Több mint egy hónapja közel állunk ahhoz, hogy a mindenkori legalacsonyabb vízszintet mérjük tájaink nagy folyóin. Legalábbis helyenként. Megfigyelhető ugyanis, hogy minél távolabb van a vízmérce a torkolattól, annál alacsonyabb vízszintet mutat. A jelenségnek azonban semmi köze a torkolathoz, adott esetben a Vaskapu I. vízerőmű játszik közre.
Gergely József felvétele
A vízpartokon eluralkodott tévhittel ellentétben ez a létesítmény nagyvizek idején az átömlő mezők süllyesztésével a víztömegek gyors áthaladását segíti elő, vízhalmozásra ugyanis – átfolyásos rendszerű tározóról lévén szó – alkalmatlan. Kisvizekkor viszont az átömlő mezők megemelésével tartja szinten a tározó vizét. Ez a művelet számottevő lassulást eredményez a duzzasztott folyószakaszok felett, míg a duzzasztás által közvetlenül érintett folyószakaszokon lényegesen magasabban alakul a vízszint. Néhány erre vonatkozó számadat…
Az elmúlt napokban, sőt hetekben a Duna vízszintje Bezdánnál negatív értéket mutatott, szerdán reggel mindössze 72 centivel volt a mindenkori legalacsonyabb szint felett. Apatinnál ez a különbség már csak 45 centi volt, míg Újvidéknél egy méter körül alakult. Aztán a képbe befutott Zimony, ahol a vízszint több mint három méterrel volt és van is a legkisebb víz szintje felett. Ha a Bezdán és Újvidék közötti 170 kilométeres távon a víztükör lejtése párhuzamos a vízmércék nullpontjait összekötő képzelt egyenessel, és az csupán araszokkal, vagy alig egy méterrel húzódik a mindenkori legalacsonyabb felett, akkor a Zimonynál olvasott értékeknek is ebben a tartományban kellene alakulniuk. A zimonyi magasabb értékek azonban nem magyarázhatóak sem az időközben Dunába ömlő Tiszával, sem a Száva vízhozamával, mert egyik folyó sem dúskál vízfeleslegben. Adott esetben a Vaskapu I. vízerőmű visszaduzzasztó hatásáról van szó. Ez a jelenség Pancsovánál még inkább kifejezésre jut, hiszen itt a vízszint csaknem négy méterrel van a mindenkori legalacsonyabb felett.
Persze, a vízügyi összkép sokkal csúnyábban festene, ha az a gát nem volna ott. Kisvizek korábban is voltak, viszont a Kárpát-medence jövőképéhez tartozik, hogy a kisvizek egyre kisebbek lesznek.
Vízügyeink alakulására a jövőben az egyre gyakoribb nagyvizek, és a mind kifejezettebb kisvizek lesznek jellemzők. Ez a jövőkép nem holnap veszi kezdetét, a szakemberek már régen megmondták, hogy így lesz, és gyakorlatilag benne vagyunk a folyamatban. Tehát ne lepődjünk meg, ha gyakrabban fenyegetnek hirtelen kialakuló árvizek. Meg akkor sem, ha minden korábbinál kisebb vízszintek lesznek aszályos időszakokban. Ez a folyamat beindult, tartani fog, és aki itt él, annak része lesz belőle.
Képzeletben lapozzunk vissza néhány hónapot, és elevenítsük fel, milyen telünk volt. Különösen a hideg évszak folyamán a legnagyobb folyóink vízgyűjtő területén felhalmozott hóvízkészletnek szenteljünk néhány gondolatot. A számadatok halmozása helyett maradjunk annyiban, hogy a hóvízkészlet alapján komoly tavaszi nagyvizekre számíthattunk. Borúlátás nélkül, csupán a leolvadás ütemét véve alapul, és bekalkulálva a tavaszi esőzések vízhozadékát. Nem többet az átlagosnál. Már ebből az adategyüttesből is kiviláglott, hogy áprilisban–májusban a minisztereknek alkalmuk lesz a vízparton felhalmozott homokzsákok mellett fényképezkedve gyűjteni a politikai pontokat. A hegyvidéki hóra meg a kilátásba helyezett esőzésekre alapozott számtanból csakis ez volt kihámozható. Aztán az időjárás gondolt egyet, és lapozott.
