Szépen kidolgozott fadobozok az asztalon – első pillantásra talán ékszerdoboznak gondolná őket az ember. Tulajdonképpen üresek, mégis kincseket rejtenek. Egy különös, kísérletező és kreatív ember logikájának és kézügyességének titkai lapulnak bennük. A 71 éves egykori asztalosból főállású álmodozó és sokoldalú ezermester lett.
Előttem forgatja, nyomkodja ujjaival a fadobozt, kattan a zárja, és kinyílik a kicsi láda. Le sem vettem tekintetemet a kezéről, mégsem tudom utána csinálni. Elvétve sikerül csak valakinek egyik-másik egyszerűbbet felnyitni. Egy komolyabb mechanikával rendelkező doboz kinyitásáért még a házát is felajánlotta, mégsem maradtak a feleségével otthon nélkül.
A fadobozokban egyszerűnek mondott, de rejtélyes szerkezetek vannak. A másoknak komoly fejtörést jelentő zárak ötletét az egyiptomi piramisok titkai ihlették évtizedekkel ezelőtt.
– Láttam régen egy filmet, amelyben egy kisgyerek megmozdított egy nagy kőtömböt, ami zuhant lefelé, és összetörte a homokcserepeket. Így záródott le a film szerint a piramis főbejáratának a belső ajtaja. Bennem megmaradt ez a mozdulat, beleépítettem a dobozomba. Ebben például csak két rész van – mutatja. Amikor kinyitja, pénz van benne. Nem tudom utánacsinálni most sem, de azt mondja, ha sikerülne, a pénzt akkor sem találnám meg benne.
Ezt a különleges képességét biztonsági zárak készítésére is felhasználja, az övékét például rajta és a feleségén kívül egészen biztosan más soha nem fogja kinyitni.
– Óbecsén például egy megrendelőmnek a házában is csináltam egy titkos helyet, amit csak a gazda ismer. Odamentem, bekértem a szerszámokat, és mindenkit kiküldtem a szobából. Fúrtam, faragtam, kopácsoltam, végül kéttéglányi rejtekhelyet csináltam. A megrendelő édesapa sem találta meg, a fia 300 márka fejébe mutatta meg neki. Ezután ő is csináltatott magának hasonlót. Ezeknek a rejtekhelyeknek a zárjait a megrendelőn kívül más nem tudja nyitni. Amikor az órásműhelyemet becsukom például, az automatikusan bezáródik, pedig nem látszik se sarokvas, se nyílás, csak egy fogantyú van rajta. Egyetlen klikk és kész - állítja Mihály. – Bankosoknak is mondtam már: ha az ajtajuk sarokvasát az én ötletem szerint készíthetem el úgy, hogy egy gyufásdoboz nagyságú üregbe beépítek valamit, azt soha nem nyitja ki senki. Sajnos megmondták: ők mindent elhisznek ugyan nekem, de a megoldás azért nem biztonságos, mert én ismerni fogom a zár nyitját...
De nem csak Mihály rejtélyes dobozai fognak ki a rajtunk, egy roppant egyszerűnek tűnő kirakós játék is nem kis fejtörést okoz. Ez a szenvedély egy egyessel meg egy ollóval kezdődött.
– Az első kirakósom egy egyes szám volt, azóta sok szám és betű készült, de a hosszú évek alatt eddig csak ötöt vagy hatot tudtak összerakni. Egyetlen embernek hármat összehozni még nem sikerült, pedig van olyan, ami csak két részből áll, mégsem állt össze más keze alatt soha. Ha hétszer-nyolcszor megmutatom, akkor sem. Azt tapasztalom, hogy nem igazán igyekeznek az emberek megfejteni a logikai játékokat – mondja a törökbecsei csodabogár, aki addig rajzolgat, vagdosgat, amíg olyan változat nem születik egy számból vagy betűből, amelyik kedvére való, nehezen megfejthető feladvány lesz.
Mihályt lenyűgözi a technika és a precíz szerkezetek világa: hajót modellez fából, Eiffel-tornyot épít gyufából, pisztolyt farag, lámpaburát készít, szögből a képregényhős Valiant herceg éneklő kardját formálja meg, de a leginkább a régi óraszerkezetekkel szeret bíbelődni.
– Kezdetben csak gyűjtöttem őket, igazi ritkaságaim is vannak. Jártam az óráshoz, néztem, hogyan dolgozik. Ma már olyan régi órát is megjavítok, ami esetleg egy óráson is kifog. Nem ördöngösség – teszi hozzá.
Este, amikor lefekszik, elalvás előtt cikáznak a gondolatai. Elképzel például a fejében egy zárat, mozgatja az elemeit. Fejes Mihály az ötleteit soha nem veti papírra, mindent a fejében tárol. Az igazi titok ott, legbelül lapul.
