A nyugdíjbiztosításról szóló törvényt 2003. április 10-én hozták meg. Bizony ez a jogszabály akkor a rokkant biztosításra jogosultak körét alaposan leszűkítette. A mind szélesebb körű ritkítás után a következő kedvezmények maradtak: a rokkantsági nyugdíj, a segélyre és az ápolási segélyre való jog, és a testi fogyatékosság miatti térítés. A munkaképesség csökkentésére vonatkozó kedvezmények teljesen megszűntek, így nem létezett tovább a törvény meghozása után második és harmadik kategóriás rokkant. A munkanélküli rokkantakra vonatkozó térítés és az ideiglenes rokkantsági térítésre való jog is jócskán leszűkült, majdhogynem azt mondhatnánk, hogy csak azok élhettek továbbra is ezzel a kedvezménnyel, akiknek ez a lehetőség a jogszabály meghozataláig megadatott.
Külön fel kell hívni a figyelmet arra, hogy akik élnek a rokkantságra való jogukkal, azoknak nagyon oda kell figyelniük az idő és korbeli korlátozásra. A rokkantság esetében az öregségi nyugdíjkorhatár igencsak meghatározó, de ezenkívül a szolgálati idő alapján történő nyugdíjba vonulásnak is meghatározó szerepe van. Mint tudjuk, nők esetében 35 év szolgálati idő szükséges, a férfiak esetében pedig 40 éves szolgálati időt kérnek. A rokkantságból fakadó térítésre való jog bizonyos esetekben megszűnhet, mielőtt azt a törvény előirányozza, ezt általában az erre illetékes bizottság állapítja meg.
Azok, akik második vagy harmadik kategóriás rokkantságból adódó térítményeket élveznek, különösen oda kell, hogy figyeljenek az öregségi nyugdíjra vonatkozó életkori határra. Ugyanis az első és a második kategóriás rokkantak jogosultak rövidített munkaidőben dolgozni, de ha megvan a feltétel ahhoz, hogy öregségi nyugdíjba menjenek, akkor attól a pillanattól kezdve nem számolják el tovább számukra a munkaidő további részére járó térítést. Mint tudjuk, az öregségi nyugdíjhoz a pillanatnyi helyzet szerint a nők esetében 58,5 életkorra, a férfiak esetében pedig 63,5 évre van szükség. Ha ezt a kort betöltik az érintettek, akkor az adott pillanattól kezdve nem számolják el számukra a rokkantsági térítést. Persze akkor nem, ha még továbbra is dolgozni kívánnak. Erre nekik kell odafigyelniük, és alkalmazkodniuk kell a törvényhez, mert ha elmennek nyugdíjba, akkor persze mindez tárgytalanná válik. Ha azt a változatot választják, hogy továbbra is dolgoznak, nem fogják kapni a térítést, és bizony az majd a jövőben, amikor nyugdíjasok lesznek, kihatással lesz a nyugdíjuk összegére.
Hasonló feltételek vonatkoznak azokra a rokkantakra is, akik nem dolgoznak ugyan, de kapnak rokkantsági segélyt. Amíg nem érik le a nyugdíjba vonuláshoz szükséges korhatárt, a rokkant nyugdíjnak az 50 százalékát folyósítják számukra, de ha viszont betöltik a nyugdíjba vonuláshoz szükséges életkort, akkor joguk van arra, hogy teljes nyugdíjat kapjanak. Ezt senki sem fogja automatikusan elintézni számunkra, hanem nekik kell kérvényezniük, hogy ismerjék el az öregségi nyugdíjra való jogosultságot.
