Továbbra is változékony az időjárás, ami egyébként jellemző a márciusra. A tavasz nemcsak jó levegőt, meleget és napsütést, hanem sok kerti örömet és egyben teendőt is hoz
Magágykészítés
A vetés előtt elő kell készíteni a magágyat. A talajszikkadás után minél előbb el kell munkálni az ágyást. Ez most azért is sürgős és fontos, mert ha a tél a kötött talajok rögeit nem mállasztotta szét, az ősszel felásott veteményes- és virágágyás, meg a fák alja rögös maradt. A böjti szelek viszont gyorsan kiszárítják, és később még nehezebb lesz megmunkálni, porhanyítani. Az ilyen talajt alaposan el kell gereblyézni ahhoz, hogy a csapadékot meg tudja őrizni és a növények nyáron ne száradjanak benne ki.
Ugyanúgy a most tavasszal ásott talajt is a forgatás után azonnal gereblyézni kell, hogy a nedvesség benne maradjon, és a rögök sem száradjanak keményre.
Érett istállótrágyát is beforgathatunk a frissen ásott talajba, de figyeljünk arra, hogy mely növények nem szeretik a friss trágyát. Általános szabály, hogy a termésüket a földben nevelők, a hagymások nem szeretik a frissen trágyázott talajt. Kivételt képez a gumóját földben nevelő burgonya, de ennek nem a termését fogyasztjuk, hanem a gyökér kiszélesedését, vagyis a gumóját. (Nem tévedés, a burgonyának nem a termése az ehető, hanem a gumója.)
Szabadföldi vetések
A családi veteményeskertben korán megkezdhetjük a szabadföldi vetést. A hidegtűrő, rövid tenyészidejű zöldségfélék lehetőséget nyújtanak arra, hogy kihasználjuk a vegyes termelésben rejlő előnyöket. A januárban megkezdett palántaneveléssel és a hidegtűrők februári szabadföldi vetésével ugyanis elkezdődött a vetési idény. Márciusban már nagyobb biztonsággal vethetünk a szabadban is, de ilyenkor még lehetségesek hideg éjszakák, sőt talajmenti fagyok is. Továbbra is az olyan magvak kerüljenek az ágyásba, amelyek aránylag jól viselik a nappali meg az éjszakai hideget.
Fontos tudni, hogy azzal nem sokra megyünk, ha a növényeket kisebb sortávolságra, sűrűbben vetjük, illetve mindet palántázzuk, mert ebből csak bonyodalmak származnak: a növények nem fejlődnek ki, több lesz a betegség és a kártevő. Van azonban egy lehetőség: a kis termetű, korán lekerülő növényeket a hosszabb tenyészidejű, nagyobb növények közé vetjük. Most márciusban vethetünk mindenből, amiből februárban is. A szakaszos vetésből folyamatosan szedhetjük egész nyáron a friss zöldséget.
Szakaszos vetés
Valamennyi zöldségfélénél érdemes szakaszosan vetni. A lazább talajú kertekben, amelyek a téli csapadék után gyorsan megszikkadnak, már márciusban vethetők az aprómagvúak közül a sárgarépa, a petrezselyem, a feketegyökér és a paszternák (más nevén pasztinák), illetve a nagymagvúakból a spenót és a borsó. Földbe kerülhetett a fokhagyma és a vöröshagyma dughagymája is. Ott ahol erre nem kerülhetett sor, április folyamán sem késő veteményezni. A gyökérzöldségféléknél különösen fontos a fajtaválaszték.
A rövidebb tenyészidejű, korai fajták inkább nyári fogyasztásra valók, ugyanis tárolhatóságuk általában rossz. A hosszabb tenyészidő alatt a termésben nagyobb mennyiségű íz- és szárazanyag képződik, ezáltal ezek tárolhatósága jobb.
Palántáról sikeresebb!
Vannak olyan zöldségfélék, amelyből csak úgy lesz őszig szedhető termés, ha palántáról neveljük. Ezeknek ugyanis hosszabb a tenyészideje, és már a csírázáskor a nálunk szokásos tavaszi hőmérsékletnél melegebbet kívánnak. Csak így lesz eredményes a termesztésük.
A tavaszi vetemények közül föltétlenül palántát kell nevelni a fejes káposzta, a kelkáposzta, a karfiol, a dinnyék, a paprika, a paradicsom és a tojásgyümölcs magjából. Ezeknek viszonylag hosszú a tenyészidejük és kevésbé hidegtűrők. Ha tehát akkor vetnénk a magjukat, amikor a talaj már kellően felmelegedett, akkor a növények csak későn fejlődnének ki, és a termésük csak hosszú meleg őszben érne be. Nem érdemes tehát kockáztatni. A palánták nevelésével a tenyészidőt rövidítjük, és nem utolsó sorban, területet és munkát takarítunk meg.
Vidékünkön néhány zöldségféle magról és palántáról egyaránt sikeresen nevelhető: az uborka, a cukkíni, a patisszon (csillagtök), a brokkoli és egyes karalábéfajták.
A többi zöldségféle magját állandó helyére vetjük tavasszal.
Sorjelző növények
Ha valamilyen okból elhúzódik a kelés, akkor nem tudunk kapálni, mert nem tudjuk, hol a sor, pedig a gyomok már kikeltek. Ezért érdemes alassan csírázó magok közé néhány saláta vagy retekmagot keverni, amelyek gyorsan kikelnek, és megmutatják, hol nem szabad kapálni.
A hónapos retek magját pl. együtt vethetjük a sárgarépáéval és a petrezselyemével: mire kikelnek, a hónapos retket már meg is ettük! Vethetjük a retket fejes saláta, hagyma, karalábé, póréhagyma közé is.
Hasonlóképpen a salátát is vethetjük más hosszabb tenyészidejűekkel. A salátafejeket szedjük ki folyamatosan az ágyásban maradó másik zöldség közül. A hagyma mellé is vethető saláta, és bár a hagyma sora hamar látszik, de zöldhagymaként pl. a vöröshagymát folyamatosan fogyasztjuk, a salátával egy ágyásba ültetve gazdaságosan kihasználjuk az ágyást.
Petrezselyem és répa közé sorjelzőnek is megfelel a saláta, ugyanis már zölddel, amikor a gyökérzöldségek éppen csak kibújtak a földből.
