz foszforsavat használjunk. A salétromsav nagymértékben megemeli az EC értéket, míg a foszforsav kevésbé.

Fényigényes növény és a rövid nappalok miatt szeptembertől májusig ajánlatos a pótmegvilágítás. Megfelelő a narancssárga fényű nátriumgőz lámpa. Éjjel 21 és 1 óra közötti megvilágítása elegendő. Téli palántanevelésnél napi 13-14 órás megvilágítás szükséges. Augusztusi ültetés esetén októbertől napi 16-18 órás megvilágítással decemberben már jó minőségű virágot szedhetünk. A növénynek a folyamatos fejlődéshez legalább 3600-4000 lux fényerőre van szüksége. Amennyiben nincs elegendő természetes fény, pótmegvilágítást kell alkalmazni. Az állandó fény sem ideális megoldás, mert a növénynek legalább 5-6 óra éjjeli pihenésre van szüksége.

A hőmérséklet is fontos szerepet játszik a növény fejlődésében. Ideális az éjjeli 18 és nappali 21 fok. Ha napközben 25 fok fölé emelkedne a hőmérséklet erőteljes szellőzéssel kell biztosítani az alacsonyabb hőmérsékletet. Éjszaka 15 foknál ne legyen alacsonyabb hőmérséklet. Téli termesztésnél ideális a hidrokultúrás konténeres, vagy csatornás termesztés, mert könnyebb biztosítani a közeg hőmérsékletét. Földi termesztésben csak nagy energiaráfordítással tudjuk ezt megvalósítani.

A levegő páratartalmára is ügyelni kell, és jó ha van lehetőségünk a szabályozására. Palántanevelésre ideális a 85 % relatív páratartalom. Ezt 70 % körüli értékre lehet csökkenteni, amint a gyökerek jól kifejlődtek. Figyelni kell a növények leveleit, hogy nappali felmelegedés utáni éjszakai lehűlés következtében ne legyen páralecsapódás a leveleken. Fontos szerepe van a napközbeni szellőztetésnek. A páralecsapódás következtében kialakulhatnak a gombabetegségek.

A termesztés vége felé közeledve csökkenteni kell az öntözővíz és a tápanyag mennyiségét. Az első bimbó megjelenésekor növelni kell a fénymennyiséget. Ezzel fokozni lehet a virágtömeget. Miután kinyílt az első és a második bimbó, árnyékolással csökkenteni kell a fényt és ezzel a virág színeit meg lehet őrizni.

A préritárnicsot egy-két virággal szedjük és szedés után tegyük hideg tiszta vízbe. A hideg vizet gyorsabban felszívja a virág, mint a langyosat. Az alsó leveleket ajánlatos eltávolítani, mert ezek a víztől jövő fertőzések forrásai lehet.

Ajánlott tápoldat összetétel a palánta, növekedési és virágzási fázisra. A mennyiségek grammokban 1000 liter tápoldatra vonatkoznak.

A mikroelem mennyiségeket a már jól bevált szokásos 300-szoros töménységben kell elkészíteni, ahogyan azt már korábban közöltük.

Nagybani termesztés során bármennyire is igyekszünk, nem mindig sikerül biztosítani az ideális feltételeket a növény növekedése számára. Ekkor jelentkeznek a különböző rendellenességek és ezekről ritkán esik szó. Most ezt is elővesszük, mert sok segítséget nyújthat a termesztésre vállalkozó kertészek számára.

A szár eltörik:

A növény gyors növekedése folyamán érzékeny a törésre. Hajnal felé alacsony a párologtatás és a gyökerekben nagy a nyomás. Ennek következtében a szár megpuhul, megreped, nem tudja tartani a bimbót és a hajtáscsúcs a bimbóval együtt lekonyul. A jelenség gyakoribb napsütéses napokon, amikor intenzívebb az öntözés. Az éjszakai párologtatás növelésével (ha kell, egy kis aláfűtéssel, vagy a fóliasátor éjszakai becsukásával) csökkentheti ennek az előfordulását. Kalcium felvétel gátlásakor ajánlatos kalcium lombtrágyázást alkalmazni.

Csúcsszáradás:

Tavasszal hajlamos a növény a csúcsszáradásra. A bimbókat körülvevő levelek csúcsai megperzselődnek. Ez lehet helyi kalciumhiány is. A gyors növekedés és a gyenge párologtatás miatt kevés kalciumot juttat el a növény a virág, illetve a bimbók felé. Ennek eredménye, hogy a hajtás csúcsa gyenge lesz. Az erős napsugárzás hatására a legfelső levelek erőteljesebben átmelegszenek. A levelek ekkor sokat párologtatnak és a gyenge sejtek megégnek. A hirtelen szellőztetés nem jó, mert ez súlyosbítja a helyzetet. Meg kell próbálni lelassítani a növény növekedését és egyenletessé tenni. Kerüljük a magas páratartalmat. Mindezek a jelenségek főleg a február és márciusi hónapra vonatkoznak.

Rozettásodás:

A növényen sűrűn igen kis levelek jelennek meg. A csírázás ideje alatti túl magas hőmérséklet is okozhatja ezt a jelenséget. Egyébként a faj valamikori vad változatára utaló jel is lehet, amikor a növény szélsőséges körülmények elviselésére az előbb említett módon reagál.

A betegségek közül meg kell említeni a gombákat. Botrytis, peronoszpóra és a phytoptora támadja. Megfelelő permetezéssel kivédhető. A kártevők közül a nyugati virágtripsz és az aknázólégy tehet nagy károkat az állományban. Sárga, illetve kék rovarcsapdákat helyezzünk el a fóliasátrakban és figyeljük rendszeresen a kártevők megjelenését.