2024. július 17., szerda

Régi mese, bárki tudja

ÁLLATTENYÉSZTÉS
A termelők sehogy sem tudnak zöld ágra vergődni, akárhogy is számítanak, mindig valami módon rosszul járnak. Elkeseredésükben nem tudnak másra gondolni, mint arra, hogy az állam folyamatosan becsapja őket. A kereskedők pedig ahhoz tartják magukat, hogy fizessenek csak az elsődleges termelők és a fogyasztók. A hús esetében ezek nem mások, mint az állattenyésztők, azaz az úgynevezett hobbitenyésztők. Persze szó sincs hobbiról, hanem arról, hogy mindenkinek nagyon jól jön, ha valamiből pótolni tudja az általában alacsony fizetéseket. Mert az, aki jól fizetett állami állásban van vagy közvállalatban dolgozik, úgysem foglalkozik disznótenyésztéssel – még hobbiból sem.

Már hetek óta rebesgetik, olcsóbb lesz a hús. Azt állítják, hogy a comb ára akár 40 dinárt is eshet. Mindez relatív, attól függ, hogy jelenleg hol, mennyiért árulják a sertéshúst. Újvidéken általában 435–520 dinár a tőkehús ára fajtájától függően. Ha mindenhol végre-valahára csökkentik az árat, akkor állítólag egységesen 400–420 dinárba kerül majd a sertéscomb kilója. Előfordulhat, hogy azok, akik különösebben kapzsiak, 445 dinárért árulják majd.

Hogy miért van ez az árcsökkenés? A válasz egyszerű. Azért, mert a kukorica kilónkénti ára mindössze 7 dinár, de nem szabad elfeledni, hogy a vágásra beért jószág még a 16 dináros kukoricán nevelkedett fel. Fordult a kocka, jelenleg nem fizetődik ki a termelőknek eladni a tengerit, ezért inkább megetetik az állatokkal. Állítólag azok, akik felszámolták az állatállományt, most újra beindítják az üzletet, de szegények ismét csalódni fognak, hiszen nemcsak a kukorica ára csökkent, hanem mihamarabb a húsé is ugyanerre a sorsra juthat. Jelenleg a vágójószágot a kisgazdák 150 dinárért árulják kilogrammonként, a vágóhidak ennél kevesebbet kínálnak. Pedig az olcsó hússal is ugyanolyan sok munka van, mint a drágával, a termelők sehogy sem tudnak zöld ágra vergődni, akárhogy is számítanak, mindig valami módon rosszul járnak. Elkeseredésükben nem tudnak másra gondolni, mint arra, hogy az állam folyamatosan becsapja őket.

A kereskedelmi miniszter felszólította a kereskedőket is, hogy elérkezett a spórolás időszaka, s a gazdasági válsághoz alkalmazkodva nekik is hozzá kell járulniuk, hogy könnyebben átvészeljük ezt a korszakot. Azt ajánlotta, hogy alacsonyabb haszonkulccsal dolgozzanak, mert az mindenkinek, természetesen rajtuk kívül, a hasznára válna. Úgy tűnik, a kereskedők erről hallani sem akarnak. Ők a piacgazdálkodást másképp képzelik el, s továbbra is ahhoz tartják magukat, hogy fizessék csak a legnagyobb árat a gazdasági válság miatt az elsődleges termelők és a fogyasztók. A hús esetében ezek nem mások, mint az állattenyésztők, gyakran az úgynevezett hobbitenyésztők. Persze szó sincs hobbiról, hanem arról, hogy mindenkinek nagyon jól jön, ha valamiből pótolni tudja az általában alacsony fizetéseket. Mert az, aki jól fizetett állami állásban van vagy közvállalatban dolgozik, úgysem foglalkozik disznótenyésztéssel – még hobbiból sem.

Minden intelem ellenére az élelmiszeripari termékek árára a kereskedők 6–48,5 százalékos haszonkulcsot számítanak. Ezt a legutóbbit éppen a növendékmarhahúsra, nem kevesebb, mint 48,5 százalékot.

Így újév előtt, a disznóvágások idején az állattenyésztők közül senkinek sem tetszik majd, hogy csökkennek a húsárak, ők bizonyára keserű szájízzel fognak ünnepelni. S ezt még csak tetézi az a hír, mely szerint a tervezett jövő évi köztársasági költségvetésből mindössze 20,5 milliárd dinárt szántak az agráriumnak.