Kálló Béla és Kálló Lilla 2010-ben esküdtek meg, gyermekeik, Dorián és Dániel ikerpár, a következő évben születtek meg. Béla színművész és gyakran tartózkodik Budapesten, Lilla pedig a Szabadkai Magyar Főkonzulátuson dolgozik, mint külgazdasági tanácsosi asszisztens. Mindketten nagyon elfoglaltak, emiatt is fontos számukra, hogy az ünnepekkor együtt legyen a család.
Az adventi időszakban a Kálló család is a karácsonyra készült. Amikor náluk jártunk, Dorián és Dániel rajzolással volt elfoglalva, de azért elmondták, hogy ők már találkoztak idén a Mikulással, akinek szavaltak is. Ezután kiderült, hogy nem csak szépen szavalnak, de szépen énekelnek is. Dorián azt is elmesélte, hogy szereti a telet, mert akkor esik a hó és hóembert csinálhat, sőt, idén már sikerült is egy szép kis hóembert építenie, csak sajnos gyorsan elolvadt. Elmondása szerint a telet azért is szereti, mert akkor van karácsony és ajándékokat is kapnak. Dániel nagyon szereti díszíteni a karácsonyfát. Ottjártunkkor elmondta, hogy szaloncukrot, csöngőt, angyalkát, gömböket, lámpákat és girlandot tesznek rá. Kedvencei a gömbök, mert azok olyan fényesek, hogy látják benne magunkat. Dánieltől azt is megtudhattuk, hogy anyukájával tésztából is csinálnak díszeket, és azokat is felteszik a karácsonyfára, de meg is kóstolják, egy kicsit esznek is belőle. A szép téli és karácsonyi témájú rajzok azonban nem készülnek el maguktól, így Dániel és Dorián folytatták a rajzolást. Közben Lillával és Bélával beszélgettünk arról, hogy ők hogyan élik meg a karácsonyt és hogyan élték meg, amikor még gyerekek voltak.
Hogyan emlékeztek vissza a ti gyermekkori karácsonyaitokra?
Béla: Munkáscsaládban nevelkedtem, a szüleim gyári munkások voltak. Apám nyomdász, anyám könyvkötő, és borzasztóan sokat dolgoztak. A kommunizmus idejéről beszélünk. Ha nem is volt tiltott, de nem is volt kívánatos téma és mindenki által megtartott ünnep a karácsony. Ennek ellenére, a családi hagyományokat követve, mi megtartottuk. A nagy- és dédszüleim erősen vallásosak voltak. Minden lehetőséget megragadtak, hogy a katolikus ünnepeket megtartsák, mert a család megtartó erejének gondolták. Ezt valahol a szüleim is megörökölték. Főleg az édesanyám, aki arra törekedett, hogy legalább a karácsony ünnepi hangulatban teljen. Bárhol voltam is a világban, aktív színészként Újvidéken, Belgrádban vagy Budapesten, arra a két napra hazavezényelt, hogy a családdal legyek és velük együtt ünnepeljek. Ez ugyanakkor a szívügyem is volt, mert nagyon szerettem karácsonykor a szüleimmel lenni. Valóban ünnepként éltem meg, amikor együtt voltunk, kielemeztük az évünket, ajándékoztunk és kimondtuk, hogy szeretjük egymást. A karácsony számomra egyfajta sűrített időzóna volt, amibe igazán a család került középpontba. Ez így mára is megmaradt, idővel viszont módosult. Mint említettem, vallásos közegből jövök. Ezt eleinte némileg kényszerként éltem meg, azután főiskolásként egy érettséggel átminősült. Az anyagi dolgokat, az ajándékozást elkezdtem másként értelmezni, a karácsonyt pedig az erkölcs és a szeretet oldaláról közelítettem meg, nagyobb hangsúlyt fektetve Jézusra. Misére is már azért mentem, hogy Jézust ünnepeljem és a szeretetet helyezzem a középpontba. Úgy fogalmaztam meg magamnak és később a családomnak is, hogy ez az ünnep valóban a szeretetről szól. A karácsonyból merítünk egész évre. Ez sikerült és a vesszőparipámmá vált. Az ajándékozás, vagy az, hogy jót együnk, csak a kísérője, inkább a szeretettel foglalkozunk. Számomra Jézus kulcsfontosságú, akin keresztül erkölcsöt és a szeretetet tanultam.
Lilla: Mindig is nagyon szerettem a karácsonyt. A családomnak fontos volt, olyankor mindig összejöttünk és közösen töltöttük el. Sok emlékem maradt a karácsonyokról. A szüleim elváltak, az anyukámmal éltem és egyik évben sajnos úgy álltunk anyagilag, hogy nem engedhettük meg magunknak a karácsonyfát. Anyukám barátai ezt megtudták, és egyszer csak beállítottak egy nagy fával. Soha előtte, se utána nem volt akkora a fánk. Nagyon szép emlékként maradt meg bennem, hogy ők a szeretetet így mutatták ki. Arra is emlékszem, hogy az ajándékok valahogy mindig észrevétlenül kerültek a fa alá. Igyekeztem ezt kideríteni. Feszült figyelemmel lestem ki az ablakból, és annyira vártam a Jézuskát, hogy szinte láttam is jönni.
Hol és hogyan ünnepelitek a karácsonyt?
