A félig világi és félig egyházi, Károly Róbert király által 1326. április 24-én alapított Szent György Lovagrend a legutóbbi, a visegrádi királyi palota lovagtermében tartott ünnepélyes lovagavatási szertartásán három új tagot iktatott be a zombori priorátusba. Lovaggá ütötték ft. Verebélyi Árpád főesperest, Doroszló, Gombos plébánosát, a Doroszló-Szentkút igazgatóját, Molnár Józsefet, a kupuszinai Petőfi Sándor ME Sturcz József színjátszó csoportjának vezetőjét, rendezőjét, a kupuszinai Szent Anna római katolikus egyházközség pasztorális tanácsának elnökét, Konc Ferencet, a doroszlói Szent Imre katolikus egyházközségi tanács tagját, aki sokat tett Doroszló faluképéért.
Ahogyan azt a doroszlói Diósi János, a zombori priorátus priorja elmondta, ahhoz, hogy valakit Szent György-lovaggá üssenek, legalább két rendi személy javaslata szükséges. Innentől kezdve életbe lép a jelölti időszak, amikor az adott személy felé figyelem fordul, követik, miként cselekszik. A lovagrend új tagjai életútról, elhivatottságról, további segítő ambíciókról vallottak.
A zombori prior és a lovagrend új tagjai a visegrádi avatás alkalmával: balról jobbra Diósi János (a zombori priorátus priorja), Molnár József, ft. Verebélyi Árpád, Konc Ferenc (Molnár Oszkár felvétele)
Ft. Verebélyi Árpád, a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjével kitüntetett főesperesplébános, a doroszlói és a gombosi plébánia kormányzója, a doroszlói Mária, Keresztények Segítsége Egyházmegyei Kegyhely igazgatója:
–Az értékeket, amelyek a Szent György Lovagrendben megtalálhatóak, azokat természetszerűen magam is osztom, és törekszem ezekre, kisebb-nagyobb sikerrel. Megilletődtem, amikor fölkértek, hogy gondolkodjak el, vállalom-e ezt a címet. Nemes rang, de felelősségteljes feladat is, és jómagam, amit rám bíznak, azt megpróbálom szívvel-lélekkel csinálni. A lovagrend által kifejtette tevékenységek közé tartozik számos szervezési feladat is. Ha a Jóisten is úgy akarja, akkor a Szentkút körül, a magyar kormány által finanszírozott felújítási, bővítési munkálatok folytán kialakul egy olyan befogadó környezet, amellyel akár hozzájárulhatunk mindehhez. A lovagrend amellett, hogy képzési, oktatási, történelmi aspektusa van, egyfajta szociális szférát is képvisel, amely ugyanúgy fontos és ugyancsak tevékenységet követel. Nagyon sok dolgot támogatnak: gyermekétkeztetést, gyermekek egészségügyi ellátását stb. Általában próbálnak bevonni, megszólítani olyan embereket, akiknek megvannak a lehetőségei anyagi téren is, hogy ezt a fajta aspektust ténylegesen felkarolják. Évente nagy összegben támogatnak kórházakat, különböző szociális létesítményeket. Ha összegezni akarnám, azt mondanám, a Szent György Lovagrend egy természetes, józan emberi lelkületnek az intézményesített változata, amelyet a lovagi eszme magában hordoz természetszerűleg. Azért is érdekes, hogy félig egyházi, félig világi a rend, mert a kettőnek az egyessége, egyensúlya alkot egy olyan életeszmét, amelyen belül az ember eredményesen haladhat előre. Úgy gondolom, hogy a mai korban az, hogy valaki lovag vagy valamilyen hasonló rendhez tartozik, az útkeresés az életében. Egyedül megtalálni azokat a tökéletes utakat, amelyen haladni kell vagy lehet az életben, nagyon nehéz. Ezek a szervezetek tudnak alternatívát nyújtani. Nekem azért is nagyon tetszik ez a lehetőség, mert