Mivel a talajművelési rendszereken belül – az évszakot tekintve – még korai az egyéb vetésidejű növények talajelőkészítő műveleteiről beszélni, ezért – olvasói kérésre – az alábbiakban kitérünk a túlzott taposás kiküszöbölési lehetőségeire, éspedig (a könnyebb áttekinthetőség érdekében) a talaj-előkészítés sorrendjében.
A taposási károk elkerülését a talajművelés módjainál, eszközeinél már érintettük ugyan, de most ezt a szempontot lássuk bővebben, hangsúlyozottabban is.
· Nagy mennyiségű csapadék következtében a terménybetakarításkor a betakarító gépek és szállító járművek okozta taposás a talajra nézve minőségrontó. (Legjobb lenne száraz talajon betakarítani.) Ilyen esetben el kell odázni a talaj-előkészítést, de nem szabad megvárni a talaj teljes kiszáradását sem! Gondoskodni kell a mélyebb rétegek lazításáról, mert a beázott talaj felszíni művelése – bármely eszközzel is végezzük – igen komoly károkat okoz. Ilyenkor a sekély talajmarózás a legkevésbé káros művelési eljárás.
· Már tarlóhántás alkalmával ügyelni kell arra, hogy a talaj ún. beárnyékolási érettségű legyen. Amennyiben túlzottan nedves, inkább várjunk a műveléssel, mert egyébként – a gyúrás és kenés mellett – komoly taposási károkat okozhatunk. A túlzott talajtömörödést elsősorban az erőgép kerekei okozzák.
· A hántott tarló mélyebb, ápoló művelése – a gyomok elvirágzása előtt – ugyan némileg csökkenti az előbbi tömörödöttséget, de a talajszerkezet romlása már ebben a fázisban sem küszöbölhető ki teljesen.
· Ha az alapművelést ágyekével végezzük, széjjelszántáskor a nyitóbarázdák a fogás két szélén vannak, és az eke a fogás közepe felé halad; a tábla végén – a fordulósávokon – mindig balra fordulva. A talaj nedvességtartalmától függetlenül is, a fordulósávokon komoly taposási kár keletkezhet, ezért – hogy ezt elkerüljük – célszerű úttól útig járatni az ekét, és a parcellát lehetőleg nem szabad fordulásra használni, mert ha utána a forgót alaposan fel is szántjuk, az rögös, rossz szerkezetű marad, ami később a növények korlátozott növekedésében és fejlődésében – alacsonyabb hozamokban – jut kifejezésre.
A szántás a fogás közepén fejeződik be, és ott egy széjjelszántott osztóbarázda keletkezik. Ha az altalaj tömörödött, az osztóbarázda belvizes sávok kialakulását okozza.
A fent leírt negatívumokat javított ágyszántással vagy váltvaforgató ekével végzett, közönséges rónaszántással küszöbölhetjük ki – alapművelésre érett, kedvező nedvességtartalmú talajon.
· A szántáselmunkálás az alapműveléssel lehetőleg egy menetben történjen. Ha külön menetben végezzük az elmunkálást, ügyeljünk arra, hogy az a talaj kedvező nedvességtartalma esetén, a talajállapotnak és fizikai talajféleségnek megfelelő művelőeszközzel történjen, hogy elkerüljük a visszatömörítést. Az őszi–téli szántást lehetőleg rögtön munkáljuk el. Ha a talajállapot miatt erre nincs lehetőség, akkor téli enyhe fagyon tárcsával egyengessük el a felszínt, hogy a tavaszi magágykészítéshez egyetlen művelet elegendő legyen (a taposási kár elkerülése végett).
· A magágykészítést egy menetben, széles, rácsos kerekű erőgép és megfelelő munkagép (kombinátor) alkalmazásával, kedvező talajállapot mellett végezzük.
Csalóka lehet a talajfelszín száraz állapota, mert ettől még a művelt réteg mélyebben túl nedves is lehet! Ezért gondoljuk meg jól, hogy mikor kezdjük a tavaszi talaj-előkészítést, mert nagy, jóvátehetetlen gázolási károk keletkezhetnek.
· Vetni sem szabad túl nedves, kenődő talajba. Az erőgép széles vagy szélesített kerekű legyen, vagy a keréknyomok okozta taposást a vetőgép gerendelyére szerelt lazítókésekkel szűntessük meg, mert ellenkező esetben a vetés rossz minőségű, sávos lesz, és egyenetlenül kel; a keréknyomokban a növények a vegetáció végéig csak sínylődnek – termésük alacsony hozamú lesz.
A kapások sorközművelését is csak ideális talajnedvességkor szabad végezni, mert különben nem küszöbölhető ki a taposási kár. Ez valamennyi növényápolási munkára vonatkozik (növényvédelmi permetezés, levéltrágyázás stb.).
