Július 7-e nagy esemény volt a radanováci katolikus hívők életében, ugyanis rangos egyházi méltóságok jelenlétében felszentelték a helyi Szent Család-templomot. Ez azért volt jeles nap a település életében, mert korábban Radanovácon nem volt templom, csak egy kisebb imaház. Így a hívek többnyire a szomszédos Palicsra vagy Szabadkára jártak istentiszteletre. A felszentelt épületre most nem kisebb feladat vár, mint hogy egyfajta megtartó erőként szolgálja Radanovácot, amelynek lakossága számos nehézséggel kell, hogy szembenézzen.
A felszentelt radanováci Szent Család-templom kívülről(Gergely Árpád felvétele)
Az észak-bácskai Radanovác Szabadka és Palics között helyezkedik el, félúton a két települést összekötő főút mellett. A települést lapunknak Soós János, a radanováci helyi közösség közgyűlésének elnöke mutatta be, aki többek között azt is elmondta, hogy Radanovácot hivatalosan városi helyi közösségként tartják számon.
– Ez nekünk többet árt, mint használ, mert a peremvárosi helyi közösségek, a környező falvak sokkal több anyagi forrást kapnak, mint mi, városi helyi közösségként. A költségvetésünk mindösszesen 263 ezer dinárt tesz ki, amelyből fenn kell tartanunk a helyi közösség irodáját, el kell végeznünk az apróbb javításokat. Ami a lakosságot illeti, 1952 szavazásra jogosult polgárunk van, ehhez még jönnek a kiskorúak, így összesen körülbelül 2200–2300 lakosa van Radanovácnak. Pontos adataink nincsenek, de a lakosságnak körülbelül a fele magyar, a többi pedig a többségi nemzethez tartozik, valamint élnek itt horvátok és bunyevácok is. A mi lakosságunkra is, mint, ahogy az egész ország lakosságára is, az elöregedés jellemző. Nagyon sok fiatal elvándorolt, sőt már nemcsak a fiatalok mennek el, hanem azt kell, hogy mondjam, az ötven egynéhány évesek is már elmennek külföldre munkát vállalni. Itt helyben viszont nem sok munkalehetőség van, egy fűrésztelep tud munkásokat vállalni, van egy műanyagfröccsöntő, van egy kisboltunk, és néhány virágosnál lehet még állást találni – nyilatkozta a közgyűlés elnöke.
Soós János, a radanováci helyi közösség közgyűlésének elnöke(Gergely Árpád felvétele)
Ahhoz, hogy egy település fennmaradjon, legfőképpen iskolával és templommal kell, hogy rendelkezzen. Radanovác huzamosabb ideig egyikkel sem rendelkezett. Ez pedig kihatott a település életére is.
– Sajnos iskolánk nincsen, és egyenlőre nincs is kilátásban, hogy a közeljövőben lesz iskolánk, hiszen nálunk egyre kevesebb a gyermek. A radanováci gyermekek többsége Palicsra jár tanulni. Egy részük pedig Szabadkára, az Október 10-e Általános Iskolába. Szerencsére az utazás meg van oldva. Autóbusz viszi el őket az iskolába.
Radanovác óvodája(Gergely Árpád felvétele)
Óvodánk viszont van. Ide körülbelül tizenöt-tizenhat magyar, és húsz szerb gyermek jár. Van még egészségházunk, ami heti három alkalommal fogadja a betegeket, és van postánk. Emellett van egy kultúrotthonunk is, de azt teljesen fel kellene újítani. Főleg a tető van rossz állapotban. Nagyobb havat már nem biztos, hogy elbír. Azért rendezvényeket szoktunk itt néha tartani. Főleg a helyi nyugdíjasok szerveznek itt kisebb összejöveteleket, mint például a Napsugaras ősz nevű rendezvény, megtartják a nők napját, vagy éppen kisebb bálokat szerveznek. Emellett az óvodások itt tartják az évzárójukat. Nagy hátrányunk az, hogy nincs iskolánk. A gyermekek, akik Palicsra járnak iskolába, ők ott járnak táncra vagy éppen sportolni. Így mi itt nem tudunk olyat megtenni, hogy bemegyünk az iskolába, és megbeszéljük a tanárokkal és a diákokkal, hogy készítünk egy színes kulturális programot valamelyik rendezvényünkre – magyarázta Soós János.
Szerencsére hosszú idő után a két fontos intézmény közül Radanovác templommal már rendelkezik. Nem csoda, hogy a közgyűlés elnöke nagy reményeket fűz az új épülethez.
– A templom felépítése egy mérföldkő a radanováciak számára. Eddig a hívek főleg Palicsra jártak templomba. Most egy teljesen új templom áll a település rendelkezésére. Minden feltétel adott, hogy a radanováci lakosok helyben járhassanak misére. Szerintem ez a templom az itt maradásra ösztönző létesítmény, mert a megmaradás egyik alapja a hit – fejezte ki reményét Soós János, és hozzátette, hogy a templom felépülése teljes egészében Leist József palicsi plébános fáradhatatlan szervezőmunkájának köszönhető.
Felkerestük Leist József atyát is, aki elmondta, hogy a templom felépítése előtt egy régi lakóépületből kialakított imaház állt a radanováci hívek rendelkezésére, és a néhai Rehák József kertvárosi plébános kezdeményezésére jött létre. Az imaházat 1972 karácsonyán szentelték fel a Szent Család tiszteletére. Itt egy hónapban kétszer tartottak szentmisét, de ez az épület sajnos nem tudta kielégíteni a radanováci hívők igényeit.
