A tagosítás vagy kommasszáció ismerős a földműveléssel foglalkozók számára. Ez a határrendezési folyamat, amely során a kisebb, szétszórt parcellákat nagyobbakká egyesítik. Ez megközelítési és művelési szempontból is előnyös, tehát indokolt eljárásról van szó. A parcellák felaprózódhatnak öröklődés révén, egyes részek eladásának köszönhetően, de vidékünkön az okok közé tartozik a második világháborút követő zavaros időszak is.
Dr. Mészáros Zoltán történész (Lakatos János felvétele)
Az ekkor hatalomra kerülő kommunisták a termőföldek államosítása és a parasztság kisemmizése mellett döntöttek. Az ebben az időszakban lejátszódó folyamatokat dr. Mészáros Zoltán történész tette átláthatóvá számunkra.
– A titói agrárpolitika a sztálinista agrárpolitikát akarta másolni, azonban itt más volt a helyzet, mint a Szovjetunióban, ezért a kollektivizációt nem tudták rögtön véghezvinni. A hatalomnak kezdetben szüksége volt arra, hogy maga mellé állítsa a nagyszámú parasztságot is, ezért az első dolga a konfiskálás, illetve a földek elkobzása, majd azok másoknak történő kiosztása volt. Mindenkitől elvették a földjét, akire azt mondták, hogy háborús bűnös, vagy hogy kulák. A konfiskálást agrárreform követte, ami a termőföld ismételt újraelosztását jelentette. Aki nem tudott annyit termelni, amennyit elvártak tőle, azt megbüntették (bajusztépés), súlyosabb helyzetben elvették a földjét, vagy annak egy részét. Ez a reform teljesen sztálinista volt, viszont csak néhány évig élt, mert belátták, hogy működésképtelen. Emellett meg kell említeni, hogy a háború után bevezették a földmaximumot, amit 20 hektárban határoznak meg, majd 1953-ban 10 hektárra csökkentenek. Mindezzel teljesen összekuszálták a tulajdonjogi viszonyokat és a parcellák elhelyezkedését. Ez nagyon megfelelt a titói rendszernek, viszont a vajdasági parasztságot teljesen kisemmizték és meg volt félemlítve – mondta el Mészáros, majd hozzáfűzte, hogy a titói rezsim nem akarta helyzetbe hozni a parasztságot, ezt bizonyítja az is, hogy ebben az időszakban a falvakról tömegesen költöztek a városokba. Ez is Sztálini séma, hiszen a Szovjetunióban gondolták úgy, hogy ha van nehézipar, akkor az hoz magával mindent. A rendszer szándéka az volt, hogy a parasztokból kipréselt pénzből építse ki a nehézipart – fogalmazott a történész.
HIÁNYOSSÁGOK A TELEKKÖNYVEKBEN
A tagosításnak köszönhetően nagy, egységes parcellák jönnek létre (Lakatos János felvétele)
Természetesen, ha a parcellák felaprózásáról van szó, akkor nem hagyhatjuk ki az első világháborút követő időszakot sem. Ekkor nem zajlottak olyan folyamatok, mint a második világháború után, viszont az 1920-as agárreform a nagybirtokosok földterületeiből vett el, majd azokat felaprózva a betelepített szerb családoknak adta. Amint már említettük, nemcsak a földek elvétele révén aprózódtak fel a parcellák, hanem adásvétel és hagyaték révén is. Viszont a telekkönyvi hivatalban a jogi ügyleteket nem követték le azsúrban, így nem tudtak naprakész nyilvántartást vezetni. Az illetékes hivatal már a hatvanas évek végén hozzáfogott a telekkönyvek felújításához, viszont úgy döntöttek, hogy könnyebb lenne tagosítást véghezvinni. Ezáltal az adatokat azsúrba hozzák, valamint nagy tagba veszik a szövetkezetek földjeit a könnyebb megművelhetőség végett. Maga a tagosítás csak az 1980-as években kezdődött, Szabadka területén a csantavéri kataszteri községben, de sor kerül rá Topolya községben, Kishegyes községben és más községekben is. Természetesen nem minden kataszteri községben történt meg a tagosítás. A kisebb kataszteri községekben, vagy ahol azsúrban vezették a telekkönyveket, ott elég volt csak telekkönyvi felújítást végezni. Pl. Vajdasághoz képest Szerbiában nagyon kevés helyen végezték el a tagosítást, Szabadka községben pedig csak Csantavéren tagosítottak, a többi részen elég volt telekkönyvi felújítást végezni. Zajlottak úgynevezett arondációk is, ami azt jelenti, hogy a szövetkezetek a saját területeik közé ékelődött parcellákat elvették a parasztoktól, és cserébe máshol adtak nekik termőföldet. 1952-ben kezdetét vette egy nagyobb mértékű arondáció, a szövetkezetek földjeit igyekeztek nagyobb tagokba hozni. Ez azonban 1953-ban abba maradt, mert ekkor a földmaximumot 20-ról 10 hektárra csökkentették. Ezáltal a szövetkezetek újabb földterületekhez jutottak, viszont a földterületek tovább darabolódtak. A hatvanas években folytatódott az arondáció, de ez önkéntes alapon zajlott. Ahol ez nem bizonyult elegendőnek, és a szövetkezeti földeket nem sikerült elég nagy tagokba hozni, ott végezték el a tagosítást a nyolcvanas években. Ez már kötelező jellegű volt.
