Miután kisült a kenyér, hozzáláttam egy másik recepthez. Süteményt készítettem. Gyümölcskenyeret teához. Örömömben felhívtam Rozit és Sárit, hogy meginvitáljam őket egy délutáni kávéra.
– Van egy meglepetésem is, okvetlenül itt legyetek. Már alig várom, hogy megosszam veletek.
Jöttek is.
– Milyen csodálatos űrhajód van, Katinka! – csodálta meg a sütőt Sári.
– Bizony ám, ebben készül a barátságunk, valami csodálatos recept szerint.
– Ne viccelj! Mond már, mi ez!
– Szükséges hozzávalók: 4 evőkanál jóság, 200 g bizalom, 5 dl őszinteség, 1 kg szeretet, 4 maréknyi barátkozás, 500 g támasz, 150 g megbocsátás, 100 g melegség, 150 g igazságosság és 200 g vicc.
Fogd meg a számodra kedves személy kezét, majd mondj neki valami szépet! Addig beszélj hozzá, míg el nem fogy 100 gramm melegség, bátorító szó. Ezek után egyenlő arányban meg kell osztani a jóságot, majd a bizalmat hintsük el a fejünk felett. Az őszinteséget a poharakban egyenlő arányban osszuk el, majd koccintsunk vele, és igyuk meg. A támaszt is osszuk szét egyenlő arányban. Az igazságosságot olyan helyre tegyük, ahol senki sem találja meg, majd igyekezzünk, hogy mindig ki legyen elégítve. A legvégén meséljünk egy viccet, hogy a barátkozás örökös legyen. Nevessünk rajta egy jót. Ez lenne a barátság receptje. Bennünket, azt hiszem, ilyen törvények szerint hozott össze a sors, ezért vagyunk mi itt.
Csodálkozva néztek rám a lányok, mintha valamilyen ördöngösségről beszélnék. Gyorsan megnyugtattam őket, hogy ez nem más, mint egy kenyérsütő, majd megkóstoltuk a finom süteményt, a kenyeret. Jót traccsoltunk egy csésze kávé mellett. A lányok sem maradtak adósak. Valentin-nap közeledtével egy-egy primulával ajándékoztak meg.
– Honnan tudjátok, hogy ezeket a kis egyszerű virágokat kedvelem. Nagyon örülök nekik. Számomra ők a tavasz első hírnökei.
– Nem tudtuk – szólalt meg Rozi –, de ha már meglepetéssel vártál bennünket, mi is viszonozni szerettük volna. Így a növényházból kiemeltünk két cserepet a barátságunk örömére.
– Hova helyezzem őket? Hol lesz számukra a legalkalmasabb hely? – sürgölődtem előbb az ablakot, majd a fűtetlen teraszt nézegetve.
Rozi újával a teraszra mutatott.
– Ott, ni! A világos, ám hűvös helyet kedveli. Így tartósan, akár egy hónapig is virágozhat. Ha megvan még az a gyönyörű kerámiatálad, abba ültesd át, mert az agyagedényt, a kerámiatálat nagyon kedveli. Lapos edényekbe ültessük, mert így lesz mutatós. Ha a virágai hervadnak, időnként el kell őket távolítani. Azt tudjátok, hogy mi a Valentin-nap virágaként termesztjük a kankalint. Hosszabb ideje megfigyeltük, hogy igen kedvelt virág. Sokan vásárolják, valószínűleg egy csokornyi színes tavasszal szeretnének kedveskedni szeretteiknek. Ha sikeresen megőriztük a primulákat, s már nem virágoznak, ki lehet őket ültetni a kertbe is, ahol a következő évben ismét virágozni fognak.
A teraszra éppen besütött a tavaszt csalogató napocska, s elhitette velünk, hogy nem is olyan sokára megérkezik az igazi kikelet.
