Nem csak a szántókon, a gyümölcsösökben és a szőlőültetvényeken is sokasodnak a munkák, s ha jobban utánaszámolunk, a szőlész-borásznak, akárcsak az állattenyésztőnek, nincs is igazán szabadideje, ünnepe, hacsak nem számít ünnepnek, amikor már a fényes újbor csillogva mutatja minden szépségét a pohárban. Még csattognak a metszőollók a szőlőskertekben, de befejező szakaszába érkezett az egyik legfontosabb agrotechnikai művelet, a metszés, amivel az idei termést alapozza meg a szőlősgazda. Március utolsó napjaiban a temerini dr. Dujmovics László szőlészetében is véget ért az előmetszés, amit szabály szerint a gazda, illetve a legszakavatottabb szőlőmunkás végez.
– A metszést a hagyományokhoz híven az idén is rügyvizsgálat előzte meg, s mindössze egyetlen fagykárt szenvedett rügyet regisztráltunk, tehát a szőlő jól elviselte a mínusz 14–16 fokos fagyokat, ami csak rövid ideig tartott tájainkon. Szépen beért venyigéket távolítottunk el – magyarázza a tőkék vizsgálgatása közben a tekintélyes szőlész-borász, aki évtizedekkel ezelőtt kedvtelésből kóstolt bele a szőlőtermelésbe, hogy napjainkra családi vállalkozássá fejlessze az ágazatot. – A kétszemes rövid csapra és a fajtától függően 8–12 szemre hagyott termővesszőkön már szépen duzzadnak a rügyek. A következő művelet a szálvessző rögzítése az első segédhuzalhoz (alsó sor) úgy, hogy a szálvessző „megnyergelje” a kartartó huzalt (második sor). Ez az ívelés azért szükséges, mert a szőlő arról ismert, hogy ún. polaritás vagy csúcsdominancia elvén fejlődik, mindig újabb és újabb területeket igyekszik elfoglalni, s a lugasoknál megfigyelhetjük, hogy a termés úgymond elszökik a tőkétől, vagy ahogyan mi szőlészek fogalmazunk: a tőke az udvarunkban van, de a fürt a szomszédban…
A régi, az alacsony művelésű szőlőkben kihagyhatatlan agrotechnikai művelet volt a téli takarás. Amikor hódítani kezdett a magas művelési mód, sokan elhagyták a takarást…
– A takarás lényege, hogy amennyiben a fagy szinte megsemmisíti a tőkét, illetve a felszíni növényrészeket, a földdel takart, így épségben telelő tartalék vesszők szavatolják az újrafakadást. Az enyhe telek megtéveszthetik a szőlősgazdát, így az ősszel, kicsit játszva a sorssal, nem fektettük le és takartuk teljes egészében a rezerva szálvesszőket, hanem csak az oltásig, illetve valamivel a kitörés magassága feletti részig. Szerencsére csak néhány napig tartott a mínusz 16–18 fokos fagy, ami különben károsíthatja az állományt, a huzamosabb ideig tartó mínusz 8 fokos hőmérséklet sem okozott kárt. A metszés során eltávolítottuk a rezerva szálvesszőket is, de úgy, hogy nem hagytunk rövid csapot két rüggyel, hanem simára metszettük, így a tőke a törzsön kívül csak a szálvessző kinevelésére, majd a minél bőségesebb termésre fordíthatja erejét. Metszéskor sebtapaszt is használtunk, amivel megakadályozzuk az esetleges fertőzést, a könnyezés is mérséklődik.
A köztársasági agrártárca és a Vajdasági Mezőgazdaság-fejlesztési Alap is támogatja a szőlőtelepítést, s a kezdő szőlészek szívesen választják az akár divatosnak is nevezhető világfajtákat, mint pl.: a chardonnay, a tramini, merlot stb., megfeledkezve a hazai nemesítésű fajtákról. Nem így dr. Dujmovicsék szőlészetében, ahol a hazai, karlócai intézet fajtái dominálnak. Nem véletlenül.
– Vajdaságban, de akár Szerbiára is vonatkoztathatom, úttörők vagyunk a karlócai fajták terjesztésében. A bort tisztelő és új ízekre vágyó fogyasztóknak nem sokat jelent, ha azt mondom, hogy rizling, chardonay stb. de a Bačka, a Kosmoplita, a Petra, vagy éppenséggel a Panonija névre fölkapják a fejüket. Hogy jó úton járunk, az is bizonyítja, hogy a közelmúltban a Petra szőlőből sajtolt borunk országos bajnoki címet szerzett, míg a Vajdasági borok fesztiválján Rosé borunk nyerte el a minőségért járó elsőséget.
A növényvédelem meghatározója az eredményes termelésnek, közben egyre növekszik az igény az egészségre ártalmatlan, valamint az organikus gazdálkodással előállított mezőgazdasági-élelmiszeripari termékek, így a borok iránt is. Kétközbe kerül a gazda?
– A szőlősgazdának növényi betegségek és kártevők sokaságával kell megküzdeni, amíg palackba kerül munkájának eredménye, mégsem az ellenőrizetlen vegyszerezésben látom az eredményes, vagy ha úgy tetszik biztonságos termelést. Olyan új, karlócai fajtákat telepítettünk, amelyek legfeljebb 2-3 kemizálást igényelnek, vagy akár el is hagyható a vegyszerezés. Kosmoplita és Panonija fajtánk is 1-2 első permetezést igényel, ami akár ki is iktatható terméscsökkenés kockázata nélkül. Ezeknél a fajtáknál szükség esetén sem használunk szintetikus szereket, hanem kizárólag természetes, a különben a biotermelésben is engedélyezett kén- és rézalapú szereket, így az említett szőlőfajtákból nyert borok méltán viselhetik a biobor jelzőt. Svájcban már jó eredménnyel vizsgáztak, de ahhoz, hogy kivitelre is jusson, a minőség mellett mennyiségeket is biztosítanunk kell.
Ha már a kivitelt említjük, nem mellékes, hogy a külföldi piacon az eladhatóságot a meghatározott fajtán felül a földrajzi eredet szavatolja. Nálunk is egyre több szó esik a földrajzi eredetvédelemről...
– Bekapcsolódtunk a szerbiai mezőgazdasági minisztérium által meghirdetett földrajzi eredetű borok cím elnyerésébe. Márciusban járt ültetvényünkön a szaktárca ellenőrző bizottsága és bejelentésünk alapján szó szerint minden tőkét megszámoltak! Még a változásokat is bejelölték. Nem pusztán szemrevételezéssel ellenőrzik az ültetvényt, s bevallom, engemet is meglepett, amikor a tárca szakmunkatársa GPS kódolóval járta végig a parcella hosszát és szélességét, fajtánként bejelölte a sorokat és sarkokat, s máris megvan a minisztérium szőlőkatasztere, illetve -regisztere. Az idén még asztali borok cím alatt forgalmazzuk borainkat, de jövőre már elnyerjük a földrajzi eredetű bor jelölést, majd 3–5 év elteltével kapaszkodunk fölfelé a ranglétrán, a csúcsminőségű borok címig. Nem tagadom, a külföldi piacra jutás mellet ez az egyik legfőbb célunk. Csak rajtunk múlik, hogy célba érünk-e – hangsúlyozza dr. Dujmovics László temerini szőlész-borász.
Dr. Dujmovics László: – A metszéssel határozzuk meg és szabályozzuk a tőketerhelést