A tagosítás folyamata több évet vesz igénybe, hiszen a kataszteri községben lévő összes termőföldet felmérik, újra kiosztják, majd elkészítik az új dokumentációt is. Természetesen, ilyenkor felvetődik az is, hogy milyen minőségű földet vesznek el, és milyet adnak helyette. Általában törekednek arra, hogy hasonló minőségű földterületet kapjanak a termelők, mint amilyet elvettek tőlük. Ha jobb földet kapnak, akkor annak a területe kisebb, ha viszont gyengébbet, akkor az új parcella nagyobb.
A HATÁRRENDEZÉSRE SZÜKSÉG VOLT
A szövetkezetek már a múlté, viszont tagosításra továbbra is szükség van azokban a kataszteri községekben, ahol a parcellák túlságosan szétdaraboltak. Jelen pillanatban Kishegyes községben a bácsfeketehegyi és a szeghegyi kataszteri községek területén folyik tagosítás. Orosz Kálmán, a Bácsfeketehegyi Gazdakör elnöke úgy véli, hogy a bácsfeketehegyi tagosítás során komoly hibák is történtek.
– A tagosítás még nem ért véget, mert elég nagy butaságok történtek: egy erdőrész el lett szakítva és egy szántóföldes kapta. Ugyanakkor egy bekerített fácánfarm oda lett mérve egy szőlőtulajdonosnak. Ezek olyan dolgok, amiket nehéz józan ésszel felfogni, ugyanakkor vannak olyan dolgok is, amik valószínűleg emberi rossz szándékból származnak. Konkrétan nekünk maradt egy parcellánk az autóúton túl, amit nem akartak áthozni. Ez a parcella 370 méter hosszú és 4 méter 40 centi széles. Nem tudunk vele mit kezdeni, legfeljebb ingyen odaadjuk a szomszédnak, vagy létesítünk egy fás sávot, hogy ne hordja el a szél a humuszt. Szó volt róla, hogy bizonyos területeket erdősíteni kellene, mert nagyon kevés az erdő Vajdaságban, Bácsfeketehegyen pedig szinte egyáltalán nincs. Innen minden humuszt elhordhat a szél, nincs ami megvédje. Sajnos, az erdősítés sem valósult meg a tagosítás során. Történt olyan eset is, hogy apja és lánya parcellái közé betették valaki más földjét, majd azt a magyarázatot adták, hogy oldják meg ezt a problémát a szomszéddal. Azt hiszem, az ilyen dolgokat meg lehetett volna oldani a tagosítás során is. Azt hallottam az önkormányzatból, hogy az idén mindenféleképpen befejezik a tagosítást. Nem tudom ez mit jelent, de személy szerint azt szeretném, hogy az emberek 99 százaléka elégedett legyen. Azt hiszem, az ilyen ügyek mindig az emberi jóakaraton múlnak. Ha van jóakarat, akkor minden további nélkül lesz megoldás is – mondta el a gazdakör elnöke, aki a felsorolt problémák ellenére úgy gondolja, hogy szükség volt a tagosításra.
– A határrendezésre mindenféleképpen szükség volt, és nagy hányadában jól is sikerült. A felsorolt hibáktól eltekintve a termelők többsége elégedett lehet a tagosítással – fogalmazott Orosz.
