Horvát Sára azon ritka vajdasági magyar fiatalok közé tartozik, aki előtt megnyílt a nagyvilág. Még csak huszonöt éves, de már Szegeden tanult négy évig, három és fél évig Budapesten, fél évet Amerikában töltött, másfél éve pedig Hollandiában él. Ott kipróbálhatta, milyen egy igazán nagy cégnek dolgozni, a Philipsnél ugyanis terméktervezői teendőket látott el.
Sára befelé fordulónak tartja magát, aki akkor érzi legjobban magát, ha otthon a könyveket bújhatja, holott korábban vitorlázott, azóta pedig olykor tűzzsonglőri mutatványokkal kápráztatja el az utcai közönséget, még tűzet is köp, ezenfelül pedig jógát és hastáncot tanít. Jelenleg itthon van, idehaza tölti az ünnepet, és februárban megy vissza Hollandiába. Sárával lényegében arról beszélgettünk, hogy mennyire lehet gazdag egy fiatal lány élete. Mit látott és mit tapasztalt Hollandiában, egyáltalán mi késztette arra, hogy nekivágjon a nagyvilágnak?
– Elégedett voltam az itteni életemmel, de végül Szeged mellett döntöttem, és az ottani angol két tannyelvű gimnáziumban érettségiztem. A körülmények hozták azt, hogy onnan sok helyre eljutottam. Középiskolás ösztöndíjasként Amerikába mehettem fél évre, Boston mellé egy magániskolába. Lényegében ott tanultam meg a nyelvet.
Milyen úton kerültél Hollandiába?
– Gépészmérnöki karra jártam terméktervezés szakiránnyal. Talán kevésbé igénylem a társasági életet, mint mások, és valami fura oknál fogva a tanulás is örömet okoz. Hollandiába tavaly szeptemberben mentem ki. Jelentkeztem Portugáliába is, mindkét helyre felvettek, de mivel Hollandia esős és szeles, inkább oda mentem.
Ez most elég furcsán hangzik...
– Tudtam, hogy Portugáliában a napsütés elvonja a figyelmemet, és úgy nem lesz egyhamar diplomám. Amikor esik, akkor kisebb a csábítás, és az ember inkább tanul. Az eső kopogása – akár a metronóm – diktálja az ütemet és nyugtat is. Egy kis öncélúság is volt azért benne. A nevesebb egyetemet választottam, amelynek a diplomája értékesebbnek számít. Így az évfolyamtársaim közül egyedüli magyar lettem.
Hollandia nem számít vonzó országnak?
– Nem annyira. Inkább északabbra vagy délebbre mennek a fiatalok. Ezt a régiót átugorják, mert eléggé specifikus jellemvonásokat igényel.
Az sem teszi vonzóvá, hogy a szabadság országának tekintik?
– Talán annak tűnik, de így másfél év után azt mondom, hogy egyáltalán nem az. Nagyon is fegyelmezettek ott az emberek, és ezt másoktól is elvárják. Sokaknak ez nem felel meg. Nekem pedig pont ez a jó, mert mindig is ilyen voltam. Országomra leltem. Nálunk és Magyarországon azt mondták rám az ismerőseim, hogy befelé forduló vagyok és csodabogár. Ebben van valami, de sosem értettem, errefelé ez miért bűn. Van, aki megvet ezért, mások sajnálnak, mert azt hiszik, szenvedek ettől, és hogy elmerülni és elveszni a munkában magányosság. Mindenki a saját filterén keresztül szemléli a másikat. Bár szeretek egyedül lenni, a jóga tanítása és végzése többedmagammal örömet okoz. Olyan csoportos magadba fordulás ez – izgalmas ellentmondás, de ebben valamiért otthonosan mozgok. Amit itt hibának tartunk, máshol talán épp az a jó. Hollandiában azért szeretnek, ahogyan dolgozom és nem az eredményeimért. Vagyis magamért. Így ha valaki itthon nincs otthon, érdemes nekivágni a világnak, ha rövidke időre is.
Ezek szerint benned megvannak azok a bizonyos specifikus jellemvonások?
