A statisztika viszont nem tükrözi hűen a helyzetet, ugyanis a hazai közlekedési törvények csak az olyan szerencsétlenséget minősítik közlekedési balesetnek, mely közúton történt legalább egy motoros jármű részvételével. Ennek következtében az említett adatok nem tartalmazzák az olyan baleseteket, amelyben a traktorok, vagy egyéb mezőgazdasági gépek a szántóföldeken, vagy a dűlőutakon felborultak, vagy más akadálynak ütköztek.
A legtöbb áldozatot követelő balesetek akkor történnek, amikor a mezőgazdasági gépek a dűlőutakról kihajtanak a közútra. A gépkocsik vezetői általában nem tartják be a sebességkorlátozást, általános jelenség országunkban, hogy az agyonfoltozott utakon is 100-120 km/órás sebességgel száguldoznak egyesek, a traktorok pedig átlagosan 20 km/órás sebességgel haladnak. A mellékútról való bekapcsolódás egy személyautónak 2 másodpercbe telik, a traktornak pedig általában 10 másodpercre van szüksége. Amennyiben a traktor vezetője figyelmetlenül, vagy kivilágítatlanul csatlakozik a közútra, elkerülhetetlen a tragédia. Sok traktor ugyanakkor nincs kellőképpen kivilágítva, a korlátozott látási viszonyok és az útra felhordott sár csak nehezítik az időben észlelést, illetve a fékezést a gépkocsi vezetőjének. Boban Milinković, a szerbiai belügyminisztérium közlekedési felügyelője szerint az utasoknak kevés az esélyük, hogy könnyebb testi sérülésekkel megússzák a balesetet, ugyanis a traktor masszív konstrukciójával való ütközés felér annyival, mintha kőfalnak rohannának neki.
A legtöbb baleset az intenzív mezőgazdasági munkálatok alatt történik, főként június, július, augusztus és szeptember hónapokban és általában a föld- és bekötőutakon. A 2006-os és 2007-es években egyaránt 28 személy lelte halálát a lokális, nem kategorizált utakon. Az áldozatok zöme a traktor vezetője, illetve utasa volt. A balesetek többségét a mezőgazdasági gép felborulása jelenti, de gyakori a túlterhelt pótkocsi felfordulása is, ahol az utánfutón tartózkodó utasok vannak kitéve a legnagyobb veszélynek. A rendőrségi jegyzőkönyvek szerint elsősorban a nem betartott sebesség és a túlpakolt pótkocsi a szerencsétlenség oka, de nem ritka a műszaki hiba, főként a fékek felmondása, illetve a traktort és a pótkocsit összekötő mechanizmus elromlása.
A rendőrség a balesetek csökkentése céljából edukatív jellegű előadásokat és kerekasztal- beszélgetéseket szervez évente a falvakban. A figyelmeztetés mellett a büntetések is nélkülözhetetlenek. Az utakon főként a kivilágítást ellenőrzik a rendőrök, amennyiben a traktor műszaki állapota nem megfelelő elkerülhetetlen a büntetés, illetve a forgalomból való kizárás. Csak a tavalyi évben 500 szabálysértési feljelentést tettek a traktoristák ellen a sár felhordása miatt a közútra. Több büntetést írtak ki hajtási engedély nélkül való vezetésért. Több olyan esetet is jegyeztek, amikor a mezőgép volánja mögött kiskorú ült, sőt nem egy esetben 10-15 éves gyerekek is irányították a gépet.
Érdekességként elmondható, hogy skandináv országokban a 60-as, 70-es években megközelítőleg ugyanannyi baleset idéztek elő a mezőgazdasági gépek, sőt az áldozatok száma is szinte egyenlő volt, mint nálunk. Manapság viszont nagyon ritka az ilyen jellegű baleset. A traktoroknál kötelezővé tették az ún. "rollover protection system" alkalmazását, ami annyit jelent, hogy a gépre ketrecszerű védőkabint szerelnek, ami a felboruláskor megvédi a vezetőt. Továbbá a közlekedésbiztonsági kampányok is nagy eredményeket értek el, egyaránt a traktoristák és a gépkocsivezetők körében is.
Utószóként csak annyit, hogy Svédországban, vagy Norvégiában a gépjárművek, így a traktorok átlagéletkora 4-5 év, nálunk 15-20. Az utak állapota összehasonlíthatatlan a Szerbiában levőkkel, a sofőrök vezetési szokásait és kultúráját pedig ne is említsük.
