Popov. Duško Popov

A kaszinók fényűző, pazar világában, gyönyörű nők társaságában az izgalmas kalandoktól zsúfolt hétköznapok talán csak a filmvásznon lehetségesek. Különösen, ha egy titkos ügynökről van szó, hiszen  a valóságban a megnevezésben megjelenő  titkos szón lenne a lényeg, az észrevétlenségen, a valós tevékenység álcáján. James Bondnak, a brit titkos ügynöknek mégis az adta meg a varázsát, hogy ő bizony nem rejtőzött el senki elől. És az a személy sem, akiről Bond alakját formázták: Duško Popov, aki ma is a brit titkos ügynökök 10 legkiemelkedőbb egyéniségeinek egyike.

Nemrégiben Törökbecsén jártam. Pontosabban Beodrán, a Žeravica múzeumában, ami már magában is megérdemel egy misét, hiszen amellett hogy gazdag traktorgyűjteménnyel rendelkezik, számos olyan használati tárgyat mutat be, amelyet már vagy rég elfelejtettünk, vagy soha nem is láttunk. Mindeközben pedig Ranko Žeravica a falu büszkesége, hiszen minden idők legjobb kosárlabdaedzőjének számít a valamikori Jugoszlávia területén. A múzeum azonban nem csak a régi szakmák idővel eltűnt tárgyait rejti, hanem egy külön épületben egy feliratot is: Popov. Duško Popov. A valamikori kettős ügynöknek ugyanis külön szentélye van itt. Miért? Ivana Zectől, a múzeum kurátorától tudom, hogy bár Duško Popov Titelen született (1912-ben), az akkori Osztrák–Magyar Monarchia területén és Dubrovnikban is nevelkedett, Popov nagyszüleinek éppen Beodarán volt házuk, ott, ahol a múzeum ma áll, és amit később a Žeravica család vásárolt meg tőlük. A kettős ügynöknek szentelt kis múzeum ma is őrzi a fiatal Duško íróasztalát, családi ereklyéit, fényképeit. Nagyapjának köszönhetően Duško gazdag kereskedők családjában nevelkedett. Édesapja ragaszkodott hozzá, hogy a legjobb iskolákban tanuljon, így került Londonba, majd Franciaországba, majd végül a jogot Belgrádban végezte. Folyékonyan beszélt angolul, franciául és németül is. Íróasztala Duško Popov első lépéseire emlékeztet, amit jogászként tett meg.

A kurátor rámutatott, Németországban találkozott Popov először a náci szemlélettel, a zsidógyűlölettel. Mélységesen felháborította a megalázás. Talán ez ösztönözte arra, hogy elfogadva egykori egyetemi barátja, Johann Jebsen javaslatát, belépett Hitler katonai hírszerző szervezetébe, az Abwehrbe. Úgy gondolta, hogy belülről fog küzdeni a második világháború szörnyűségei ellen. Nem sokkal ez után Belgrádban a brit nagykövetségen ajánlotta fel szolgáltatásait a brit MI6-nak is, sőt az akkori jugoszláv hírközléssel is együttműködött Belgrádban. Így végzett ő a németek számára Ivan, a briteknek pedig Tricycle néven különböző feladatokat. Mindeközben soha nem vetette meg a fényűző életet, a szép nőket, a háborús időszak ellenére, illetve annak ellenére, hogy az információcserével szinte naponta kockáztatta az életét.

Popov identitásáról csak kis körben tudtak. Fedőfoglalkozásként kereskedelemmel foglalkozott, így szabadon utazgathatott a világban, úgy hogy senkinek fel sem tűnt, mit is csinál valójában. A második világháború után felhagyott tevékenységével, letelepedett, megházasodott és családot alapított. Fia, Marko Popov, az idén tavasszal járt Belgrádban, akkor a médiának elmesélte, hogy addig nem tudták, hogy az apja mivel foglalkozott korábban, amíg a hetvenes években meg nem jelentette emlékiratait. A második világháborúban ügyvédként dolgozott, azt az 1500 vállalatot képviselte, amelyek tulajdonát elkobozták a nácik.

Érdemeire azonban igazából csak akkor derült fény, amikor 2001-ben megnyitották az FBI archívumát, majd pedig két évvel később a brit MI6 archívumát is. Duško Popovval mintegy 7000 dokumentum foglalkozik. A Dupla Iksz kettős ügynökök csoportjába tartozott. Temérdek információt és ugyanannyi dezinformációt juttatott el a megfelelő helyekre. Hamis neveket, helyszíneket, időpontokat, számokat szolgáltatott a németeknek.

Egyik legnagyobb érdeme a normandiai partraszállás volt. Téves információkkal meggyőzte ugyanis a náci tiszteket, hogy a szövetséges erők Franciaországban, Pas-de-Calais-nál tervezik a megszállást. Így a német egységek ide csoportosultak, miközben a szövetségesek sikeres partraszállást hajthattak végre Normandiában, és a történelemből tudjuk, ez meghatározta a második világháború alakulását.

Ezekből a dokumentumokból kiderül az is, hogy Popov megakadályozhatta volna a japánok Pearl Harbor-i támadását is. Duško Popovot 1941-ben az Abwehr az Egyesült Államokba küldte, hogy segítse az ottani német kémhálózat kiépítését. Amerikai tartózkodása során felkereste New Yorkban az FBI székházát, és beszámolt információiról John Edgar Hoovernek, az FBI elnökének. Ám Hoover bizalmatlan volt Popovval, éppen azért, mert kettős ügynökként tevékenykedett, illetve azért, mert bohém, tékozló, éjszakai életet élt. A FBI elnökének munkatársai később arra is rámutattak, hogy Hoover gyűlölte a külföldieket, így nem hitt abban sem, amiről Popov beszámolt, sőt kiutasította az Egyesült Államok területéről.

Popov Portugáliában élte „civil” életét a második világháború alatt. Itt találkozott Ian Fleminggel brit íróval, újságíróval, James Bond karakterének megteremtőjével. Az MI6 Popovot nőfaló életvitele miatt figyeltette, mégpedig Ian Fleminggel, aki akkor brit hírszerzőként dolgozott. Popov tudta, hogy követik, és egyik alkalommal a lisszaboni kaszinóban beszélgetésbe elegyedett követőjével. Megkedvelték egymást.

Sem Popov, sem pedig Fleming nem állították biztosan, hogy James Bond alakjának ki adta az alapot, de soha nem is cáfolták, a bizonyosságot pedig Popov 1974-ben megjelentetett önéletrajza, a Spy, Counterspy (Kettős ügynök voltam) című könyve hozta.

És hogy honnan a 007-es megjelölés? Erre is Ivana Zec, a múzeum kurátora mutatott rá. Ez a szám annak a hat számjegyű belgrádi telefonszámnak az utolsó három számjegye, amin Duško Popov a nagybátyját hívta, amikor nehéz helyzetbe került, vagy csak tanácsot akart kérni tőle.