Kollár Ilona a héten egy rangos anyaországi kitüntetést, a Magyar Arany Érdemkeresztet vehette át Magyarország Szabadkai Főkonzulátusán. Aki ismeri Ilus nénit, az nem lepődött meg a dolgon, hiszen ha kézimunkával, kézművességgel kapcsolatos történés van a környéken, akkor ő mindig ott van.
A Magyar Arany Érdemkeresztet Áder János köztársasági elnök megbízásából a szabadkai külképviseleten adta át a főkonzul a kitüntetettnek (Fotó: Molnár Edvárd)
Sőt, két éve a magyar év keretén belül Washingtonban mutatta be, hogy milyen is a vajdasági magyar konyha. De mikor is kezdődött ez a történet, amely számtalan díjat, diplomát és elismerést hozott Ilus néninek? A többi között Kishegyes díszpolgári címét.
Ilus néni 1951-ben fejezte be az általános iskolát. Édesanyja tagja volt az áfézsének (AFŽ), amelynek volt kézimunkacsoportja is. Bár anyja nem igazán kézimunkázott, Ilus néni a csoportban már gyerekfejjel elkezdett horgolni. Azóta kézimunkázik, és míg létezett ez a csoport, addig tagja volt. Valamikor a ’70-es években a csoport megszűnt, ekkor Ilus néni és Nemes Fekete Edit (aki akkortájt szomszédja volt) alakították újra. Szóval mindig is foglalkozott kézimunkával, de a Vajdasági Magyar Folklórközpont megalapítása a ’90-es években meghatározó volt számára. A központ szervezésében rengeteget járt különböző kiállításokra, az évek során kb. 70 diplomát kapott munkáiért. Ebben az időben még legtöbben a saját fejük után dolgoztak, azt csinálták, ami épp megtetszett nekik. Raj Rozália népi hímző szakot indított, erre Ilus néni is beiratkozott. Itt elsajátította a Kárpát-medence tájegységeire jellemező mintákat, anyagokat és technikákat.
Ez csak töredéke Ilus néni alkotásainak (Fotó: Lakatos János)
Ezt az iskolát két év alatt befejezte, majd 1997-ben kijutott Zalaegerszegre, kéthetes kézműves-továbbképzésre. A dolog annyira megragadta, hogy 14 éven át minden évben részt vett rajta. Eközben elsajátította a tojásírást, a batikolást, a mézeskalács-készítést, a nemezelést, a csuhézást, a fafaragást, a rongybaba- és népviselet-készítést, ezenkívül szalmázni, sőt, vasat kovácsolni is megtanult. És hogy melyik lett a kedvence? Erre a kérdésre Ilus néni mindig azt válaszolja, az, amelyikkel épp foglalkozik. Az viszont nagyon lényeges számára, hogy amit készít, az eredeti legyen, mert különben az alkotásnak nem lesz értéke.
Ha szétnézünk szobájában, akkor mindkét elképzelés visszaköszön ránk a számos népművészeti alkotásról. Egy polc írott tojás, egy polc csuhébába, a tévé alatt nemezelt figurák, táskák, de felelhetünk hímzéseket, fafaragásokat és ki tudja még, mit nem. A számtalan alkotás mind igényes kidolgozású, és teljesen megfelelnek az adott tájegységre jellemző tulajdonságoknak.
Ilus néni kézműves alkotásaival számtalan helyre eljutott, a budapesti Mesterségek Ünnepének is rendszeres vendége volt. Ide tojásírással jutott ki, és Amerikába is tojásíróként utazott, noha egész más lett a vége. Washingtonban minden évben bemutatják egy állam kultúráját és népművészetét. 2013-ban Magyarország került sorra, és Vajdaságot két kishegyesi, Utasi Péter néptáncos és Ilus néni képviselték. Ilus nénit tojásíróként hívták meg, de az amerikai törvények szigorúak, és innen nem vihetett ki tojást, az Amerikában kaphatónak meg olyan vékony a héja, hogy alkalmatlan bármiféle megmunkálásra.
Ilus néni és egy cifra hímzésű kis mellény (Fotó: Lakatos János)
Tojásírás híján vajdasági kalácsokat készítettek, és azokat mutatták be. Hogy mi lett a sok finomság sorsa, azt senki sem tudja, mert Ilus néni elmondása szerint az ételeket nem volt szabad megkóstolni, csak megszagolni. Igaz, volt hogy ez-az eltűnt, de ezen nem kell csodálkozunk.
Ilus néni így utólag sem akarja elhinni, hogy valóban ő lett volna kint Amerikában. Így van a Magyar Arany Érdemkereszttel is. Átvette, de valahol nem tudja elhinni, hogy valóban ő kapta. Óriási megtiszteltetés ez – mondta szerényen.
Ilus néni tehát megjárta Amerikát, kapott egy nagyon rangos kitüntetést és számtalan diplomát, de lényeg a hatalmas tudás, amelyet az évek során összegyűjtött. Szívesen tanítja másoknak is a különböző kézművestechnikákat, főként a gyerekeknek. Abból is sok minden kiderül, hogy útiköltségen kívül soha nem kért egy dinárt sem ezért. Kishegyesen rendszeresen tart kézműves-foglalkozásokat a Kátai-tanyán, a könyvtárban, az iskolában és az ovikban. A helyi Petőfi Sándor Művelődési Egyesületnek 800 mézeskalácsot sütött karácsonyra, valamint 300-at a könyvtárban tartott mézeskalácsfestésre.
- Szeretem nézni, hogy milyen élvezettel dolgoznak rajta a gyerekek – mondta Ilus néni. Beszélgetésünket azzal fejezte, hogy amíg lát, és bírja csinálni, addig csinálni fogja.
Csuhébabák minden méretben (Fotó: Lakatos János)