mindig fontosnak tartottam, hogy a test és a lélek harmóniája meglegyen. Nem előnyös, ha pusztán a test oldalára billen a mérleg. Az sem egészséges, hogyha világban élő emberek lévén csak lelki dolgokkal foglalkoznak (az a szerzetesi életben elfogadott, de a világiban nem), tehát meg kell találni a kettő közötti arany középutat, amikor az egyik és a másik is kellő figyelmet kap. A rendi találkozások általában szentmisével kezdődnek, maga az eskü szava, a Jóisten segítségül hívása is kifejezi az Istenbe vetett hit szükségességét ahhoz, hogy az ember cselekedni tudjon. Ez számomra nagyon szimpatikus, némiképp ezt látom a Szentkút szellemiségében is, hogy itt megvannak a test szükségleteinek ellátására alkalmas, akár kikapcsolódási lehetőségek, például táborok alkalmai, de ott kell lenniük mellette a lelki dolgoknak is. Különösen a táborok alkalmával igyekszünk ezeket erősíteni, most és a jövőben is
A doroszlói Konc Ferenc 1969-ben alapította kőműves vállalkozását. Azon belül, de egyénileg is, folyamatosan önkéntes munkával segíti a település középületeinek felújítását, megépítését, ellát különböző szervezési feladatokat.
–Alkalmazottaimmal együtt építettük, bővítettük egyebek mellett a tűzoltóotthon, a Móricz Zsigmond Magyar Művelődési Egyesület objektumait, az ifjúsági létesítményt, a sportöltözőt, a temetői kápolnát, a Szent Imre-templomot és a plébánia épületét, a falu újratelepítésének évfordulója alkalmából állított nagykeresztet, a Doroszló-Szentkút objektumait, a Petőfi Sándor Általános Iskola épületének egyes részeit. A falu közösségi életében is részt veszek, tagja vagyok az egyházközség tanácsának, az Önkéntes Tűzoltótestület vezetőségének, több mandátumban voltam a helyi közösség tanácsának és a Móricz Zsigmond MME vezetőségének tagja. Nem vagyok a szavak embere, annál inkább a tetteké. Megtisztelő számomra, hogy a Szent György Lovagrend tagja lehetek, ezúton is köszönöm azoknak, akik jelöltek. Ameddig csak erőm engedi, folytatom a faluért, a közösségért végzett munkát.
Molnár József több évtizede a kupuszinai Sturcz József színjátszó csoport vezetője, ötven évvel ezelőtt maga is színjátszóként kezdte, később rendezőként folytatta a közszereplést. Összesen huszonnyolc operett, musical, illetve zenés bohózat rendezését tudhatja maga mögött. A kupuszinai egyházközség pasztorális tanácsának elnöki posztját tölti be, immár harminc éve.
–Tudom, a lovagrendhez való tartozás lehetősége az eddigi munka és tevékenység eredménye, mégis tartottam tőle, meg tudok-e felelni ennek a rangos címnek?… A visegrádi lovagavatásra családom egy része kísért el. Külön öröm számomra, hogy támogatják a munkámat, amely részükről is sok áldozattal járt az évek folyamán. A színdarabpróbák, a közösségi tevékenység sokszor elvonja az embert a családi együttlétektől. Ők mindezt nem vették zokon, sőt értékelték. Mindkét fiam részt vesz a színjátszói tevékenységekben, már az unokák is fejből tudják az aktuális szerepek szövegkönyvét. Megnyugtatott a közösség hozzáállása is, többen mondták, velem örülnek, úgy érzik, mintha ők kapták volna az elismerést... Mindez így is van, egyedül, a kupuszinaiak támogatása nélkül nem tudtam volna hatékonyan cselekedni a közösségért. A Szent György Lovagrenden belül további, széles körű kihívások várnak rám, amelyeknek minden adottságommal igyekszem majd megfelelni.