– Úgy tűnik. Idehaza és Magyarországon is a szabályoknak más a súlyuk. Nem azért tartjuk be, mert hasznosnak gondoljuk. Betartjuk, mert muszáj. Hollandiában értelmét látják a szabályoknak és az egyenes beszédnek. Hiszik és tudják, hogy ez a fejlődés egyedüli módja. Nem tagadom, eleinte köpni, nyelni nem tudtam, mikor megmondták a frankót, de most, hogy itthon vagyok, már hiányzik. Habár legalizált a marihuána, az emberek nem beszélnek róla egymás között. Magánügynek számít, hogy használja-e valaki vagy sem. A fapapucsok és a marihuána világán túl, Hollandia a gyerekzárak, a szabályok és a határidőnaplók országa. Nekem is meggyűlt a bajom a fránya gyerekzárakkal, inkább ördöglakatnak nevezném.
Hogyan kerültél a nagy Philips cégbe?
– Iskolai feladat által. Egy diákot választottak ki az évfolyamról, ez lettem én. Az sem véletlen, hogy kelet-európait választottak. A hollandok jól elvégzik a feladatot, de friss ölteknek híján vannak. Sok külföldi dolgozik náluk, lengyelek és magyarok is. A feladat egy háromperces videó készítése volt egy termékről, és ezt kellett kvázi eladni. A Philips úgymond megvette a termékemet, velem együtt, fél évre. Sok energiát fordítok a rajzolásra, pontosabban az ábrázolástechnikára. Ez a terméktervezés egyik nyelve. Ha nem beszélném, nem tudnék kommunikálni a tervezőkkel; számomra eszköz és nem cél.
Hogyan képzeljük el a Philipset? Simán befogadtak a dolgozói?
– Egy teljesen modern cég, az embernek tényleg leesik az álla, amikor oda belép. A kollégákra sem lehet panaszom. Egyenértékű dolgozóként kezeltek. Eleinte ez hihetetlen is volt számomra. Nem is nagyon mertem megszólalni. A hollandok a direkt kommunikáció hívei. Ezt akkor is megtapasztaltam, amikor a Jung-féle személyiségtesztet végezték el mindannyiunkon. Azt elemzik, hogy az illető megfelel-e annak a posztnak, amit betölt, mert ha nem, vagy ha erején felül dolgozik, gyorsan kiég. Úgy is felfogható ez, mint egy használati útmutató magunkhoz és másoknak hozzánk. Kelet-európai fejjel talán fura, hogy kurkásznak az ember agyában, de ez Hollandiában másként csapódik le. Az elemzés lényege a hatékonyságnövelés; az erősségeink mellett a gyengeségeinknek is tudatában kell lennünk ahhoz, hogy objektívabban hozhassunk döntéseket, és így megelőzzük a felesleges konfliktusokat. Szerintük a ’másról csak jót vagy semmit’ elv nem vezet sehova sem, sőt.
Mi lett az eredménye az ottani munkádnak?
– Jövőre kerül piacra a termékünk, de épp ezért két évig be sem kerülhet a munkáim közé. Ez egy vibrációs-rotációs arcápolási termék, amely egy távol-keleti arcmasszázson alapul. A tervezésben funkciófejlesztőként vettem részt.
Hatalmas üzlet a szépségápolás?
– A szépség mindent visz. Hatalmas üzlet a külcsíny. Mózes tengerszétválasztós akciója piskóta ahhoz képest, amit ma a szépségipar véghez visz. Nagy a rendetlenség a fejekben, ami a szépséget illeti. Párhuzamosan terveztünk szépségápolási cikkeket nőknek és férfiaknak, az utóbbinak kicsit mattabb színben. Számomra elképzelhetetlen, hogy édesapám miután kikel az ágyból, előkapja a piperetükrét, és szeme alatti püffedtséget csinos kis géppel enyhítse.
Hol tart most a termék előállításának folyamata?
– Elkészült, de azért kerül később forgalmazásra, mert most jönnek a marketingesek, akik az ún. beetetést készítik elő; a nagy reklámkampányt híres divatújságok bevonásával. Mindez egy kicsit idegen tőlem, de nem tisztem megváltoztathatni a világot. Helyette olyan munkát végzek, ami javítja a felhasználók életminőségét.
Hol laktál Hollandiában?
