Ilyet még nem láttak Horgoson

Ahogy a horgosiak mesélték, ilyenre még nem volt példa a falujukban, hogy egyik pillanatról a másikra olyan ítéletidő tombolt, ami vitt magával tetőszerkezeteket, kicsavarta a fákatm kárt tett a veteményesekben és a gyümölcsösökben . Mivel a szél okozta a rombolást, a biztosítások nem érvényesek, a jégtől sokan tartottak, de arra nem gondoltak, hogy éppen a szél ellen kellett volna óvintézkedéseket bevezetni. A romok eltakarítását végzik a határ menti faluban, ahol éppen a futballpályánál dolgoztak, hogy a meccsre valamennyire használhatóvá tegyék azt.

Sors Róbert ,a helyi közösség elnökét is többedmagával a focipályán találtuk.

– Hétfőn Horgoson hatalmas szélvihar tombolt. Én az ötvenöt évem alatt ilyet még nem láttam. Húsz perc alatt akkora rombolást végzett, amit napokig fogunk takarítani összefogással, hogy valamelyest visszaállítsuk a vihar előtti állapotokat. Hatalmas széllel, esővel kísért égi háború volt ez, amilyet eddig legfeljebb a tévében, a katasztrófafilmekben láttam. A szemünk láttára csavarta ki a szél a fákat, a tetőkről hordta le a cserepeket, villanyvezetékeket szakított el. A katasztrófavédelmisek gyorsan reagáltak, a községi önkormányzat gyorsan cselekedett a tűzoltókkal karöltve. Hat egységgel indult meg a munka, hogy minél előbb élhető állapotokat teremtsünk. Az E5-ös úton a határ irányában jónéhány fa kidőlt az útra, azt kellett először is eltakarítani, néhány utcát is teljesen elzártak a kidőlt fák. Folyamatosan jelentkeztek a lakosok a problémákkal. Rengeteg helyen a villanyvezeték károsodott, villanykarókat törtek ki a rádőlő fák . De amikor az emberek a földjeikre kimentek, azzal kellett szembesülniük, hogy ott is nagy károkat okozott. A kukoricát szinte teljesen lefektette a szél, a szőlőültetvények is erre a sorsra jutottak. Köszönettel tartozunk a Kommunális Szolgáltató Közvállalatnak, az Elektromos Műveknek, a Tisza Menti Vízműveknek, az önkormányzatnak, a tűzoltóknak, akik mindannyian a segítségünkre voltak ebben az áldatlan állapotban. Van még mit csinálni, de folyamatosan, összefogással dolgozunk – mondta a polgármester, aki épp a közmunkaprogramban részt vevőkkel dolgozott. Közöttük Császár Ferenccel.

– Úgy hajlítgatta a legnagyobb fákat is a szél, mintha azok holmi gyufaszálak lettek volna. Miután elvonult a vihar, rögtön terepszemlére indultunk meg munkába is álltunk, valójában akkor szembesültünk vele, hogy falu-szerte mekkora pusztítást végzett a rövid, de igen nagy fergeteg. Itt ilyen még nem volt soha – mondta a munkás, aki szerint biztos még hetekig el fog tartani, míg minden romot eltakarítanak.

A Móricz Zsigmond utcában, Horgos egyik kis utcájában is alig lehet közlekedni, de a motorfűrész hangja már távolról hallatszódik, egy csapat férfi takarítja el az utat elzáró, kidőlt fák maradványait. Halász József a fiaival és az ismerőseivel együtt dolgozik már napok óta.

– A szél kicsavarta a fákat, a hatalmas nyárfát szerettük volna kivenni, de senki nem vállalta, mert magas volt, de a vihar ezt sajnos most megoldotta. Olyannyira, hogy az alatta lévő villanykarót is vitte magával, a kábeleket szintúgy, de a járdát is felszaggatta, amit most próbálunk valamelyest rendbe tenni. Derült égből villamcsapásként jött ez a soha nem tapasztalt, viszontagságos időjárás. Villámlott, csörgött, zörgött, hihetetlen erővel jött. Ennyi munka, ami utána maradt, sok időt fog igénybe venni, mindenkinél szinte van valami probléma.

A problémáért most nem kell a szomszédba menni, de mi se hagyhattuk ki a falu egyetlen szegletét se, így a romatelepre vitt az utunk, hisz a vihar se kerülte ki. Gábriel, a cigány fiatalember közmunkás az idegenvezetőnk. Fiatal anyuka fürdik a napsütésben a ház előtt pici fiával, Endrével, mert mint mondja, volt itt elég hideg. A szomszéd házának a tetőszerkezete ment tönkre, ott két fa is rádőlt, de náluk is van baj bőven. Invitál is minket az udvarba, hogy megmutassa az amúgy is áldatlan állapotokat, s közben mesél. Kolompár Tamara egyedül neveli négy gyermekét, a házon édesapjával osztozik, csak az elülső részt lakják így is, most meg még nehezebb lesz, de mint mondja, a hétfői nap sokáig megmarad az emlékezetében.