Azt a fejezetet ütötte fel, amely arról szól, hogy a Kárpát-medence éghajlatára a jövőben egyre inkább jellemzőek lesznek az aszályos időszakok. Az egyik ilyen éppen a legnagyobb hóolvadás idején következett be. A Tisza vízgyűjtőjén egy nagyjából háromhetes időszakban egy csepp eső sem hullott. Ugyanebben az időszakban a hóhatár lassan és csökönyösen felfelé kúszott, és módszeresen emésztette a havat. Aztán, amikor a hóolvadás utolsó „rúgásai” nyomán egy valamirevaló árhullám alakult ki, és azzal fenyegetett, hogy a Tisza hullámterén – a fővédgát és a főmeder közötti szakaszon – művel egy-két szemtelenséget, sor került a Tisza-tó feltöltésére. Félméteres vízszintemelkedés 127 négyzetkilométeren nagyjából 600-as vízhozam mellett…
Aki kíváncsi, utánaszámolhat, mennyi kellemetlenséggel járt volna, ha ezt a víztömeget nem marasztalják ott. Meg annak is, mekkora vízszintcsökkentést eredményezne a törökbecsei gát üzemen kívül helyezése, hiszen visszaduzzasztása messze Szeged fölött, és mélyen a Maroson belül is észlelhető. A szóban forgó gát ugyanis az alvíz és felvíz között hatméteres szintkülönbséget képes gerjeszteni.
A vízfogyatkozásnak ehhez a formájához, valamint az ugrásszerű nagyvizek kialakulásához hozzá kell szokni, errefelé ezentúl és még nagyon sokáig így lesz.
Most a kisvizek időszakát éljük, velük kapcsolatban két dolgot nem árt tudni. Az egyik a hajózási nehézségek.
A Dunán a 25 deciméteres merülést tartják gazdaságosnak, az áruszállító hajók többsége is ezzel a maximális merüléssel rendelkezik. A hajózhatósági követelmények szerint a nemzetközi hajózásban szabványos 25 deciméteres merülésű, és 1300–1600 tonna hordképességű hajók számára kellene akadálymentes közlekedési feltételeket biztosítani. Az egyre kifejezettebb kisvizek ezt nem teszik lehetővé. A hajózási problémák tehát egyre kifejezettebbek lesznek. Csakhogy a hajózási társaságok igen sok pénzzel rendelkeznek, ezért módjukban van kikönyökölni néhány olyan duzzasztó megépítését a Közép-Dunán, mint amilyenből a Tiszán máris van három. Azért mondunk Közép-Dunát, mert gátak mindeddig csak a Felső- és az Alsó-Dunán épültek.
A másik dolog, amelyre tájainkon felfigyeltek, a fürdőhelyek eliszaposodása. Persze, nemcsak a fürdőhelyek iszaposodtak el, de ahol nincsenek fürdőzők, ott erre a jelenségre nincs, aki felfigyeljen. Történt ugyanis, hogy a lassulás következtében a Duna kezdte lerakni a lebegtetett hordalékot. A folyó itteni szakaszán a sodrás elég erős szokott lenni ahhoz, hogy a legapróbb szilárd szemcséket csak a kanyarulatok belső ívében, vagy más olyan helyeken rakja le, ahol gyengül a sodra. A most beálló lassulás hatására ott is lerakja, ahol máskülönben nem szokta.
És tart ez még néhány napig, az előrejelzések szerint ugyanis négy-öt nap múlva egy dunai áradás érkezik tájainkra.
