A Vajdasági Képzőművészeti Kör újabb eseménnyel rukkolt elő a hétvégén Magyarkanizsán. A Kenyeres Ivanka által vezetett, amatőr és hivatásos művészeket egybefogó szervezet megsokasodó kiállításai a Dobó Tihamér Képtárban lelnek otthonra. Így volt ez most is, amikor a Belgrádban élő, orosz származású Anatolij Ivakin ötven festményét tekinthették meg az érdeklődők.
Fotó: Puskás Károly
Körmendi Gyöngyi és Nagy Sándor műsorvezetők, valamint Sőreg Flóra és Tolić Stefan alkalmi fellépése tette még ünnepélyesebbé a tárlatmegnyitót, melyben Kerekes Sándor méltatta az alkotásokat.
A naiv festő, Anatolij Ivakin képeiről elragadtatással beszélt.
– Ő egy szerencsés ember, mert a Szovjetunióban született, majd az építészeti egyetemre iratkozott, amelyet be is fejezett. Nagyvállalatoknál dolgozott, egészen tíz évvel ezelőttig, amikor letette a vonalzót, és inkább ecsetet ragadott. Ez a tizenötödik kiállítása. Nagyon érdekes munkát mutat, olyan alkotó, aki valamiféleképp kötődik a nagybányai iskolához, annak ellenére, hogy nem járt akadémiára, nem érdekelte az európai festészet. Ő egy önképző, autodidakta festő, aki akrillal és olajjal dolgozik. Madártávlatból festett képein át szól a szemlélő lelkéhez. Az egész „kéziratában” van egy reszkető fény, amely áthatja a festményeit, bármelyiket nézzük, egy nyugtalan reszketés van benne, ahogy megérzi a dolgokat, úgy festi le. Végtelenül poétikus, szép kis vers minden munkája, amelyben egy szép játék, egy lebegő táj fedezhető fel. Ma a képzőművészetben egyéni alkotásokra és rálátásokra, gondolatbeli átvitelre és élmények kivetítésére van szükség, Ivakin pedig éppen ezt adja a szemlélőnek – mondta Kerekes.
A kiállítás május 3-áig tekinthető meg a magyarkanizsai Dobó Tihamér Képtárban.
