Kurtáék huszonöt ezer eurós támogatást kaptak a mezőgazdasági minisztériumtól a tehénfarm építésére – A hiányzó számlák miatt kamatostul hatvan ezret kérnek vissza – A Somboled nem tartotta magát a szerződéshez, a kivitelező fércmunkát végzett, és mindennek most Kurtáék isszák meg a levét
Az őrszállási Kurta család hat évvel ezelőtt szerződést kötött a zombori Somboled tejgyárral egy tehénfarm építéséről. A beruházást a tejgyár hitelezte, de Kurtáék a mezőgazdasági minisztériumtól is kaptak vissza nem térítendő pénzt. Időközben nem minden úgy alakult, ahogy kellett volna, ezért ma Kurtáéknak a munkájuk mellett a bíróságot is járniuk kell. Ők perelték a Somboledet, a minisztérium pedig őket
Három évvel ezelőtt készítettünk riportot Kurtáék farmján. A családfővel, Kurta Sándorral beszélgettünk akkor is, és most is.
„Amikor értesültem arról, hogy a tejgyár hitelt folyósít farm építésére, jelentkeztem, ugyanis a farm működtetésére nemcsak földem volt elegendő, hanem már akkor tejtermeléssel is foglalkoztunk. A tejgyár vezetői azt mondták, hogy nekem csak a telket kell biztosítanom, a többi az ő dolguk. Persze jelzálog alá kellett tennem a földemet, kilencven holdat. Százhúszezer euró az adósságom. Mindez nem lenne baj, ugyanis a szerződés szerint a gyár öt éven át a tej árából vonja le a hitelt, de az már baj, hogy a farmot nem vették még hivatalosan át, és nem könyvelték a nevünkre. Most ekörül folyik a huzavona, ezért döntöttem úgy, hogy az Újvidéki Tejgyárnak adom a tejet, mindaddig, amíg a vagyonjogi dolgok nem rendeződnek.”
Mindezt még 2007 novemberében jegyeztem fel. 2010 januárjában Kurta Sándor szinte szó szerint megismételte panaszát.
– Akkor még úgy tűnt, hogy rendeződik a helyzetünk, de nem ez történt. Sőt bonyolódott. Amikor a Somboleddel megkötöttük a szerződést horvát vállalkozó volt a tulajdonos. Ma francia. De ez nem változtatott a helyzeten, ugyanis a farm továbbra sem kész, továbbra sincs műszakilag átvéve. Amikor a tejgyárral megkötöttük a szerződést, öt hasonló farmot hiteleztek. A kivitelező megválasztásába nekünk nem volt beleszólásunk, a szerződésben pedig az áll, hogy a tejgyár akkor kezdi a tej árából levonni a hitelt, ha a farmot teljesen felépíti, és az megfelel a műszaki követelményeknek. A műszaki átvétel a mai napig nem történt meg, ezért a tejet továbbra is az Újvidéki Tejgyárnak adom át. Volt egy rövid időszak, mindössze két hónap, amikor a zombori tejgyárnak szállítottam, de csak azért, mert a két tejgyár igazgatója ezt így beszélte meg egymás között. Ebben a két hónapban egy parát sem kaptam a tejért, mert a tejgyár a hitel fejében megtartotta magának. Miután a két tejgyár között a piac miatt megromlott a viszony, az Újvidéki Tejgyár visszahívott magához.
A farmra beszélgetésünk közben érkezik az Újvidéki Tejgyár tartálykocsija. Befarol, a sofőr egy hosszú csövet emel ki a teherautó oldalából és Kurtáék tartályához csatolja.
– Minden másnap jönek a tejért. Kétezer, kétezer háromszáz liter tejet szállítanak el kétnaponként. Huszonöt dinárt fizetnek literenkén – mondja Kurta Tibor Sándor fia, aki a teherautó körül segédkezik.
A bő két évvel ezelőtt írt riportomban az áll, hogy akkor 35 dinár 50 parát fizettek a tejért. De ezzel most nem foglalkozunk, hanem egy körsétát teszünk a farmon. Sándor és Tibor megmutatja, milyen munkát végzett a kivitelező. Tele vannak panasszal.
