A törökbecsei községhez tartozó Bocsár Árpád-kori település, melyet 1211-ben említettek először az oklevelek, mint a csanádi várnépek lakhelyét, melynek első ismert birtokosa egy Bocsár nevű várjobbágy volt. A falu neve nyolc évszázadon át nem változott. A török uralom alatt elpusztult, majd főleg szerbek lakták, akiknek már 1758-ban téglából épült templomuk volt. A katolikus templom majd száz évvel később, 1840-ben épült fel. Hertelendy József, Torontál vármegye országgyűlési képviselője, a romjaiban is tekintélyt parancsoló kastély építője 1803-ban vásárolta meg a kincstártól Bocsár falut és a vele járó ötszáz holdas birtokot, ahová Zsombolyáról és Nagybecskerekről németeket telepített, akiknek lélekszáma idővel meghaladta a szerbekét is.
A jobb sorsa érdemes Hertelendy-kastély Bocsáron (Gergely József felvétele)
Hertelendy József 1839-ben bekövetkezett halála után birtokait három fiai örökölte meg, de idővel eladták a részüket. Később Ivan Bajić báró, Miloš Obrenović kenéz dédunokája, majd Bayer Alajos lettek a település birtokosai. Az U alakú Hertelendy-kastélynak 17 szobája volt a szükséges mellékhelyiségek sorával, mellette gondozott park, amit a bocsáriak botanikus kertnek hívtak, annyira változatos és gazdag volt a növényvilága. A tágas kastélykertben úszómedence és teniszpálya szolgálta a nagybirtokosi família és a későbbi tulajdonosok kényelmét. Az épületegyüttes vízellátását víztorony biztosította. A XIX. század végén került a Hertelendy-uradalom Bayer Alajos birtokába, aki a mai romániai Bánságból költözött ide. Őutána a bocsáriak egy része még ma is Bayer-kastélyként nevezi meg az épületet.
A második világháború után az új hatalom tette rá a kezét a kastélyra és minden ingó és ingatlanra, ami benne és hozzá tartozott. Hogy milyen is lehetett a kastély egykori berendezése, bútorzata, arról már csak egy gyönyörű, faragott keretes, két méter magas tükör árulkodik, ami a helyi közösség épületében az egyik iroda sarkában van a falhoz támasztva.
A kastély berendezéséből csak egy díszes tükör maradt meg (Gergely József felvétele)
A kirabolt, kifosztott kastély a mezőgazdasági birtok igazgatási épületeként funkcionált, majd 2005-ig a nagybecskereki kórházhoz tartozó pszichiátriai klinika működött benne. Miután az intézmény megszűnt, az egykor patinás épület éveken át üresen állt, és senki sem viselte a gondját, egyre inkább lepusztult, ami a gazdátlan épület fosztogatóinak is köszönhető. Hét évvel ezelőtt, 2011-ben elkezdődött a több mint 2700 négyzetméter alapterületű kastélyépület felújítása, hogy majd a különleges igényű gyerekek szálláshelye, amolyan terápiás központ létesül benne. A munkálatok azonban félbe szakadtak, pedig a demokrata párti irányítású tartományi vezetés a Nagyberuházási Alap révén 2011-ben 156 millió dinárt hagyott jóvá a kastélyrekonstrukcióra, ebből több mint 80 milliót át is utaltak az újvidéki Gardi építőipari cégnek, amely vállalta, hogy 310 nap alatt elvgézi a teljes épület-felújítást. A munkálatok félbe szakadtak, amiért a kivitelező cég és tulajdonosai ellen most is folyik a bírósági eljárás.
ÚJ TERVEK
A szobák felújítása félbe maradt (Gergely József felvétele)
Ljiljana Štrbac (Gergely József felvétele)
A kastélypark egykor gondozott botanikus kert volt (Gergely József felvétele)
Hét éve már, hogy leállt a kastély felújítása, pedig tartományi finanszírozással addigra megerősítették a tetőszerkezetet, amelyre új hódfarkú cserép került. A helyiségek nagy részében kerámialapokkal burkolták be a padlót, bevezették az áramot, a kijavított falakat már csak vakolni kellett volna, de mivel abbamaradt a munka és nem őrizték az épületet, a szorgalmas nemesfémgyűjtők letépték a kábeleket, néhol már az új cserepeket is kezdték ledobálni. Az ablakok helyén tátongó nyílásokon át bárki bejuthat az épületbe, hiába van a vaskapu lelakatolva.
