Soha nem látott, 160 000-es példányszámú a Hortobágyon átvonuló darvak tömege a legfrissebb számlálás szerint – derül ki a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság közleményéből. A daruvonulás az egész világon a nagytestű vízimadarak kiemelt látványosságú – akár az űrből is megfigyelhető – mozgalmai közé tartozik, hiszen a Földünk összesen 15 faja közül a többség jelentős vonulási jelenségeket mutat, Észak-Amerikától Eurázsián keresztül Ausztráliáig. A nagytestű fajok közül talán csak az afrikai flamingók szezonális vándorlása mozgat meg nagyobb madártömegeket. A szürke vagy eurázsiai daru vonulási jelensége következnek, mind összmadár-létszámot és látványosságot tekintve, hiszen Európában több helyen is eléri együttes összlétszámuk a 100 ezres nagyságrendet. Ezen vonulóhelyek közül is magasan kiemelkedik a Hortobágy, hiszen az itt átvonuló csapatok együttes létszáma az elmúlt öt évben 140 ezer körül stabilizálódott.
Ez a globális skálán is elképesztően magas szám az 1995 óta folyó hortobágyi, heti rendszerességű szinkronszámlálások jelen adatai alapján újabb rekordot döntött, elérve a 160 ezres, talán soha meg nem álmodott létszámot. Itt kiemelendő, hogy az európai vonulóhelyek közül a hortobágyi rendelkezik a leghosszabb standard adatsorral, ami megbízható természetvédelmi és vonulásbiológiai következtetések levonására ad lehetőséget. Az elmúlt több mint két évtized adatai alapján valószínűnek tűnik az a magyarázat, hogy az ugrásszerű állománynövekedés hátterében nemcsak az északi fészkelőpopulációk erősödése áll, hanem feltehetőleg szibériai madarak útvonal-módosítása is, ami párhuzamba állítható az ázsiai fészkelőállományra nehezedő vadászati nyomással, élőhelyvesztéssel a dél-ázsiai térségben és a klimatikus mintázatokkal is.
Természetesen ennek a feltételezésnek az igazolására egyedileg jelölt madarak megfigyelési adataira is szükség van. Mindenesetre nagy a valószínűsége, hogy a Hortobágy nemcsak az európai daruállomány megőrzésében játszik kiemelkedő szerepet, hanem az eurázsiai fészkelőpopuláció védelmének egyik kulcsfontosságú védőbástyájaként is értelmezhető.
A daru szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján, de még mint nem veszélyeztetett faj. Európában sebezhető fajként tartják nyilván, Magyarországon védett, eszmei értéke 50 000 Ft. A gólyáknál és gémeknél nagyobb termetű – 190–200 centiméteres szárnyfesztávú – darvak tollának alapszíne palaszürke, a fej és a nyak oldalán lévő fehér sáv pedig élesen elüt fekete arcuktól és fejüktől. A daru rendkívül éber, veszélyt sejtve hosszú nyakát magasra nyújtja. Költőterületén füvet, növényi hajtásokat, rovarokat, néha halakat, kisebb emlősöket és madárfiókákat eszik.
Vonulásakor kultúrnövények termésével és magvakkal táplálkozik, tavasszal és nyáron inkább rovarokat fogyaszt. Vonuló csapatai V-alakban vagy egyenes vonalban szállnak, ellentétben a szintén kinyújtott nyakkal, de rendezetlen csoportokban röpülő gólyákkal. Magyarországon a 19. század végén még költött, jelenleg tavaszi és őszi átvonuló. 2015 nyarán azonban – száz év után először – a Marcal völgyében sikerült megfigyelni egy költőpárt, amely két fiókát nevelt. 2017-ben ismét dokumentáltak egy költőpárt egy fiókával.
