Ahogy közeledik a tanév kezdete, egyre égetőbb kérdés, hogy hol béreljen lakást a diák. Aki először szakad el a családi közösségtől, annak nagyon összetett problémával kell szembesülnie. Sok minden játszik fontos szerepet az ideális lakás kiválasztásakor. Nem csupán a szülők anyagi lehetőségei, hanem a helyszín, a minőség, a leendőbeli lakótársak és még sok más tényező nehezíti meg az egyetemisták életét.
A kezdeti lépések megtétele a legnehezebb. A diákoknak három lehetőségük van a lakáskeresésre: az ismerősök kikérdezése, az újsághirdetések és az internet. A szimpatikus ajánlatokról listát kell készíteni, kézben a várostérkép, és indulhat a lakásnézés. Sajnos, ez a feladat időnként nagyon keserves tud lenni. De van, akinek könnyen összejöttek a dolgok, mint például a pétterrévei Kiss Csabának, aki a Természettudományi-matematikai Kar hallgatója, és most írja be a második évet. A lakáskeresésben nem volt nehéz dolga, hiszen a bátyja, aki szintén egyetemista, már évek óta a városban lakott, és ugyanoda költözött be ő is. Csaba az ún. Adamovićevo telep nevű városrészben, a Telep szélén egy nyugodt kis zsákutcában található családi házba költözött. Elmondása szerint gyalog 25 perc alatt el tud jutni az egyetemista városba. A háznál egy garázs is van, ahova be tudja tenni a kerékpárját, amivel 10 perc alatt mindenhova eljut. Kezdetben az egyik barátjával akart lakni, vettek egy Magyar Szót, és megnézték a lakáshirdetéseket. Elmentek a kiválasztott címekre, de mivel ezek mind panellakások voltak Csaba, aki a falusi nyugalomhoz és a tágas élettérhez szokott, a családi ház mellett tette le a voksát. Idén tervbe vette az Európai Kollégiumba való beköltözést, de mivel az még nem készült el, ezért maradt az otthonos házban.
– A kollégium anyagi megtakarítást jelentene, de a havi 45 euró és a számlák kifizetése sem számít olyan nagy összegnek – vélekedik a pétterévei fiatal matematikus.
Vannak fiatalok, akiknek már nagy tapasztalatuk van a lakáskeresésben, ide sorolható a kishegyesi Vass Szabolcs, aki a harmadik tanévnek gyürkőzik neki a Művészeti Akadémián. Szabolcs már jóval korábban érkezett a városba, mert a középiskolai tanulmányait a Bogdan Šuput Formatervezői Középiskolában kezdte. A diáklakást a Magyar Szó hirdetéseiben kereste, és talált is egyet a Telepen, ahol egy szobát ketten osztottak, fejenként 50 eurós lakbér ellenében. A nagy távolság miatt új hely után nézett, és az ismerősökön keresztül sikerült találni egy duplex lakást a halpiac mögött. Itt szintén 50 eurót fizetett, de három lánnyal osztotta meg az életterét, ami zsúfoltnak bizonyult, ezért innen is továbbállt. Barátok segítségével egy, a Telep szélén levő családi házba költözött, ahol 55 eurót fizetett a szobatársával egyetemben. Anyagi megfontolásból ezután kísérletet tett az állami kollégiumba való beköltözésre.
– A rendkívül alacsony ár ellenére a kollégiumnak számos hátránya van, hiszen csakis kimagasló tanulmányi eredménnyel lehet bejutni, a lakótársat nem lehet szabadon kiválasztani, és ami a szintén nagy probléma, hogy a barátnő is csak éjfélig tartózkodhat az egyetemista szobájában – ecsetelte az ifjú képgrafikus.
A távolság és a nemtörődöm tulajdonos is gondot okozhat, mint például a topolyai Szenti Lilla esetében. Lilla a Bogdan Šuput Formatervezői Iskolában kezdte újvidéki tanulmányait, abban az időben kollégiumban lakott. Negyedik osztályos volt, mikor összeköltözött a bátyjával és annak a barátnőjével. A Pétervárad külső részén elhelyezkedő lakásért 140 eurót fizettek hárman, de nagyon messze volt, és emiatt otthagyták. A péterváradi szomszéd ajánlott nekik egy helyet a központban, ahol szintén 140 eurót fizettek hárman. Mivel ezt a lakást kicsinek tartották, Lilla, aki időközben beiratkozott a Művészeti Akadémiára, elkezdett egyedül lakást keresni. A topolyai lány az internetet hívta segítségül, amely nagyon hatékony módszernek bizonyult.