– Legutóbb anti-squattingoltam. Hollandiában a 60-as években lakótér hiány volt, miközben házak ezrei álltak üresen, ezzel pumpálva föl az ingatlanárakat. Ezt megelégelve a hajlék nélküliek házfoglalásba kezdtek, ami a 80-as évekre véres összecsapásokat eredményezett. 2010 óta ez már nem legális, helyette szervezetek veszik át a házakat, amiket nem sikerül eladni, és ők adják bérbe – holland viszonylatban jelképes összegért. Mondhatni, nekem kapóra jött a krízis. Nagy házban éltem, gyönyörű kerttel. Azelőtt pedig egy hippi közösségben éltem 28-ad magammal. Mindent együtt csináltunk; muzsikáltunk, kapálgattuk a kis veteményesünket, és vegán étrend szerint étkeztünk (semmi állati eredetű étel). Hát ez utóbbi nincs benne az én evolúciós munkaköri leírásomban; pár hónap múltán le is betegedtem.
Ezek szerint neked ez nem jött be?
– A vérkép elkészülte óta már papírom is van róla, hogy húsevésre vagyok méretezve. Nem ettek ők még csülköt, kolbászt meg burekot, nem tudják, mi a jó. És ismerve a holland húsipart, nem nagy mutatvány vegánnak lenni. Hollandia a tejiparra támaszkodik, a tehenet tej miatt, és nem a húsáért tartják.
Főznek a holland nők?
– Nem igazán, főleg csak egyszerű, félig kész ételeket. A fűszerpaletta a gyarmatokról való, ezért gyakoriak az indonéz ízek.
Milyen az ottani karácsony?
– Nincs karácsony. A templomok inkább turistalátványosságként léteznek. Érdekes viszont a Mikulás-történetük. Ez a Sinterklaas, aki Törökországban született, Spanyolországban él, és minden év december hatodikán hajón érkezik fehér lovával. Azután ugrál a háztetőkön, és mór rabszolgák segítik a munkáját. A rossz gyerekeket pedig büntetésből zsákba dugja, és elviszi magával a spanyol Riviérára. Újonnan kicsit változott a történet. Az emberjogi törekvések miatt nem szimpatikus a rabszolgatörténet, úgyhogy az új verzió szerint a segédek nem mórok, csak lecsúsztak a kéményen, attól feketék, és önszántukból segítenek. A hollandok fő ünnepe egyébként még mindig a királynő (mostantól már a király) születésnapja.
Mi vár rád, amikor visszamész Hollandiába?
– Delft vár rám és még egy év tanulás, a mesterképzés felénél tartok. A következő félévekben szélütöttek szellemi és fizikai fejlődését segítő terméket tervezek majd. Lényegében az agyhullámaik révén kommunikálunk majd velük, és így segítjük a mihamarabbi felépülésüket. Ez egy egyéves projekt, ami remélhetőleg a diplomamunkám is lesz egyben. A tanulás mellett pedig munkákat vállalok. Kelet-európaiak karrierje az enyém: a mosogatás, valamint pincérkedés és hoszteszkedés. Emellett tűzzsonglőrködéssel is foglalkozok, és tűzet köpök. Mivel Hollandiában menő a bioélet, jógaoktatóként könnyedén kaptam munkát. Februártól cigány fúziós hastáncot is tanítok majd. Az emberek látszólag nagyon spirituálisak. Majd’ minden házban vannak Buddha szobrok és imahengerek. Ezt azért tudom, mert a hollandok a függöny fogalmát érintőlegesen ismerik csak, így az életterük mindenki számára látható. Fáznak abban az anyagias közegben, amit maguk alakítottak ki. Valahol ezt érzik, és talán ezért vonzódnak a spiritualizmushoz.
Miért jó itthon lenni?
– Az értékrendem miatt. Amit itthon szívtam magamba, azzal ott magányossá válhatok. Nekik furcsa az, hogy nem akarok okostelefont, és a családalapítás napirendi pont az életemben. Hollandiában az individuum a fontos. A nők inkább feministák, a férfiak többsége pedig ragaszkodik a feltétlen függetlenséghez. Legtöbben vadházasságban élnek. Sokan gyermektelenek, és ezt nem élik meg veszteségként.
Mit gondolsz, mégis Hollandiában találod meg a számításodat?
– Most azt mondom, igen. Azért gondolom jelenleg így, mert hiszek abban, hogy csak úgy lehet boldog az ember, ha a jelenben él, a pillanatban. Akár a szerelemben. Ha nem hiszel abban, hogy Ő lehet az igazi, akkor mi végre az egész? Ettől függetlenül szerintem egy embernek több hazája is lehet, most azt érzem, hogy nekem Hollandia is a hazámmá válhat, de bármi megtörténhet.
