Telefon: szenteste előtt két nappal.
Apa nagyszülőknek, a gyerek beteg.
Egy kórházból tört házba bősz fergeteg.
Nem rák, csak olyan! Őrangyal vigasztal.
Szorítja egymást megőszült két öreg.
Együtt ver akadozó szívdobbanás.
Lélek görcsben. Élet fiktív lobbanás.
Öröm, bánat. Szerelem. Csak szép kövek.
Álom nem jő. Hajnalodik. Szuszogsz még?
Leukémia nem rák, hiszik-e tán?
Fiú vigasztal, gyógyítható rég.
Máshol fényes díszek csüggnek fenyőfán.
Ők szorítják szótalan egymás kezét.
Kint lámpafényben hópelyhet szór az ég.
2022. december 24. (Az első négy és a 11. sor.)
2022. december 26. (A 9. és a 10. sor.)
2023. január 6. (A 7. és a 8. sor.)
2024. december 9. (A szonett összeállt.)
(Nem engedte a fájdalom, a félelem és az aggódás, hogy befejezzem tizennégy soros versemet. Soha még nem tártam elő, meddig készült el egy alkotásom. Ez pár hét híján két évig. A két öreg boldogan várja az idei szentestét! Együtt lesz a család!)
