Húshagyó kedd? Gyönyörű szép egy „ünnep”, főleg úgy, hogy valamelyik nagyokos kitalálta, ez lesz a palacsinta világnapja egyben!
Való igaz, hogy a farsangi időszak január 6-án kezdődik, de a nagy zabálás ideje már szilveszter tájékán megindul, mert ez meg a malac ideje, a jó kis savanyú leves meg a megfelelő füstölt húsokkal ellátott töltött káposzta időszaka. Nem tudom, másfelé miként történt, de Zentán nagy volt a pánik december végén, mert a délebbi felvásárlók mind elhordták a kis röfiket a városból (ha szülővárosomat még annak lehet csúfolni), így a kerekded kis combocskák helyett diétás bordákat szopogattunk csak, mármint mi, akik továbbra sem akarnak ünnepre valót az önkikben vásárolni, hanem a jól bevált henteseinknél próbálkozunk.
Éhen azért nem maradtunk, de a java csak ezután kezdődött. A helyi vízilabdaklub veteránjainak ez az időszak maga a mennyország, mert azért a füstölt csülkök már régen a szárítóban lógtak, s az egy olyan étel, hogy kombinálni lehet a végtelenségig. Először mindig a babgulyás jut eszünkbe, de aztán a cserépedény is előkerül, a sač, a balkáni konyha elengedhetetlen és közkedvelt kelléke. Az okosok azt mondják (s higgyük el nekik!), ennek a fajta edénynek a remekművei a szerbiai Zlakusa faluban készülnek. A gölöncséreiről és a hagyományőrzéséről ismert települést Užicébe menet, Sevojno előtt néhány kilométerrel találjuk meg, s már a XVIII. századtól a Balkán egyik gölöncsérfellegvárának tartják, a titok pedig abban van, hogy egy arrafelé található kőzetet zúznak össze, s evvel keverik az agyagot, amelyet aztán igen magas hőfokon égetnek ki. Szerencsére kapusunknak van ott rokona, így abban a kiváltságos helyzetben vagyunk, hogy ilyen alá tüzelünk, a végeredményt pedig le sem lehet írni annak, aki még nem kóstolt ilyen edényben készült finomságot. Vigyázat! A zlakusai edények védjegye a Z betűs pecsét, első használat előtt pedig be kell belülről kenni néhány kanál zsírral, 1-2 liter vízben málét főzni, az ezzel kapott masszával alaposan átkenni az egész felületet. S ha már van, ki is kell használni kellően! A zöldségágy adott (elmaradhatatlan hozzávaló a sárgarépa és a krumpli, a többi ízlés szerint megy – de ajánlom a káposztát!), és bele bárány, kecskegida, marha, csirke és akár pulyka is kerülhet, na meg persze a már említett csülök, amely fenséges ízt ad a szaftnak, már a mártogatással jóllakik az ember.
Aztán pedig eljön a pacal ideje is. Idén már volt velővel feljavított, majd a disznókörmös verzió is terítékre került. Hát, ezek úgy sikerültek, hogy még a halottak is rángatózni kezdtek volna tőle, s nem nehéz elképzelni, hogy a vagy 115 kg átlagsúlyúakból álló társaság milyen pusztítást hagyott maga után.
Mindezek után egy kicsit lassítani kellett a tempón, s visszatérni a babra, jófajta házikolbásszal és az elengedhetetlen csülökkel, amihez egyszerűen csak vöröshagymát és erős paprikát majszoltunk.
A dínomdánomnak azonban még nincs vége. Azt nagy valószínűséggel állíthatom, hogy nem a torkos csütörtök lesz a legtorkosabb, mert azon a napon inkább a farsangi fánk a kelendő, de a pólósoknak az nagyon vékony elemózsia, hanem már nagyon emlegetik a birkapaprikást, lehetőleg káposztával. És még mondja valaki, hogy a víz szerelmesei nem diétás koszton élnek!
Húshagyó keddig tehát volt még egy hetünk, de azért lassítani kell egy kicsit, mert azért akármennyire is igyekszünk kiváló zentai pálinkával és jó száraz borral szétcsapatni a zsírt, a májunkat mégsem az ócskapiacon vettük!
És akkor térjünk csak rá a palacsintára. A klubban palacsintasütő gép is van, s a gyerekek (mert az ő köreikben nem divat már a bab) ki is használták egy-egy buli alkalmával. Ők persze kakaóval, azaz a modern idők szeleként eurokrémmel meg lekvárral ették, pedig a legfinomabb palacsinta a világon a csúsztatott túrós palacsinta, de elnézést kérek Gundel Károlytól, a magyar gasztronómia félistenétől, mert nem az övé a legjobb! A legjobb az tocsog a legkiválóbb házi tejfölben, a túrót meg vanília és citrom héja ízesíti, s az enyhén rumba (vagy konyakba...) áztatott mazsola se hiányozzon belőle!
Na, ilyet biztosan nem sütnek majd a veteránok, de van egy olyan gyanúm, hogy a már említett birka nagyon gyorsan terítékre kerül, és amíg van csülök meg füstölt kolbász, addig bab is lesz, vagy gulyásban, vagy csak úgy egyszerűen, katonásan!
Titokban mondom csak, hogy szárad már a sonka is, úgyhogy az ördög vigye el a húsvéti böjtöt!
Navigare necesse est! Azaz, hajózni kell, állítják az ókori rómaiaktól kezdve. Azt nem tudni pontosan, ki mondta ki először e szavakat, de úgy tartják, hogy Cnaeus Pompeius Magnus, azaz Nagy Pompeius, amikor a hajósok viharos időben nem akartak kihajózni Szicíliából a gabonákkal megrakott hajóikon Róma felé. Na tessék! Ugye hogy kell enni!