– Itt, ahol a kompjuter által vezérelt tartály van, és ahol példás tisztaságot kell tartani, kivertek egy lyukat a vízvezetékcsövek mellett, és úgy is hagyták. A zuhanyozóra nagy ablakot tettek. Egyébként a kísérő épületre a szersződés szerint műanyag ablakokat kellett volna tenniük, mégis fakeretes ablakok kerültek fel. A zuhanyozóból nem folyik el a víz, de a farm szennyelvezetőjét is naponta ki kell dugaszolnunk, mert azt sem csinálták meg jól. A teheneknél sem oldották meg jól a szennyvíz elvezetését. Az amóniával telített szennyvíz nem folyik el, a tehenek kénytelenek abban járkálni, ami kimarja a patájukat, a lábukat, lebetegednek, nem esznek, tejet nem adnak. De nézze meg a jószágok fekvőhelyét. Mind rövid. A tehenek kényelmetlenül fekszenek bennük. A korlátok sincsenek jól elhelyezve. A fejőteremben pedig a korlátokat közönséges tiplikkel erősítették a falhoz. Nem csoda, hogy már mindegyik oszlop kimozdult, a tiplik nem tudnak ellenállni a hatalmas jószágok erejének. És itt sem folyik le szabályosan a víz.
Megmutatják a nagykaput, amellyel a teheneket zárják. Közönséges lécekből készült. Utólag kellett megerősíteni és egy rúddal megvédeni, hogy a jószágok ne zúzzák szét.
– Mivel a tejgyár többszöri panaszunkra sem tett semmit, egy ügyvéd azt javasolta, hogy pereljük be őket, mert ha nem tesszük, elévül az ügy – folytatja Kurta Sándor. – Nem tettem örömmel. Soha sem pörösködtem senkivel, de ebben az esetben meg kellett tenni, ha tisztázni akarjuk a dolgokat. Mert én tisztázni szeretném. Vissza szeretném fizetni a hitelt, de azt is szeretném, ha a farmot a tejgyár valóban befejezné. A tárgyalás még nem fejeződött be, de a bíró a kivitelezőről azt a megállapítást fogalmazta meg, hogy nem hozzáértő munkát végzett. A tejgyár javaslatára kaptuk meg a köztársasági mezőgazdasági minisztériumtól is a 25 000 eurót. Ezt a pénzt úgy kaptam, hogy nem kell visszafizetnem, de a kivitelezőnek kell átadnom. Mivel rossz munkát végzett, és az általa kiállított számlákból láttam, hogy sokkal több anyagot, téglát, vasat és egyebeket számlázott, mint amennyit a farmba beépített, nem adtam neki a pénzt. Vettünk egy bálázót, építtettünk egy hatalmas szérűt, befejeztük a farm másik részét. De a minisztérium felé számlákat minderről nem tudtam felmutatni. Ezért kérik vissza a pénzt. És nem 25 000 eurót, hanem kamatostul, 60 000-et. Perel a minisztérium. Tudom, hogy az állammal szemben pert nem lehet megnyerni, mégis bízok a józan ítéletben. Mert a pénzt nem fényűzésre, nem a házunkra költöttük, nem vettem rajta autót. Mind a farmban van. És ezt le is lehet ellenőrizni. Mindkét esetben bírósági szakértők ezt meg is teszik majd, de nem tudom, hogy mi lesz ezeknek az ügyeknek a vége. Szeretnénk, ha vége lenne, hogy nyugodtan tudjunk aludni. Azt pedig, hogy mindebbe még nem őrültünk bele, csakis azzal tudom magyarázni, hogy rengeteget dolgozunk, a földön, a jószágokkal. Éjjel, nappal. Egyszerűen nincs időnk folyton a perekre gondolni, nincs időnk beleőrülni mindebbe.
(Fotó: Dávid Csilla)
Kurta Sándor: Soha sem volt dolgunk a bírósággal
