A múlt évi (2008) írországi sertéshús dioxinnal történt szennyeződése és az azt követő botrány ismét időszerűvé tette a dioxinkérdést. Mik a dioxinok? Dioxinok és furánok a természetben mindig is képződtek, és képződnek, ahol valamilyen égési folyamat zajlik. A figyelem központjába azonban akkor kerültek, amikor a vegyi üzemekben melléktermékként keletkeztek és valamilyen üzemi baleset vagy mulasztás miatt a környezetbe jutottak. Ilyen balesetek történtek Olaszországban 1948-ban a Monsanto Művekben, majd Sevesoban és Indiában Bhopalban.
A dioxinok ma már mindenütt jelen vannak a környezetben, szennyezik a levegőt, a talajt, a vizeket és a táplálékláncon keresztül bejutnak az állatok és az emberek szervezetébe.
Dioxinok elnevezés alatt 210 vegyület összessége értendő. Ezeket a vegyületeket két nagy csoportba lehet sorolni. Az egyik a poliklórozott/brómozott-dibenzo-para-dioxinok (PC/BDD), a másik a poliklórozott/brómozott-Dibenzo-furánok (PC/BDF).
Ezeknek a vegyületeknek a fizikai és kémiai tulajdonságaik hasonlóak, de toxicitásuk (mérgező hatásuk) eltérő.
A köznyelvben a dioxin név, a legismertebb vegyületet, a vegyületcsalád egyetlen tagját jelentette, illetve jelenti, az pedig a 2, 3, 7, 8 tetraklór-dibenzo-para-dioxin.
Dioxinokat sem vegyi, sem más célokra tudatosan nem állítanak elő. Jellemző rájuk, hogy nagyon stabil vegyületek (fehér porok), zsírban jól oldódnak, és nehezen bomlanak le.
A dioxinok képződéséhez klórtartalmú vegyületekre, oxigénre és 250–300 Celsius-fokos hőre van szükség.
Dioxinok képződhetnek klórtartalmú hulladékok égetésekor, mint amilyenek a:
– PVC, rovarirtó szerek, fa- és növényvédő szerek, transzformátorok, kondenzátorok, tűzoltó anyagok, ragasztók, festékek, háztartási szemét.
– Alumínium-, réz- és vashulladékok újrahasznosításakor.
– Melléktermékként olyan ipari eljárásokban, ahol klórtartalmú vegyületeket alkalmaznak pl. kőolajfinomításkor, papírgyártáskor, elektrolízises folyamatokban.
A PCB-k a dioxinokkal együtt fordulnak elő. Ezek sötét színű folyadékok, amelyeknek mérgező hatása ezerszer kisebb a dioxinokénál, de a természetben az előzőktől sokkal nagyobb mennyiségben fordulnak elő.
A dioxinok és a PCB-k a levegő porszemcséihez tapadva mindenhova eljutnak. Jelen vannak az ipari tevékenységgel nem szennyezett területeken is, ubiqitar (mindenütt jelenlevő) vegyületek.
A növények a talajból nem tudják fölvenni a dioxinokat. A növények csak a levegőből történő lerakódásokkal szennyeződhetnek. A növények és a növényolajok dioxintartalma kicsi.
Hogyan jutnak a dioxinok az élő szervezetbe?
Az állatok szervezetébe a tápláléklánccal, a takarmánnyal és a szennyezett ivóvízzel jutnak be.
A halak veszélyeztetettek a legnagyobb mértékben, ha szennyezett vízben élnek. Szervezetükben akár 100 000-szeresére is fordulhat a dioxin mennyisége a szennyezett vizéhez képest.
A poliklórozott bifenilek (PCB) az ipari forradalom termékei. Hatalmas mennyiségben gyártották ezeket az anyagokat, és széles körben alkalmazták például a híradástechnikában és az elektromosság területén.
A PCB-anyagok gyártását csökkentették, ma már csak az ún. zárt rendszerekben alkalmazzák őket, ilyenek a transzformátorok, ipari kondenzátorok.
A termikus technológiákat alkalmazó ipari üzemekben termelődnek PCB-anyagok, és innen jutnak a környezetbe. Ilyen üzemek a hulladékégetők, az acélgyártók, a lignit és széntüzelésű erőművek, a hulladék fémeket feldolgozók.
A vegyipar által gyártott növényvédő szerek előállításakor is keletkeznek dioxinok, furánok és PCB-k, mint melléktermékek. A vietnami háborúban használt Agent Orange lombtalanító tonnánként akár grammnyi dioxint és furánt tartalmazhatott.
A dioxinok először az 1950-es évek elején kerültek a figyelem központjába, amikor egy amerikai és egy német vegyipari cég munkásain bőrkiütéses megbetegedéseket észleltek. Mindkét gyárban hasonló vegyszerekkel dolgoztak, és mindkét helyen a gyártási folyamatokban rendellenességek léptek föl.
1963-ban az amerikaiak Vietnamban 91 000 tonna Agent Oranget szórtak az erdőkre. Ezt követően nagyon sok emberen észleltek addig még ismeretlen megbetegedést.
Belgiumban 1999-ben dioxinnal szennyeződött a baromfitáp. A dioxintartalmú baromfihús miatt nagy botrány kerekedett. A szennyezett termékeket ki kellett vonni a forgalomból.
Az események idején a farmerek észrevették, hogy a tyúkok idegesek, kevesebb tojást tojnak, megnőtt a korai elhullások száma, és kevesebb tojást tudtak kikelteni.
A vizsgálatok során megállapították, hogy emberi mulasztás miatt PCB-tartalmú hűtőfolyadék került a tápba.
A dioxinmennyiség mérése
A dioxinok mennyiségét pikogrammokban (pg) fejezik ki. Egy pikogramm (pg) egy gramm egymilliomodik részének az egymilliomodik része, vagy 10-12 gramm.
Az élelemben lévő dioxinok mennyiségét pg-ban határozzák meg.
Az Európai Parlament szabályozó testülete által előírt megengedett dioxin- (PCDD és PCDF) mennyiség az emberi fogyasztásra szánt élelmiszerek esetében:
– Hús és húskészítmények: kérődző állatok 3 pg/gramm zsír, szárnyasok 2 pg/gramm zsír, sertés 1 pg/gramm zsír.
– Tej és tejtermékek: 3 pg/gramm zsír.
– Zsírok: kevert állati zsírok 2 pg/gramm zsír, növényolajok 0,75 pg/gramm zsír, halolaj 2 pg/gramm zsír.
A megengedett heti dioxin- és PCB-bevitel 14 pg/testtömeg kg. A megengedett napi dioxin- és PCB-bevitel 1–4 pg/testtömeg kg.
Egyes vélemények szerint a dioxinoknál és a PCB-nél csak a hasadó anyagok (nukleáris anyagok) mérgezőbbek.
Az emberi szervezetre nagyon károsak, mert zavarják a belső elválasztású mirigyek működését, szaporodási zavarokat váltanak ki, károsítják a szív- és érrendszert, valamint az idegrendszert, gyengítik az immunrendszert, a zsírszövetben földúsulnak, nem ürülnek ki a szervezetből, és daganatkeltők.
Az anyatejben a környezet dioxintartalmához viszonyítva annak a 30–50-szeresére dúsulhatnak föl ezek a veszélyes mérgező anyagok.
A dioxinmérgezés jellegzetes tünete a bőrön az ún. klórakne. A 2004-ben megmérgezett Viktor Juscsenko ukrán elnök arcát is ez torzította el. Az elnök szervezetéből a szokásos dioxinmennyiség 6000-szeresét mutatták ki.
