2024. július 17., szerda

Az állatorvos annyit kérhet, amennyit akar?

Bonyodalmak az árjegyzék letiltása körül
A versenyképesség védelmét ellenőrző bizottság a közelmúltban letiltotta a szerbiai állatorvosi kamara által megszabott árjegyzéket, amelyet márciusban hoztak meg, és sikerrel egységesen érvényesítették az egész ország területén. A kamarába társult állatorvosok és az állategészségügyi szolgáltatást végző technikusok munkáját szerették volna ezzel az árjegyzékkel értékelni, s egyszersmind a szakmaiságot, az etikát, a felkészültséget és a színvonalat védeni.

Nem kevesebb mint 3722 állatorvos tartozik a kamarához, és legalább kétszer ennyi technikus. A szövetkezés célja az volt, hogy végre megszabják azt, hogy milyen árért milyen színvonalú szolgáltatás várható el. Ezenfelül azért is szükség volt erre, mert az állatorvosok és az állategészségügyben dolgozók a megvalósított munkájukkal és az azért járó juttatással teremtik elő a fizetésükhöz szükséges összeget, biztosítják az alapot a gyógyszerek és a védőoltás beszerzéséhez, ezenkívül a készülékek, a munkájuk során használt különböző orvosi eszközök biztosítását teszik lehetővé, és küzdhetnek a botcsinálta állatorvosok ellen. A kamarának mindenféleképpen feltett szándéka védeni a szakmát, és egy minimális összeg megszabásával előirányozni az elvégzett munkáért járó pénz nagyságát. Márciustól kezdve ez a módszer nagyszerűen működött, mígnem váratlanul a múlt héten megkapták a letiltást.

A versenyképesség védelmét ellenőrző bizottság ideiglenesen tiltotta le az árjegyzéket, mint utólag kiderült, egy névtelen bejelentés alapján határozták el magukat erre a döntésre. A kamarában sejtik, hogy a magánpraxist folytató állategészségügyi munkások közül lehetett valaki, aki nehezményezte azt, hogy a piacon a versenyképesség nem érvényesül, de az is lehet, hogy olyan személy volt, aki illegálisan kereskedik esetleg az állatállománnyal, vagy valamilyen bejelentett állategészségügyi szolgáltatást végez. Az biztos, hogy ők a megszabott állami árjegyzékben található áraknál jóval magasabbat számítanak fel egy-egy szolgáltatásért, s bizonyára ezt a termelők már szóvá tették, s az is valószínű, hogy tömegesen pártoltak el tőlük. Talán az egészséges konkurenciáért nem úgy kellene küzdeni, hogy letiltatjuk a megszabott állami árakat azért, hogy mi többet tudjunk megfizettetni a termelőkkel, hanem adott esetben a magánpraxist folytatóknak kellene lejjebb srófolni az áraikat azért, hogy fenn tudjanak maradni a versenyben.

Nem így tettek, a számukra kedvezőbb utat választották, és a bizottság ezt jóváhagyta azzal, hogy ideiglenesen letiltatta az árjegyzéket, amit a kamara részéről nem fognak ölbe tett kézzel tűrni. Elsősorban arra hivatkoznak, hogy rájuk vonatkozóan az ellenőrzést a konkurenciavédelmi törvény értelmében az illetékes minisztérium végzi, ezenkívül az állategészségügyi szolgálat. Ebből is látható, hogy a versenyképesség-védelmi bizottságnak nem sok köze van a dologhoz. Eldöntötték, hogy mindenképpen a legfelsőbb bírósághoz fordulnak, fellebbezést nyújtanak be és készen állnak arra, hogy pereskedjenek a bizottsággal. Legfőbb érvük az, hogy az állatorvosi kamara az általános érdeket szolgálja, mert az állatok védelme egyértelműen közös társadalmi érdek, de ezen felül az állatvédelemmel párhuzamosan ők egyszersmind az emberek egészségügyi védelmére is hivatottak. Ezt nem lehet csak úgy lesöpörni az asztalról, ezért eldöntötték, hogy a végsőkig harcolni fognak, mert az árjegyzék használata nélkül az állategészségügyi szolgálat színvonala károsul, az állatok és az emberek egészségügyi védelme rövidül meg, s szerintük előbb-utóbb nagy káosz alakul ki a piacon.