A többhektáros, téglafallal körülvett, egykor virágzó parkban az elburjánzott bokrok és termetesre nőtt fák között szemét és épülettörmelék „virít” mindenfelé. A melléképületek legnagyobbikáról, a volt pszichiátriai klinika mosodájáról (egykori kocsiszín) leszedték a cserepeket, hogy majd a fő épülethez hasonlóan újra befedik, de ez nem történt meg, és hét év alatt a csupasz tetőgerendák és a falak is megsínylették az időjárás viszontagságait.
A Hertelendy-kastélyt a hat és tizenegy év közötti gyerekek rekreációs központjává szeretnék átalakítani. A felújítással kapcsolatos tervek elkészítésére és a komplexum részeként új objektumok megtervezésére együttműködési szerződést írt alá Törökbecse önkormányzata, a Tartományi Nagyberuházási Igazgatóság és az újvidéki PRO-ING Kft., ez utóbbi fogja kidolgozni a kastély felújításának és kibővítésének a műszaki tervdokumentációját. A szerződés értéke csaknem tízmillió dinár, a pénzt a Tartományi Nagyberuházási Igazgatóság biztosítja.
Saša Maksimović, Törökbecse polgármestere szerint a tervdokumentáció kidolgozását követően február közepén jelenhet meg a munkálatok kivitelezésére vonatkozó közbeszerzési pályázat, amelyre a cégek március közepéig jelentkezhetnek majd, a munkálatok pedig várhatóan májusában kezdődnek el. Az épületben óvodáskorú és alsós gyerekekkel fognak foglalkozni oktatási, rekreációs és szocializációs, iskolán kívüli programok keretében. Az épületben a tantermek és a tornaterem mellett természetesen konyha és étterem is lesz. A leendő intézmény nagyjából száz gyereket tud majd elszállásolni, és a szobák között lesznek olyanok is, amelyeket sérült, különleges igényű gyerekek is tudnak használni.
A helybeli polgárok már nagyon várják, hogy a dicstelenül abbamaradt felújítási munkálatok folytatódjanak. Ljiljana Štrbac a Komunalac helyi alkalmazottja, amolyan mindenes a helyi közösségben:
– Szörnyű, katasztrófa, ahogy most néz ki a kastély, amit lehetett, azt már kilopták belőle. Beázik sok helyen, mivel még a tetőt sem fejezték be, az épületanyagot széthagyták, a zsákokba belekötött a cement. A napokban várjuk a tervezőiroda képviselőit, akik felmérik a helyzetet, mi az, ami már fel van újítva, és mi mindent kell még csinálni, hogy végre használható középületünk legyen. Úgy hallottuk, egész Vajdaságból jönnek majd ide gyerekek. Az új intézmény egyben 15–20 új munkahelyet is jelent majd a munkalehetőség hiányában egyre fogyatkozó falunk számára – mondta bizakodva Ljiljna asszony.
******
BOCSÁR
A valamikor több nemzetiségű, szerbek, magyarok, németek lakta falunak ma már szinte kizárólag szerb lakossága van. A múlt század közepén még közel háromezer lelket számlált a falu, egy generációban 50–60 diák is volt az általános iskolában, mára a diáklétszám alaposan megcsappant, egy osztályra alig 10–12 gyerek jut, hogy is ne, amikor már csak alig több mint ezren lakják a falut. Munkalehetőség híján – a privatizációval az is tönkrement, ami korábban jól működött – a fiatalok elvándorolnak ebből a bánáti faluból is. Akik kitartanak, azok ingáznak Törökbecsére – bár ott is kevés a munkalehetőség –, vagy a zentai autókábel-gyárba.