A falu, hivatalosan városi helyi közösség, legfőbb gondjai az elöregedés és az elvándorlás(Gergely Árpád felvétele)
– Az imaház nem tudta azt a hangulatot, azt az érzést nyújtani, amit akkor éreznek a hívek, amikor templomba mennek. A hívő ember templomba szeret menni. Az imaház csupán egy helyiség volt, amely nem nyújtott semmi szakralitást. Ez csak egy kényszermegoldás volt a templom hiányára. Erre a megoldásra az emberektől is megkaptuk a választ, ugyanis az imaházba nagyon kevesen jártak misére. Rehák atya azt mondta, ha tízen voltak a misén, az már soknak számított. Persze, mert nem vonzotta a hívőket az imaház. Inkább elmentek a palicsi vagy a városi templomokba. Ez a tarthatatlan helyzet adta az ötletet, hogy jó lenne építeni egy templomot Radanovácon – nyilatkozta a palicsi plébános.
A templomépítés előtt azonban Leist atyának először a település egyházi közigazgatási helyezettét kellett orvosolnia. Radanovác ugyanis egyházi értelemben két részre volt felosztva. A település egy része a palicsi, a másik része pedig a kertvárosi plébániához tartozott. Leist atya azonban kérte a püspöki hatóságot, hogy Radanovácot nyilvánítsák egységes vikáriává. Ez hivatalosan 2010 adventjének első vasárnapján történt meg. Ettől a naptól kezdve vannak hivatalban az anyakönyvek, és van minden vasárnap szentmise a településen. Leist atya hozzátette, hogy Radanovácon körülbelül ezerötszáz hívő van, amelynek többsége, mintegy hetvenöt százalék, magyar, a többi pedig horvát és bunyevác nemzetiségű.
Az egyházi felosztottság megszüntetése után kerülhetett sor a templom építésére.
Leist József palicsi plébános az egyházi főméltóságok élén a felszentelés előtt(Gergely Árpád felvétele)
– 2011-ben, a Szent Család évében, december utolsó vasárnapján tartottuk az imaház búcsúmiséjét, amelyet az azóta megboldogult Huzsvár László püspök atya tartott. A búcsúmise után pedig elmentünk arra a telekre, amelyen aztán később a templom felépült. A telket Huzsvár László püspök atya megáldotta. A munkálatok 2012 július 2-án kezdődtek meg, és az az évi éjféli misét már az épülő templomban tartottunk, az épület altemplomában, vagyis a pincerészben. Az új templom 2017-ben készült el, amely Istenfélő, jóindulatú és jó szándékú emberek adományából készült, Isten segítségével – mesélte az építésről Leist József.
Az épület felszentelésére július 7-én került sor mindegy háromszáz személy részvételével, köztük a templom építkezésének támogatói, és három rangos egyházi főméltóság jelenlétében. A templomot Vinko Puljić, szarajevói bíboros érsek, az oltárt Kiss-Rigó László szeged-csanádi megyéspüspök, míg Krisztus Urunk hajlékát, a tabernákulumot, a kelyheket és a monstranciát Pénzes János szabadkai megyés püspök szentelte fel.
Az épület alakja nem szokványos, valamint a templombelső is számos különlegességgel rendelkezik.
– Minden templom oltárában vértanúk ereklyéi vannak elhelyezve. Ezek tulajdonképpen csontdarabok. Ez az áldozat jele, ugyanis ők már feláldozták életüket a hitükért. Mi az új oltárban Szent Jukunda és Viktor vértanúk ereklyéit helyeztük el. A templom belsejében megtalálhatjuk még több művész alkotását is. A templom a Szent Család tiszteletére van felszentelve. Az a szokás, hogy a főoltáron megtalálható a templomnak a védőszentje. A mi esetünkben nem egy személyről, hanem egy családról van szó. Ezért egy kompozíció látható a főoltáron, amely három különböző motívummal állítja elénk a Szent Családot. Az első motívum Jézus Krisztus születését mutatja be. Ez az élet kezdete. A középső szoborkompozíció az élet csúcspontját mutatja be. Itt a tizenkét éves Jézus látható, amint szüleivel elzarándokolt a jeruzsálemi templomba. A harmadik motívum pedig egy nem mindennapi jelenet. Ez pedig József halála, miközben Jézus és Mária egy családtagtól búcsúzik. Ez az élet végét jelképezi. Ez utóbbi kompozíció Molnár Imre szobrászművész alkotása. Emellett a falakon szentek képei találhatóak, amelyeket Laszák Sándor készített. Olyan szentekről van szó, akik a mi vidékünkön és a világban egyaránt közismertek, így például II. János Pál pápa, Teréz anya, Apor Vilmos győri vértanú püspök, Péter és Pál apostolok, Szent László vagy éppen Szent Erzsébet. A templom legnagyobb értéke azonban a tabernákulum, vagyis a szentségház, amit Németországból kaptunk – ismertette a templombelső főbb elemeit a plébános.
Leist József az elmondottakhoz hozzátette, hogy míg korábban az imaház miséi alatt nyolc-tíz hívő volt jelen, az új templomba vannak alkalmak, amikor százan vagy még többen is megjelennek. Ez pedig nagy előrelépés.
– Azt mondhatom, hogy a hívők véleménye száz százalékban pozitív. Ezt a templomot érdemes látni és megismerni – tette hozzá Leist József.
A beszélgetés végén Leist atya elárulta, hogy szeretne még a templomhoz egy tornyot építtetni, de ez egyelőre még csak terv. Erre újabb adományokra lenne szükség. A plébános elképzelései szerint, ahogy maga a templom épülete, úgy a templomtorony sem lenne mindennapi látvány.