– Két gyermekkel voltam úton, mikor elkezdődött a vihar és az egészségházban találtunk menedéket arra az időre. A kicsik, de én is nagyon megijedtünk, mire lecsendesedett, kint már csak a romokat láttuk. Nálunk is az udvarban a kútra rádőlt a fa, borzalmas volt, a cserepek szanaszét, a gyerekek meg csak sírtak, azt se tudták, mi lesz, de én se – meséli az udvarban körbekalauzolva minket.

A falu minden szegletét érintette az ítéletidő, a Kamarás erdő környékén lévő szántóföldeken a kukoricát kombájnnal biztos, hogy nem szedik már le, mert a szár a földön fekszik. Huzsvár László azt mesélte, hogy kis veteményesében is nagy a kár, nem nagy a veteményese, de a kaprot nehéz lesz levágni. Valkovics Gábor, a helyi közösség föld- és legelőbizottságának elnöke is arrafelé lakik, mint mondja a vihar főleg a kész terméseknél jelent gondot, mint a kukorica, a napraforgó.

– A napraforgók fejét letörte, a kukoricák meg úgy néznek ki, mintha le volnának hengerelve. Sajnálom a gazdákat, a falun keresztül jövő vihar a felüljárótól a hűtőházat érintve végigtarolta a központot, a Kamarási résztől Szeged felé vette az irányt és vitt mindent. Horgoson a karfiolt meg a brokkolit is megszaggatta, biztos, hogy mintegy húsz százalékának annyi, de a szomszédomban lévő nyolc holdas kukoricaföld is simává lett, sajnos. Az erdőben is kicsavart fákat láthatunk, de a Holt-Tisza felé a kukoricákat fogalmunk sincs, hogy majd hogy tudják betakarítani. Ami zölden volt, másodvetés, azokat is, meg a fővetésű kukoricák csövei is a földön vannak – magyarázta Gábor. Ám sajnos, nem csak a kukorica van a földön, hanem rengeteg alma is, aminek még a fán lenne a helye és szőlő, na meg szőlőtőke is a földre borulva. Serfőzőéknek tíz hektárnyi gyümölcsösük van, benne alma, naspolya, szilva, barack, birsalma és csemege meg borszőlő. A kár óriási. Serfőző Jenő szerint durva a helyzet.

– Jégkár ellen biztosítottunk, de a szél okozta kár ebbe a kategóriába nem esik bele, mert ez viharkár, így kivédhetetlen csapdába kerültünk. A csemegeszőlőbe oszlopokat állítottunk, de már oszlophoz se jutunk, most épp Újvidék tájékán keressük erre a megoldást – mondta elkeseredetten a gazda, akinek felesége a munkásokkal együtt az almásban szedik fel a földről a hatalmas terméseket, amiket a szél levert. Ahogy az almaszedők mondják, a szél az ő dolgukat is megnehezítette, mert normális esetben a fáról szednék azt, nem kétrét görnyedve. Erika, a gazdaasszony körbevezet bennünket, és azt láthatjuk, alma az almát éri, de sajnos leginkább a földön. Ettől függetlenül finom, csak amin már egy pirinyó ütésfolt is van, nem adható el első osztályú áruként, megnő az ipari alma mennyisége, ami nagy valószínűséggel az ár csökkenését is maga után vonja majd.

– A szép almát egyszer már leválogattuk, a zöldeket itt hagytuk, hogy érés után azt is leszedjük, de most hétfőn katasztrófa történt. A szél lerázta az almát, összeszedjük, mentjük a menthetőt, de például a Majornál, a másik területen egyre-másra mind iparba megy majd. A szőlővel is hasonló a helyzet. A támoszlopokat a szél eltördöste, bedőltek, aminek egy részét sikerült kijavítani, így a szedés helyett azzal kellett foglalatoskodni, két helyen, a harmadikra már nem jutott oszlop se, amit odaássanak, ezt próbáljuk megoldani, hogy valahonnan vásárolhassunk, akár betonoszlopot, akár akácot, bármit, mert ami otthon volt tartalékban, azt elhasználtuk. Van olyan sor almafa, ahol bizony nem is nagyon maradt a fán, mind alatta van. Ez egy elemi erő volt, ami végigtarolt a gyümölcsösön. A barackunk is mind a földön volt, az is már csak pálinkába mehet – mondta keserű szájízzel Erika.

A horgosiak gőzerővel takarítanak, fákat, cserepeket és gyümölcsöt, bízva abban, hogy a szél okozta károk megtérítésében segítséget is kaphatnak, akár a községtől is. Ha az égiek elvesznek, hátha adnak is.