– A nadjidom.com és nekretnine.oglasi.rs honlapokat célszerű felkeresni, ahol városrészek szerinti felbontásban részletes információkat lehet találni a lakásokról – magyarázta Lilla.
A világháló segítségével 80 euróért a Futaki utcában talált egy helyet, de a hanyag házigazda, a nem karbantartott lakás és a nagy utcai zaj miatt otthagyta. Az interneten ráakadt egy nyugodt és szép lakásra a Podbara városrészben, ahol most 100 eurót fizet havonta a grafikus lány.
Van, aki magányra vágyik, és emiatt mélyebben bele kell nyúlnia a zsebébe. A kishegyesi Novák Attila nemrég fejezte tanulmányait az Újvidéki Egyetem Jogi Karán, és jelenleg az Újvidéki Gazdasági Bíróság gyakornokaként dolgozik a székvárosban. Fiatal egyetemistaként kishegyesi barátok ajánlottak neki lakást a Telepen, amit ő 60 euró lakbér ellenében el is fogadott. A város többi részével rossz volt az összeköttetés, nagy volt a távolság, ezért Attila új helyet keresett. Mivel nagyon sokat kellett tanulnia, arra törekedett, hogy egyedül lakjon, és senki ne zavarja. Egy rövid keresés után meg is találta, amit keresett: Pétervárad óvárosában a híd közelében 120 euróért bérelt ki egy másfél szobás lakást.
A kiadások és a lokáció mellett nagyon fontos az, hogy az egyetemista kivel lakik együtt. Az emberekkel való együttélés jelentőségére a zentagunarasi Szecsei Szabolcs hívta fel a figyelmet. Szabolcs, aki a Bölcsészkar hallgatója, lakáskeresés közben mindig az ismerősökhöz fordult segítségért. A barátokon keresztül gond nélkül sikerült megfelelő lakhelyet találnia, és nem volt szüksége sem újságra, sem internetre.
– Nem elég a jó hely, a jó ár, nagyon sok minden múlik azon, hogy milyen emberekkel kell együtt lakni – világított rá Szabolcs a lakáskeresés egyéb mozzanataira.
A szabadkai középiskolás évei alatt kollégiumban élt különösebb igények nélkül, de amikor egyetemista lett Újvidéken, és ahogy múltak az évek, egyre többet számított az emberi tényező, azaz hogy kivel lakott együtt.
– Az ember mégiscsak társas lény, nem szeretek egyedül lakni – mondta az újságíró szakos egyetemista.
Jelenleg 80 eurót fizet a vasútállomás környékével határos Salajka városrészben, ahol van saját szobája, konyhája, mosógépe és persze egy barát a szomszéd szobában.
Van, amikor igazán kellemetlen helyre költözik be a diák, ahonnan mindenáron szabadulni akar. A kedvezőtlen lakáskeresés kálváriájáról a szabadkai Raffai Ingrid, a Művészeti Akadémia hallgatója mesélt, aki kezdetben a nővérénél lakott. A lakás a hetedik emeleten helyezkedett el, lift pedig nem volt, úgyhogy nem sokszor ugrottak le a boltba. Ezenkívül a lakótársakkal is komoly problémák voltak, ezért onnan gyorsan elköltözött. Az egyetemen elpanaszolta a gondjait, és az egyik kolléganője felajánlotta, hogy lakjanak együtt a Kiszácsi utca környékén, ahol 100 eurót fizetett havonta. Egy év után továbbállt, mert a barátjával úgy határoztak, hogy összeköltöznek. Az internetet hívták segítségül, s így találtak 120 euróért egy alagsori lakást az óvárosban. Hosszabb idő után a természetes fény hiánya egyre nyomasztóbb lett, emiatt úgy döntöttek, hogy elköltöznek. Nem kellett messzire menniük, hiszen a szomszédos épületben 140 euróért megtalálták azt, amire szükségük van, és azóta is egy fénnyel teli, otthonos helyen élnek.