Lilla: Néhány évig anyukámékhoz mentünk. Azután nálunk nagyobb lett a hely és itt voltunk, de az ételek nagy részét elhoztuk. Most már ott tartunk, hogy nálunk ünnepelünk és én főzök. Szépen lassan úgymond át lett passzolva hozzánk, elvégre rajtunk a sor, mi vagyunk a fiatalabb generáció. Az elmúlt két évben viszont sajnos úgy jött ki, hogy pont az ünnepekre lebetegedtünk. Emiatt sokat improvizáltunk.
Béla: Sajnos a nagyszüleim korán meghaltak, de Lilla oldaláról több generáció is együtt ünnepli a karácsonyt. Nagy örömömre mindannyian összejövünk ilyenkor és a 86 éves édesapám is eljön hozzánk. Szenteste és karácsony napján is együtt van a család, azzal, hogy a szentestét előrébb hozzuk, ebédidőre, az idősebbek miatt, mert estére elfáradnak. A karácsony már inkább a pihenés napja. Itthon maradunk, a jól befűtött szobában családi filmeket nézünk és együtt játszunk. Ugyanakkor ebben az időszakban megpróbálunk magunknak is egy kis szórakozással kedvezni. Tavaly is sikerült átjutnunk Szegedre mozizni, remélem idén is összehozzuk. Kinéztünk a műsorból a Paddington második részét.
Mi a menü karácsonykor?
Lilla: Bab és hal, másnap pedig sültek és saláták.
Mákos guba?
Béla: Lényegében csak én szeretem, de néha kikövetelem magamnak. Megmaradt a gyerekkoromból, édesanyám készítette. Előfordul, hogy megveszem a hozzávalókat, Lilla pedig elkészíti.
Milyen a karácsonyfátok, élő vagy mű? Ki díszíti fel?
Béla: Tavaly élőfát vettünk, egy gyönyörű gyökeres feketefenyőt. Úgy volt, hogy behozzuk a szobába. Azután utánaolvastam és kiderült, hogy nem nagyon bírja szegény fa a nagy hőmérséklet-változást, ezért inkább kint hagytuk a teraszon és az üvegajtón keresztül néztük, amikor pedig elmúlt a karácsony kiültettük a kertbe. Az utóbbi időben elkezdtük sajnálni az élő fenyőket ezért műfánk is van. A mai műfák nagyon élethűek, csak az illatuk hiányzik. Szerintem idén lesz élő és mű karácsonyfánk is. Azután az élőt ismét kiültetjük a kertbe, szépen néz ki és elfér. A karácsonyfát főleg a gyerekek és Lilla díszítik fel, de nem csak a fát. Nálunk ilyenkor a ház csupa dísz, fényárban úszik az egész.
Lilla: Az egész házat szeretem feldíszíteni, szinte minden bútordarabot, az ajtókat, az ablakokat, a függönytartót, a teraszt… Kicsit meg kell küzdeni Bélával, de utána neki is tetszik.
Számotokra mi a legfontosabb karácsonykor?
Béla: Lilla édesanyja követi a hagyományokat, ami nagyon fontos. Amihez viszont külön ragaszkodom, hogy imádkozzunk. Ez számomra lényeges pontja a karácsonynak. Azt gondolom, hogy az ima megtartó erejű. Általában hálaadó imákról van szó, amellyel megköszönjük a Jóisten szeretetét, gondviselését, az ajándékozását és a következő évre is áldását kérjük. Próbáljuk központi szerephez juttatni azt, akiről valóban szól a karácsony. Máskor is imádkozunk, és ezek nem mindig kötött imák, olykor saját szavakkal fogalmazzuk meg. A gyerekek valamikor azt kérik, hogy ők mondják el és ez számomra mindig megható.
Mit próbáltok a gyerekeknek átadni az ünnep által?
Béla: Mindenképpen a hagyományokat. Az ajándékokat a Jézuska hozza. Ez által azt adjuk át a gyerekeknek, hogy a Jézuska az ajándékozó, neki köszönhetjük a mindennapokat és azt is, amit megeszünk. Minden évben megnézzük a Betlehemet, azonosulni tudnak a kis Jézussal, mert ők is gyerekek. Istenhitre neveljük őket, hogy megértsék a karácsony lényegét és miértjét. Ha ezt sikerül elérnünk, akkor ők is így viszik majd tovább és egy szép jövőkép kezd kirajzolódni. Mi vagyunk a minta. Általunk megtapasztalhatják a szeretetet és a család összetartó erejét. Ezt próbáljuk átadni. Lillával fontosnak tartjuk, hogy szavakban is kifejezzük a szeretetünket, ha Pesten vagyok, akkor legalább üzenetben. Örömteli számomra, amikor a gyerekek is kimondják, hogy „szeretlek”.
Mit kívántok a Jézuskától? Talán titokban egy harmadik gyereket?
Béla: Ez nem titok. Tervezünk egy harmadik gyereket is, az elkövetkező két-három évben. Egyke vagyok, ezt nagyon sajnálom és szeretnék nagy családot. Szerintem egy harmadik gyerek jól társulna a családhoz. Azt kívánom, hogy mindig legyen együtt a családunk, az életünk végéig, mert nagyon szeretem őket.
Lilla: Nagyon szeretnék egy kislányt is, de egy fiúnak ugyanúgy megörülnék. Szeretném kipróbálni milyen az, amikor két kezem és egy babám van, akivel bárhova elmehetek, és a babkocsi is mindenhol elfér. Legfőképpen egészséget és nyugalmat kívánok, hogy ne kelljen alapvető dolgokon idegeskedni.
