A két évvel ezelőtti földtörvény már rögtön meghozatala után éles vitákat váltott ki. A törvénnyel a régi mezőgazdasági szerkezet képviselőinek, a még nem magánosított birtokoknak az érdekei kerültek szembe a kialakulóban lévő agrárstruktúra főszereplőinek, a már privatizált mezőgazdasági birtokoknak és a bejegyzett magángazdaságoknak az érdekeivel. A vita az új földtörvény-tervezet kapcsán sem csitul.
Egyesek nem értik miért nem érte be a minisztérium törvénymódosítással, arra hivatkozva, hogy a törvénytervezet 90 százalékban megegyezik a két évvel ezelőtt érvénybe lévő jogi szabályozással. Mindössze az állami földek bérbeadásával kapcsolatban terveznek újításokat, ahol be szeretnék vezetni az mezőgazdasági területek igazgatóságát. Az új szervnek a feladata az állami földekről való gondoskodás volna. Emellet egy információs rendszer megszervezéséről is rendelkezik a törvénytervezet, melynek a feladata a művelhető területek számontartása volna. E két bürokratikus orgánum létrehozásáról valójában már az előző törvényben is szó esik, csakhogy nem történtek konkrét lépések a megalakításukra.
Az állami földek bérbeadásával kapcsolatban is számos fél érdeke ütközik. A földekkel eddig rendelkező nagybirtokoké, amelyek természetesen nem szeretnének megválni szántóiktól. A korábbi befektetéseikre hivatkoznak, az „általuk kiépített” öntözési rendszerre például. Jóval komolyabban hangzik az az érvük, hogy munkahelyek szűnnek meg, ha a birtokok tönkremennek. A mezőgazdasági, élelmiszeripari és dohányipari munkásokat tömörítő ágazati szakszervezet a Szerbiai Önálló Szakszervezeten belül közleményében arra hivatkozik, hogy a bérlők nem teremtenek új munkahelyeket, feketén alkalmazzák a munkásokat. Azt követelik, hogy az állam építsen be az új törvénybe szociális garanciákat, melyekkel megőrizhetők volnának a munkahelyek.
Az állami nagybirtokok érdekeivel szemben állnak az új haszonélvezők, a bérlők érdekei, akikkel kapcsolatban gyakran fogalmaznak meg olyan vádakat, hogy elfogadhatatlan eszközökkel és áron jutottak hozzá a földhasználati joghoz. Külön érdekcsoportot képeznek a bérleti díj jogosultjai, az állam és a községek, amelyek a költségvetési lyukak betömésére használják az új bevételi forrást. Már amennyiben sikerült azt behajtaniuk a bérlőktől.
Az érdekvita hevében mintha mindenki megfeledkezne a károsultaktól, azokról, akiktől az állam évtizedekkel ezelőtt elfogadhatatlan módszerekkel elvette a földtulajdonát. A megakadt földvisszaszármaztatás ügyében Szerbiában továbbra sincs előrelépés.
